A hontalanság éveire emlékeztek Nagymegyeren

A hagyományos helyszínen, a hontalanság, a jogfosztottság tragikus éveit idéző emlékműnél, mely a városközpontban, a körforgalom szomszédságában található, a helyi magyar alapiskola tanulói adtak műsort.

Kovács László történész ünnepi beszédében időrendben, számok, adatok, tények sorjáztatásával emelte a jelenbe a korabeli, a szlovákiai magyar nemzeti közösséget 1945-1948 között sújtó „zsaroló intézkedéseket”, melyekkel ki akarták kényszeríteni a honi magyarok deportálását és kitelepítését Csehországba, illetve Magyarországra, és „amelyek a mai napig megdöbbentik az emlékezőket”. És nem csupán ki akarták kényszeríteni, hanem meg is valósították a Beneš-dekrétumok, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács rendeletei alapján – hangsúlyozta a szónok.

Kitért a lakosságcserére is, különböző fondorlatos és tragikus vonatkozásaira, továbbá a reszlovakizációra. „Ennek alapelve egy fikció volt. Mivel Szlovákia minden lakója eredetileg szlovák volt, csak idővel elmagyarosították őket, ezért a Szlovák Nemzeti Tanács rendelete értelmében 1946 júniusában az egyetemes történelemben eddig nem ismert akció kezdődött, a reszlovakizálás. Vagyis mindenki visszakérhette szlovák nemzetiségét. Ez persze olyan kényszer alatt történt, hogy aki ezt vállalta, az megmenekült a vagyonelkobzástól. Az általánosan elfogadott adat szerint 108 ezer család, 352 ezer személy reszlovakizált. Ezek egy része később, az 1951-es népszámláláskor magyarnak vallotta magát, de egy részük, illetve leszármazottaik ma is szlovák nemzetiségűek”. Kovács László végül azzal zárta beszédét, hogy mindaz, ami a szóban forgó években történt, „felért a genocídium, a népirtás fogalmával. A következményeket máig szenvedjük.”

Ezután az önkormányzat és több civil szervezet koszorút helyezett el az emlékműnél, majd mécsesek gyúltak.

(bodnár gy.)