1
A szerző felvételei
Megosztás
Október 20-án, csütörtökön, Hattyúdal címmel M. Nagy László fotóiból nyílt kiállítás a Nagymegyeri Városi Művelődési Központban a Szlovák Nemzeti Múzeum, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és a tárlatnak otthont adó intézmény rendezésében.
A megnyitón Gútay László igazgató, házigazda üdvözölte a jelenlévőket, közreműködött Zakál Gyula versmondó, zongorán játszottak a művészeti alapiskola növendékei. Jelen volt Jarábik Gabriella, az utóbb említett múzeum igazgatója, aki röviden ismertette tevékenységüket, hangsúlyozva, feladatuk a honi magyar múlt kulturális-művészeti értékeinek a feldolgozása és bemutatása, nemcsak Pozsonyban. Mindjárt példaként hozta fel a nagymegyeri fotótárlat anyagát, melyet vándorkiállítás formájában további helyszíneken is bemutatnak.
M. Nagy László (jobbra)
Miklósi Péter, az egy híján ötven képet felsorakoztató kiállítás kurátora megnyitó beszédében ismertette M. Nagy László fotóriporteri pályafutását, mely a Nagykürtösi járási laptól, a Haladástól, a Nő című hetilapon át, ahol tizenhárom évet töltött, a Štart sporthetilapig, majd a Šport napilapig vezetett. Közben fényképezte az életet, mondta, a valóság rejtettebb titkait, a lelkén átszűrve. Hasonlóképpen nyilatkozott nekünk a fotós is – aki egyébiránt nem tartja magát fotóművésznek, noha vallja: a fényképezőgép nem tud fényképezni, csak az ember tud. És az ember figyel, kivárja a megfelelő pillanatot, amely szinte magától jön.
„Ritkán rendeztem, hiszen az élet ezerszer jobb rendező nálam. A legjobb felvételeim akkor születtek, amikor sikerült a háttérben maradnom, »láthatatlanná« válnom. Úgy érzem, sikerült a hétköznapok fotográfusának maradnom” – írta egy korábbi vallomásában a Rárósmúlyadon született, Helembán élő, itthon és külföldön egyaránt többször kiállító és kitüntett fotóművész. Ezt igazolja jelen kiállításának anyaga, mely korántsem ünnepi – zömmel fekete-fehér – képek „felvonulása”, hanem például a magány jelenik meg, az öregség, de íróportrékkal is találkozunk, ugyanúgy a valóság egy-egy humoros jelenetének rögzített pillanatával. Hogy a hetvenhárom éves M. Nagy László – legyen bár Hattyúdal a tárlatcím – manapság is fiatalos lendülettel keresi az újat, arról egyrészt haikuval ellátott képei tanúskodnak, másrészt azok a fotóiból számítógép alkalmazásával létrehozott, illetve vetített diaporámái, melyeket ő maga mutatott be a sötétbe borult kiállítóteremben. Mintha egyfajta, sajátos dokumentumfilmet láttunk volna.
A kiállítást november 9-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
(bodnár gy.)