Jatt az Úristennek

Az ugandai Daily Monitor jelentése szerint a kelet-afrikai ország közszolgálati minisztériumának egyik személyzeti főnökét tavaly decemberben 5700 dollárnak megfelelő helyi pénzzel temették el, azaz több mint húszmillió ugandai shillinggel, százas címletekben.

Jatt az Úristennek
Illusztráció

Így szólt Mr Charles Obong végakarata. A cél az volt, hogy az utolsó ítélet napján az Urat kedvező elbánásra ösztönözze. Főleg amiatt lehetett kétsége a mennybe jutás felől, mert részt vett abban a vezető köztisztviselők által végrehajtott nyugdíjpanamában, ami 257 milliárd shillinges kárt okozott az országnak. És nyilván azért jutott csak neki eszébe, hogy kenőpénzzel biztosítsa mennybe jutását, mert a többiek még életben voltak, ő meg már 52 évesen távozni készült e földi életből, tavaly decemberben, hosszan tartó, súlyos betegség után.

A probléma csak az volt, hogy népe – a langi – számára a pénzzel való temetés tabu. A botrány akkor tört ki, amikor az özvegy – aki bevándorlási tisztviselőként dolgozik az entebbei repülőtéren – további 180 millió shillinget akart férje után temetni, gondosan kiegészítvén az eszkatologikus jatt összegét 200 millióra, és kénytelen volt elárulni apósának, hogy tabuszegés történt.  (A két összeg együtt megfelelt az elhunyt öt-hat évi teljes fizetésének, ami eleve az ugandai átlagbér ötszöröse volt.)

A nemzetség (klán) feje – aki tisztelte a hagyományokat – ezek után a helyszínen hivatalosan elrendelte a holttest exhumálását, és kiszedette a koporsóból a bankjegykötegeket. Az újabb részletet az özvegy nem volt hajlandó átadni nemzetségi megőrzésre, hanem kocsiba vágta magát és elviharzott.

Egyetemi teológiatanárnak kellett megmagyaráznia, hogy az örök élet ára: Jézus vére, és ha valaki azt akarja, hogy az Úr megbocsássa bűneit, legyen szíves még életében gondoskodni róla. Ha valaki nem tudná.

Mi ebből a tanulság? Semmi. Ezek szerint vannak olyan országok, ahol az erkölcsi kultúra nem a bűnök megbánásán és jóvátételén, hanem a kenőpénzen alapul. Ahol természetes föltételezés, hogy még a Legfőbb Főnök is megvehető. Hát mért ne fogadná el? Okosba mindent le lehet vajazni. Förtelem.

Sőt – ami még rosszabb – még olyan országok is vannak, ahol a kormánytisztviselők és klánfőnökeik semmilyen tabut nem ismernek, ha pénzről van szó.

 

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője