Hol tartunk száz év után?

A házigazda Fórum Kisebbségkutató Intézet megfogalmazott szándéka szerint „az 1918-tól eltelt száz év ugyanis nem csupán tiszteletet ébreszt, de nyílt párbeszédre és közös gondolkodásra kötelez bennünket”.

Az előadások sorát Simon Attila indította, aki a történész szemével vizsgálta a (cseh)szlovákiai magyarság helyét és lehetőségeit az elmúlt évszázad egyes történelmi periódusaiban. Fiala-Butora János arra a kérdésre kereste a választ, a nyelvi jogokat illetően van-e kiút a nemzetközi kisebbségi jogi rendszer és a szlovák jogrend útvesztőiből. Bárdi Nándor a budapesti kormányzatok 2010 utáni magyarságpolitikáját vette górcső alá. Kántor Zoltán a nemzetpolitika és kisebbségi közösségépítés aspektusairól beszélt. Szarka László azt vizsgálta: összehasonlítható-e a nemzet-, a kisebbség- és a szomszédságpolitika. Öllös László a mai Európa indentitása és a nemzetiségi kisebbségek kapcsolatrendszeréről szólt, azon belül a magyar lehetőségekkel foglalkozott. Csáky Pál Európai horizont vagy köldöknézés? címmel tartott előadást.

A vitában – egyebek mellett – elhangzott olyan vélemény, hogy „a szlovákia magyarság szénája soha ilyen rosszul nem állt, mint ma”. Mások cáfolták ezt az állítást. Felvetődött az a kérdés is, miért nincs a szlovákiai magyarságnak „mintaadó fővárosa”. Egy következő hozzászóló a Szlovákiában élő tizenhárom kisebbség számára elérhető egységes elektronikus ügyintézés bevezetését sürgette. A szakemberek abban egyetértettek, hogy nincs univerzális recept a kisebbségi és nyelvi jogok rendszerének kiépítésére, működtetésére.

A konferencia – amely a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával valósult meg – összességében egyfajta helyzetjelentést nyújtott a szlovákiai magyar közösség „fejlődési szakaszairól” és jelenlegi állapotáról. Rögzített szöveganyaga – az ősszel tartandó második tanácskozás „felhozatalával” egyetemben – reprezentatív kötetben jelenik meg.

(lel)