Jön Orbán demográfiai súlypontú kormányzása, alighanem elkésve

A második és harmadik Orbán-kormánynak nem sikerült megfordítani a kedvezőtlen népesedési tendenciákat, a negyedik úgy tűnik központi kérdéssé akarja tenni a megoldás keresését. Félő, hogy túl későn, mert a legnépesebb korosztály (az un. Ratkó-unokák) épp most fut ki a szülőképes korból. Akárcsak Csehországban („Husák-gyerekek”), csakhogy ott az elmúlt években rendre mintegy 20 ezerrel több gyermek jött a világra.

Jön Orbán demográfiai súlypontú kormányzása, alighanem elkésve
Fotó: MTI

A Csehországgal való összevetés szinte kínálja magát, hisz a két ország termékenységi mutatói hosszú ideig nagy hasonlóságot mutattak (1. Grafikon). A születésszám mindkét országban 1974-76 között ért a csúcsra, ráadásul csaknem teljesen azonos értékkel, 25 csecsemőnyi különbséggel bő 194 ezernyi születés mellett! Az értékek ezután is nagyjából párhuzamosan haladtak, de 2006 után markánsan elváltak egymástól. Az elmúlt évtizedben (2007-2017) Csehországban évente 17-27 ezerrel több kisbaba jött a világra, mint Magyarországon.

1. Grafikon: Az élveszületések száma 1970-2017

Megjegyzés: Az adott időszak legmagasabb és legalacsonyabb születésszámai, illetve a tavalyi (részben előzetes) adatok külön kiemelve. Forrás: Český statistický úřad, KSH, Výskumné demografické centrum.

Az elmúlt egy-másfél évtized mini baby boomja Csehországban (és Szlovákiában) a hetvenes évek második felének nagy baby boomjának megismétlődése (ami meg az ötvenes évek baby boomjának volt a következménye). A különbség annyi, hogy a születésszám kisebb mértékben emelkedett (ezért beszélünk mini baby boomról) és az ismétlődés egy-másfél évtizeddel eltolódott, mert a nők többsége már nem a húszas, hanem a harmincas éveiben szüli a gyerekeket. Magyar szempontból a gond az, hogy hasonló mini baby boomnak semmi jele nincs, míg a cseh és szlovák születésszám elrugaszkodott az ezredforduló környéki mélypontoktól, addig a magyarországi beragadt annak környékén. 

Az előző két Orbán-kormány, ha úgy tetszik az elmúlt nyolc év kedvezőtlen népesedési folyamatokat megfordítani igyekvő politikája egyértelműen kudarcosnak tekinthető. Maga a miniszterelnök tette politikájának mércéjévé az éves születésszámot, például a 2013. február 22-én elhangzott országértékelő beszéde elején, amikor az átmeneti javulást mutató születési statisztikákból kiindulva azt mondta, hogy a kisbabáknak „kedvük támadt megszületni, mintha ők már tudnának valamit. Tudják, megállíthatatlanul jön a tavasz, a szűkmarkú jelen után felívelőt, derűsebbet, netán boldogabbat tartalmaz a jövő. Lehet, hogy 2013 valóban az emelkedés éve lesz, ahogy elterveztük.” Nos, nem lett az, mert újra visszaesett a születések száma… És azóta sem nőtt releváns mértékben.

Pedig az Orbán-kabinetek sok mindennel próbálkoztak jelentős adókedvezményektől (és járulékkedvezménytől) kezdve baba-kötvényeken át lakásszerzési támogatásokig, mint a csok (családok otthonteremtési kedvezménye), de semmi sem hozott igazi áttörést. Talán azért is, mert a kérdés bár rendszeresen napirenden volt, de inkább kampányszerű egyszeri ötletekkel, mint komplex stratégiával. Persze volt, amit konzisztensen képviseltek, nyolc év alatt egy forinttal sem emelték például a családi pótlékot, a gyest, a gyetet, az anyasági támogatást. De itt lehet legalább elvi, ideológiai nézetekre hivatkozni adó és járulékkedvezmények verzusz állami juttatások vonalán. Itt szerintem is helyesebb az előbbit alkalmazni, mint az utóbbit alanyi jogon egyformán mindenkinek osztogatni és folyton emelgetni. Csakhogy akkor ilyen alapon a csokot is meg kéne szüntetni. Az ilyen típusú támogatásokkal az a baj, hogy ha túl kevés családhoz jut el, akkor érdemben nem változtat, ha meg a többséghez, akkor… akkor bizony ugyanez a helyzet. Mert ugye, ha a családosok többsége kap 5-10 millió forintot új/felújított lakásra, házra, akkor az ilyen lakások ára 5-10 millió forinttal fog emelkedni egyszerű piaci logika alapján. Ráadásul, mint minden hasonló juttatásnál, az állam a (főleg középosztálybéli) polgár egyik zsebéből kiveszi a pénzt a másikba meg visszadugja mondjuk csok formájában.

De visszatérve a komplex stratégia hiányához a gyermekvállalás ösztönzéséhez nagyon hiányoztak a bölcsődei/óvodai férőhelyek és az anyákra, de nem csak rájuk vonatkozó rugalmas foglalkoztatási szabályok, a népességfogyás lassításához meg a rossz halálozási mutatók terén is cselekedni kellett volna. Most úgy tűnik, mintha a kormányzat ezekre is tekintettel lenne és tényleg átfogó csomaggal készülne, legalábbis erőforrás-minisztériumból kiszivárgott egy ilyen dokumentum.Tény, hogy a magyarság egyik legfontosabb problémája az ijesztő méretű népességfogyás, és az anyagban szereplő intézkedési tervek többnyire támogathatónak tűnnek. Minden jóérzésű ember mellé állhat, ha jó részük átgondoltan, megfontoltan és együtt megvalósul, és reménykedhet, hogy lesz valami hatásuk.

