A Jaffás és a Kofolás: Minek nevezzelek? (1.rész)

A Jaffás és a Kofolás egy 2017-ben sugárzott, összesen 39 részből álló, heti egyszer jelentkező műsorsorozat volt a Pátria Rádió hullámhosszán. Készítői Hizsnyai Tóth Ildikó műfordító, a Comenius Egyetem magyar tanszékének tanára, illetve Kerényi György, magyarországi újságíró.

A Jaffás és a Kofolás: Minek nevezzelek? (1.rész)
Fotó: Cséfalvay Á. András - illusztráció

A műsor a magyar nyelvről, a magyarul beszélőkről és a szlovákiai magyarok nyelvhasználatáról szóló témákat elemez.

A rádiós műsor Jaffása Kerényi, Kofolása pedig Hizsnyai Tóth Ildikó. A jaffa egy egykori magyar üdítő, a kofola pedig egy szlovákiai ital.

I. rész – Minek nevezzelek?

Meghallgatható a Pátria Rádió archívumában

A Kofolás elmeséli, hogy a Facebookon egy csoportban felmérést végzett, amiből azt szerette volna kideríteni, hogy a magyarországi magyarokra létezik-e egyfajta ragadványnév, gúnynév, mint például a szlovákokra a „tótok“. Nagy részük nemmel felelt, azonban akadtak páran, akik igennel válaszoltak, szerintük mi, szlovákiai magyarok „jaffások“-nak hívjuk a magyarországiakat. Ez főleg a határ melletti településeken élő embereknél tapasztalható, Pozsonytól egészen Ipolyságig.

Ők magyarok, mi magyarok

A beszélgetésbe pár perc erejéig bekapcsolódik Misad Katalin, nyelvész, a Comenius Egyetem magyar tanszékének tanára. Szerinte nincs különösebb ragadványnév a magyarországi magyarokra, csak simán magyaroknak hívjuk őket, holott mi is magyarok vagyunk.

Misad arról beszélt, hogy a Dunaszerdahelyen élők többsége szívesebben utazik át Magyarországra – leginkább Győrbe – vásárlás illetve mozizás céljából. Ennek egyik oka lehet, hogy – bár Dunaszerdahelyen is vetítenek magyar szinkronos filmeket –  a mozit, filmet hirdető feliratok szlovákul, vagy két nyelven jelennek meg. Sokan pedig azt vallják, hogy a vásárlás területén sokkal nagyobb a választék Magyarországon.

A Budapesten tanuló somorjai lányok, Emese és Bianka is hozzászóltak a műsorhoz. Elmesélték, hogy Magyarországon tartózkodásuk ideje alatt igyekeztek nem átvenni a pesti ún. töltelékszavakat, mint például az ubi, kajak, bacon (a „szalonna“ helyett), illetve próbálták mellőzni az affektálást is, ami egyfajta budapesti nyelvjárásnak is nevezhető. Meséltek arról is, hogy vannak szavak, amiket a magyarországiak nem értenek – ilyen például a csundérozás, ami nálunk afféle tábortüzes sütögetést jelent.

A kérdésre, hogy hogyan fogadták őket, a diáklányok azt válaszolták, hogy a magyarországi magyarok gyakran meglepődnek azon, hogy

"ha valaki szlovákiai, akkor „mégis honnan tud ilyen jól magyarul beszélni?!"

A két lány úgy vallja, hogy mi, felvidékiek, valamilyen szinten mindenhol idegenek vagyunk, ugyanis Szlovákiában magyarokként élünk (mint kisebbség), Magyarországon pedig szlovákiai magyarként, ami valójában szintén kisebbség.

A Jaffás és a Kofolás első részében megszólalt még egy fiatal nyelvész, Sebők Szilárd, aki arról beszélt, hogy a szóhasználat befolyásolásra alkalmas. Nem mindegy, hogy egy adott szavat hogyan használunk. Például a cigány, roma szavat lehet tiszteletteljesen is használni, de ugyanúgy negatív, durva értelembet is kaphat.

A nyelvhasználattal tehát nem lehet megváltoztatni az ember hozzáállását, toleranciáját, viszont a megismerés által közelebb lehet jutni egymáshoz.

(Renczes E.)