A jelentőségekről

Ezek az („egyes”…) politikusok lehet, hogy tényleg nem szeretik a zsurnalisztákat…

A jelentőségekről
Marián Varga (Fotó: TASR)

Csütörtök van. Rajtam a sor. Belpolitikai kommentár kéne, glossza vagy tárca vagy ilyesmi… Erre ők? Nagyon jól tudják ezt, évek óta, de persze nem várnak mondjuk szerdáig.

Ők hétfőn csinálnak egy koalíciós válságot, kedden elboronálják az egészet, azzal, hogy majd folytatják később (hát miként lehet később folytatni egy valós koalíciós válságot, ha az ténylegesen van?!!! és nem csupán vakítás…). Na mikor? Hát majd pénteken. Amikor tudják, csütörtökön vagyok soron. Ez egyáltalán nem korrekt, uraim.

Azért ha már odáig jutnak az ügyek, hogy egy potenciális (bár nem valószínű) kormányválság kerekedjék a sokunk által szóvá tett kutatásfejlesztési százmilliók szétdobálása miatt (értsd: az EU már figyelmeztetést küldött, tuti nem fizeti ki, a szlovák adófizető zsebéből fognak kutatni egyes garázscégek), akkor azt igazán lehetne úgy időzíteni, hogy nekem az uborkaszezon kellős közepén csütörtökön is legyen belpolitikai témám! A kutyafáját neki!

Persze, téma van, lehetne találgatni meg pletykálni a háttérről… Na de nade…

Mi tagadás a hét második legfontosabb eseménye sajnos az, amelyikről senki sem szeretne írni, akinek valami köze van a zenéhez. Tőlem sem telik nekrológra, mert az ilyesmi általában szándékom ellenére patetikus frázishalmozásba vagy senkit sem érdeklő szakmázgatásba torkollik. Vannak nálam sokkal illetékesebbek az emlékezésre, az életút és a pályarajz korrekt summázására, elemzésére.

Tény, hogy az ország zenei profiljának és értékrendszerének egyik nagyszerű alakítója távozott, aki nélkül… mondom, itt már jönnének az igaz, de közhelyes dolgok.

Úgyhogy csak tegyük helyére a fontossági, komolysági, jelentőségbeli sorrendet (hatalmas elnézést kérve az elhunyttól, hogy egy lapon van ő itt emlegetve bizonyos „egyesekkel” – majd lenyomok vezeklésképpen emiatt az orgonámon egy nagytercű félszűkített tredecimakkordot, abban több a gúnyos irónia, mint a még ide kívánkozó egyértelműen drámai Trisztán-akkordban):

Az érintett politikusok nem sok mindent tettek sem az országért, sem a benne élő emberekért, s akármi is lesz most már, nem valószínű, hogy akár pár év múlva, amikor ők már nem lesznek politikusok, érdemes lenne emlékezni a nevükre.

Marián Varga azzal, hogy és ahogy alkotott, sok mindent adott az embereknek és az ország kultúrájának, s akármi is lesz most már, több mint valószínű, hogy fizikai távozása ellenére itt marad köztünk, továbbra is komponista és előadóművész marad, s hatása okán örökre emlékezni érdemes rá, sőt tanulni érdemes tőle. Kellemes találkozást az égi zenekarban Bachhal, Bartókkal, Haydnnal, Rimszkij-Korszakovval, Sztravinszkijjal és a már odafönn muzsikáló kortársaival.