Csakhogy ez nem menti fel a nyolc évet elvesztegető két Orbán-kormányt. Mert miért kellett ennyit várni, hogy felismerjék, több óvodára, rugalmasabb munkaerő-piacra van szükség? Mert bizony itt is azt látjuk, mint számos más területen: bejelentik az ambiciózus célokat, azután, amikor ezek nem teljesülnek, mintha mi sem történt volna, mintha 8 évig nem lettek volna kormányon és nem vallottak volna kudarcot, újra beharangozzák a nagyszabású célokat. Mintha tegnap vették volna át a kormányrudat…  A kormányfő például a Családok Budapesti Világtalálkozóján tavaly bejelenti, hogy 2018 a családok éve lesz és 2030-ra 2,1 százalékra kell emelni a születési rátát. Először is, a 2,1-es szám nem a születési, hanem a termékenységi ráta és nem százalékban, hanem egy anyára jutó átlagos gyerekszámban mérendő… Másodszor, túl ambíciózusnak tűnik, hogy az EU egyik legrosszabb termékenységi mutatóját egy tucat év elteltével feltornázzák a legmagasabb szintre. Végül, a termékenység növekedése már nem tudja jelentősen fékezni a népességfogyást, félő, hogy ez a vonat már elment. Az un. Ratkó-unokák népes nemzedéke épp most fut ki a szülőképes korból, és a Csehországban és Szlovákiában az elmúlt évtizedben megvalósult mini baby boomra (vagyis az időben elhalasztott születések felfutására) minden nappal kisebb az esély.

A termékenységi mutató egyébként 2013 óta az előző évek átlaga fölé nőtt Magyarországon, de a legtöbb szomszédos ország értékét így sem érte el (Szlovákia kivételével). És alatta marad az EU átlagának is (2. grafikon). Ezt az átlagot egyébként a nyugat és észak európai országok felfelé, térségünk országai a mediterrán régióval együtt meg lefelé húzzák. Ennyit Orbán mantrájáról a hanyatló Nyugatról meg a dinamikus Kelet-Közép-Európáról… A grafikonok mutatják, hogy a növekvő termékenység nem növelte érdemben a születésszámot, ehhez hozzátehetjük, hogy a népességfogyást sem fékezte. Ez utóbbihoz a halálozási mutatók javítása mellett a nemzetközi migrációs egyenlegnek is jelentősen változnia kellene Magyarországon. Csehországban ezzel is összefügg a népességnövekedés. Egyrészt jóval kisebb a kivándorlás, szemben Magyarországgal, ahol a fiatal generációk kiáramlása épp 2008-tól, de még inkább 2010 után vett lendületet, másrészt jóval több a gazdasági bevándorló. Nem, nem olyanokra kell gondolni, akikkel a magyar kormánypropaganda naponta riogatja az embereket, hanem szlovákok, ukránok, lengyelek, oroszok, vietnámiak tíz és százezreire, akik nélkülözhetetlen szerepet játszanak az egész EU legkisebb munkanélküliségével rendelkező cseh munkaerőpiacon. 2017 végén 527 ezer külföldi állampolgárt tartottak nyilván Csehországban, egy évvel korábban 383 ezer külföldi alkalmazottat és további 86 ezer egyéni vállalkozói engedéllyel rendelkezőt regisztrált a statisztikai hivatal. Ezek a számok nagyságrendekkel vannak a magyarországiak fölött. A kisebb cseh kivándorlás és a nagyobb bevándorlás nyilván összefüggésben van a magyarországinál jóval jobb gazdasági helyzettel, és végső soron a magasabb születésszám legfőbb okát is itt kell keresni. A többség számára létezik egy stabil, biztonságos gazdasági, anyagi háttér, és egy pozitív perspektíva: az ország jó irányba halad, nem vállalunk túl nagy kockázatot azzal, ha (még egy) gyerek érkezik a családba. Egy ilyen gazdasági helyzet és perspektíva megléte nélkül alighanem Magyarországon sem lehet áttörésre számítani a demográfiai gondok enyhítésében.

2. Grafikon: Teljes termékenységi mutató az EU-ban és néhány tagországban (az egy nőre jutó gyermekek átlagos száma)

Forrás: Eurostat

1980-ban Magyarországnak még csaknem 400 ezerrel több lakosa volt, mint a 10,31 millió lakosú Csehországnak. Mára megfordult a helyzet: Csehországnak van csaknem 800 ezerrel több lakosa, Magyarországnál, ahol a népességszám időközben 9,8 millió alá esett. 2030-ra az Eurostat prognózisa szerint a különbség már több mint egymillió fő lesz Csehország javára jórészt a magyarországi népesség további apadása miatt. Persze minden másképp alakulhat, ha addig sikerül felvinni a magyar termékenységi rátát a 2,1-es un. reprodukciós szintre. Ez ma a legmagasabb szint lenne az EU-n belül, mindenki eldöntheti, mennyire reális az elérése.