Megosztás
A magyar származású Szlávi Anna Norvégia legnagyobb egyetemének, a Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem kutatója. Munkája során az informatika nemi alapú egyenlőségének elősegítésén dolgozik. Beszélgetésünk során rávilágított arra, milyen negatív hatással vannak a nemi sztereotípiák az informatika világában, valamint betekintést nyújt a norvég oktatási rendszerbe is.
Az oktatásban valós probléma a fiúk és a lányok különböző bánásmódja. Előfordul, hogy a tanár az osztály előtt azt mondja, ,,te ezt nem tudod, mert lány vagy”, de olyan megesik, hogy a tanítási óra alatt elhangzik egy szőke nős vicc konkrét diáklányoknak címezve. Néha arra sincs szükség, hogy kimondjanak bármiféle sértő gondolatot, hiszen már a viselkedésből, a diákokhoz való viszonyulásból is sok minden érződik.
Milyen sztereotípiák fordulnak elő az informatika oktatásával kapcsolatban?
A természettudományi tárgyakat általában férfiasnak szokták jellemezni, pedig nincs semmilyen tudományos magyarázat arra, hogy egy lány ne lenne képes megbirkózni velük. Nem egy valósan megalapozott sztereotípia, viszont ennek a jelenléte nagyban befolyásolja a diákokat és a tanárokat egyaránt. Előfordul, hogy a lányok már az elején úgy állnak hozzá, hogy a matekhoz úgysem értenek, de ennek ott van a másik oldala is, amikor azt mondják, hogy a fiúk irodalomból, a szövegértésben gyengébbek, mint a lányok. A társadalom sokszor tévesen azonosítja az informatikát a matematikával, pedig nem ugyanaz.
A természettudományok esetében jelen van egy téves felfogás, miszerint az informatika egyenlő a programozással, ami egyenlő a matematikával, szóval az fiús dolog, tehát a lányok nem értenek hozzá. Sajnos már egész kicsi korban ott van ez a sztereotípia, hogy a matek, a számítógép inkább a fiúknak való.
Van különbség abban, hogy a fiúk és a lányok milyen szempontból érdeklődnek az informatikai témák iránt, viszont mindkét nem ugyanolyan esélyekkel tudja elsajátítani ezeket az ismereteket.
Szlávi Anna (Fotó: Amy Soto)
Mivel sokaknak téves elképzeléseik vannak az informatikáról, felmerül a kérdés, valójában milyen az informatika világa?
Az informatikát úgy kellene bemutatni, hogy az nem egyenlő csak a programozással, hanem egy mindenre kiterjedő terület, amiben egy csomó képességnek helye van. Nőies és férfias képességnek egyaránt. Egy eszköz, amit rengeteg társadalmi kérdés megoldására lehet használni. A különböző korcsoportokhoz mérten kellene szemléltetni, hiszen sok esetben az is elrettenti a gyerekeket, hogy nincsenek tisztában az informatika fogalmával. Egy társadalmi sztereotípia a férfinemre leszűkíti az informatikai pályát, valamint ennek az oktatását is. Ebben a szakmában dolgozóknak a világa sokkal tágabb, érdekesebb és szociálisabb terület.
A Covid mutatott rá arra, hogy mekkora szükségünk is van az informatikai dolgozókra. Az ehhez kapcsolódó munkák egyre fontosabbak, egyre keresettebbek, és tulajdonképpen a társadalom érdeke, hogy ez a pálya egyre több ember számára vonzó legyen, amit valóban érdemes választani.
Hogyan kezelik a tanárok az oktatás kapcsán előforduló nemi sztereotípiákat?
A sztereotípiánknak a létezése teljesen normális, hiszen hozzátartozik társadalomhoz, viszont a legfontosabb az, hogy ezeket felismerjük. Ha egy tanár észreveszi, hogy másként bánik egy fiúval és egy lánnyal, akkor a következő alkalommal ezt tudja korrigálni. A tudatosítás és az érzékenyítés a legfontosabb. Bizonyos tantárgyakban a lányoknak kell több segítség, más tárgyakban pedig a fiúknak van szükségük több segítségre.
Milyenek a tapasztalataid a norvég oktatási rendszerrel?
