Megosztás
Régi-régi történetet mondok el, abból az időből, amikor az MKP még párt volt, a párt élén Bugár Béla tündökölt, és a szlovákiai magyar sajtóban publikált, akár kormányzó politikusokat is elmarasztaló véleményeket komolyan vették az érintettek.
Ilyen volt például az, hogy az egyes (vagy az összes?) magyarok által többségben lakott településeken az MKP (korábban Együttélés) irányítását átvették a letűnt idők emberei: pártelnökei, TSz-elnökei, iskolaigazgatói, HNB-elnökei, stb. elnökei, és maguk közé senkit be nem engedtek.
Akkoriban (mondom, az Új Szó még mértékadónak számított) olykor a párt elnöke magánemberként is szóba állt egy-egy riporterrel. Így kerülhetett sor egy fogadásra a pártelnök és a riporter között. A fogadás tartalmi része az volt, hogy a riporter benyújtja felvételi kérelmét fatornyos faluja MKP alapszervezetébe, s amennyiben azt elutasítják, a pártelnök az alapszabályzat alapján, az Országos Etikai Bizottság útján ronggyá veri az alapszervezetet.
A riporter egy szót sem szólhat az akkori elnökre, mert alig telt el egy hónap, s a fogadás tétje, egy karton minőségi pezsgő, küldönc útján megérkezett a szerkesztőségbe. Az alapszervezet pedig változatlan összetételben tette tovább a dolgát.
Bugár egyébként nem tudta , amit a riporter tudott, tételesen azt, hogy az Országos Etikai Bizottság elnöke keresztkomája volt a helyi alapszervezet elnökének, merthogy ez a provincia ilyen kicsi. Azt sem sejthette, hogy maga a párt erkölcsében a velejéig korrupt. Honnan tudhatta volna, ő az MKDM-ben bontott vitorlát.
Egyébként párttörténetileg ez volt az a pillanat, amikor a miniszterelnök-helyettes saját bevallása szerint rádöbbent arra, hogy Bugár Béla még nála is pénzéhesebb, mi több, szerinte Bugár Bélának a lelkét is megrontotta a pénz, „ezen vesztünk össze”. (Csáky Pál) Az már szemléleti kérdés, hogy, ha egy közjogi méltóság tudomást szerez valamiről, ami nézete szerint törvényellenes, milyen lépéseket tesz; feljelent, összeveszik, vagy tíz év távlatából közvélemény-hergelés reklámfogásaként felugat a Holdra.(?)
Istenem, dehogy szólnék bele az MKP belügyeibe! Csak tudomásomra jutott, hogy a fiúk jelentős része vette a kalapját, (utánuk vagy az özönvíz, vagy a vízözön) a Tisztújító Kongresszus új elnökséget választott, s új elnököt, Menyhárt József személyében. Leveszem előtte a kalapom, mert tiszteletre méltó az, hogy a párt huszonöt év mínusza után még bízik önmagában, és bízik a csapatában. A helyében annyira nem bíznék, mert ott maradt egy őskövület, aki a párt eddigi idejében szivárványként feszült a párt valós léte, erkölcse és az etikai bizottság között. Az ő maradása nem véletlen.
Innen, a partvonalon kívülről a halandó csak drukkolhat, reménykedve a boldogabb jövőben. Arra viszont felhívnám az új elnök figyelmét, hogy, ha zároltatná és megvizsgáltatná az Országos Etikai Bizottság postaládáját, s annak tartalmát nem söpörné a szőnyeg alá, találna néhány eltussolt köztörvénybe ütköző ügyet is. Aztán elkezdhetné a megújulási folyamatot.