Norvégiában az iskolákban sokkal kisebb létszámú osztályok vannak, amikre nem egy, hanem kettő, sőt néhány esetben több felnőtt is jut. Általában minden osztályteremben van egy tanár és van egy tanársegéd is. Míg a tanár magyaráz, addig a tanársegéd csak a fegyelmezéssel foglalkozik, illetve, ha a gyerekek valamilyen kiadott feladatot nem értenek, akkor ő segít nekik. Általános iskolában nem kapnak osztályzatot, tehát sokkal kisebb nyomás van a norvég gyerekeken. Ez egy nagyon ideális világnak tűnhet, de itt tényleg így működik az oktatási rendszer. Norvégiában benne van a törvényben, hogy a gyerekeknek joguk van boldognak lenni az oktatás során. Ha egy gyerek elmegy az igazgató után, hogy ő nem boldog, akkor az iskolának egy hete van arra, hogy orvosolják a helyzetet. Magyar szemmel ez egy nagyon kiskapus dolognak tűnik, de Norvégiában mégsem azt hallani, hogy az emberek ezzel visszaélnének. Ez egy lehetőség arra, hogy mindent megtegyenek azért, hogy a gyerekeknek ne kelljen ugyanolyannak lenniük. A másság, és itt nem csak az LMBTQI másságra gondolok, hanem bármilyenfajta másság, az nincs kifigurázva. Ami az informatika oktatását illeti, a diákok korukhoz mérten különböző fajta elektronikai eszközökön dolgoznak, hogy megismerjenek többféle operációs rendszert. Nagy dolog, hogy ennyi szoftvert megtanulhatnak kezelni, viszont tény, hogy ezekben az iskolákban biztosítva is van ehhez a kellő elektronikai felszerelés.
Az oktatásban dolgozók itt sem teljesen elégedettek, de az tény, hogy a tanári fizetésből meg lehet élni. Egy ilyen társadalomban el tudom képzelni, hogy foglalkozzanak a sztereotípiák lebontásával, viszont vannak országok, ahol a tanárok helyzete sokkal rosszabb, így ez egy irreális elvárás lehet.
A nők milyen arányban vannak jelen az informatikában?
Európa legtöbb részén probléma van a nemi aránnyal az informatikában. Globális problémának számít az, hogy nincs elég nő ezen a pályán, aminek hatására több technikai hiba is előfordul. Ha egy szoftvertervezési munkánál nagyon homogén a munkaerő, akkor onnan hiányzik a különböző típusú emberek nézőpontja. Konkrét példa az arcfelismerő rendszerek, amelyek sokkal nagyobb pontossággal tudják felismerni a fehér férfiakat, viszont, ha már egy nőről van szó, akkor ez a pontosság csökken, ráadásul színes bőrű nő esetén még nagyobb az eltérés. Maga a munkaerő nem volt elég változatos, emiatt nem ismerte föl azt, hogy a mintaanyag, amivel az algoritmust képezték, nem volt elég valósághű.
Minél sokszínűbb egy csoport, annál több szempont van jelen, és annál pontosabb képét tudjuk visszaadni a világnak. A szoftvertervezésnél ez egy fontos dolog, hiszen a világ felhasználóit kellene képviselnie. Kulcsfontosságúak a kisebbségek is, hiszen a világ lakosságának tervezik a digitális megoldásokat, amibe mindenki beletartozik.
Szükségünk van a sokszínűségre ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, milyen problémák, milyen kérdések, milyen felhasználói történetek merülnek fel, hogy a szoftver jól tudjon működni.
Milyen a nők helyzete a technika világában?
A nők kis százalékát képezik az informatikai szektornak. Mindig nehéz kisebbségben lenni, és sajnos sokszor megtörténik, hogy egy munkahelyen csak egyetlen egy vagy csak néhány nő van. Nekik meg kell küzdeniük azzal, hogy ha hibáznak, akkor gyakran abban keresik a hiba forrását, hogy ,,azért van, mert nő”. Egyszer dolgoztam egy kutatólaborban egyedüli nőként és sokszor megkaptam azt, hogy „csak azért vettek fel, mert nő vagyok”.
Éppen ezért vannak mentorálási programok, amelyeknek a célja nemcsak az, hogy minél több nő bejusson ebbe a világba, hanem az, hogy bent is maradjanak. Annak ellenére, hogy több ország munka törvénykönyvében is ott van, hogy nem szabad nemi alapon diszkriminálni, miszerint hivatalosan is kérhetnének segítséget, de a valóságban ennek az alkalmazása komplikált. Ha valaki feljelenti a kollégáját vagy a felettesét, akkor abból egy kellemetlen helyzet lesz, ami az áldozatnak megnehezítheti a későbbi munkavállalást.
A nemi alapú érzékenyítő tréningek segíthetnek, de az is fontos, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre a sztereotípiákra, mivel csak így lehet ezeket lebontani.
(Bokros Bia)