1
Fotó: Paraméter
Megosztás
Rögtön itt az elején jelzem, voltam önkormányzati képviselő Dunaszerdahelyen magam is. Két cikluson, azaz 8(!) éven át. Jobbára ellenzékben… Négy évet a Magyar Polgári Párt jelöltjeként, majd a Magyar Koalíció (most már „Közösség”) Pártja színeiben.
Nem azért indultam a választásokon, hogy bármit is kikaparjak magamnak kaparj kurta neked is jut alapon… Ellentétben akkori képvielőtársaimmal, akiknek zöme azért nyomult az önkormányzatba, hogy legomboljon valamit magának. Vagy a családjának, üzletfeleknek, haveroknak.
Utáltam őket polgármesterestől, mint a szart…!
Főként az ülések szünetei voltak gyomorforgatóak. Amikor az ingyenszendvicsek zabálása közben telepofával magyarázták nekem, hogy ők ugyanolyan tolvajnak tartják a polgit meg a sleppjét, mint én. Csakhogy úgymond, nyilvánosan nem érthettek velem egyet. Mert hát tudod, Laci, izé…
Aztán szépen elsunnyogtak ezek a család- és klubtagjaikat, ivócimboráikat meg lyuksógoraikat, vagyis kizárólag önmagukat képviselő seggfejek a városháza irodáiba. Benyalni, ügyintézni, adni, venni, önkormányzati telket, házat, önkormányzati megrendelést, befolyást, zsetont, riglispilt vagy amit akartok…
Ugyanúgy fölfordult a gyomrom most, amikor azt olvastam, hogy Hakszer Roland a „birkózók képviselője”. És mennyire nem szereti a focit…
Mármint a „birkózók képviselőjeként” azt a Dunaszerdahelyen 1904 óta létező futballklubot, amelyben létezése óta fiatalok ezrei sportolhattak/sportolhatnak a maguk és szurkolóik tízezrei gyönyörűségére. Ennek a dunaszerdahelyi klubnak az önkormányzati támogatása szúrja a „birkózók képviselője”, Hakszer Roland szemét…
Hakszer Rolandnak egyéb problémája nyilván nincsen, nem volt eddig. Mert ha lett volna, eszébe sem jut képviselőnek indulni a Magyar Közösség Pártja színeiben. Annak polgármesterét támogatni ezerrel. Azt a csókát, akinek évek óta annyi vaj volt/van a fején, amennyi. Akinek javára megválasztása óta oly híven nyomkodta Hakszer Roland (is) a szavazógombot. Hogy kapjon ő is libacombot…
De hát ez van, változnak az idők meg a helyzetek. Idén önkormányzati választások lesznek, ugye. A „birkózók képviselőjének” (vagy a drukkerének/mentorának?!) miért ne jött volna meg evés közben az étvágya. Mert például, ha újra megválasztják maguknak a birkózók képviselőjüknek, hátha többet kaszálhatnak majd annál a rongyos 12 ezer eurónál, amivel legutóbb kiszúrták a szemét képviselőtársai. Illetve önmaga a sportbizottság elnökeként… Az meg már maga “az ellenség“ jelképes két vállra fektetése lenne, ha netán a „birkózók képviselője“ a birkózók polgármesterévé avanzsál…
Ne tessék röhögni, kedves olvasó!
Dunaszerdahelyen, ahol évtizedek óta azzal lehet népszerű közszereplő akár a legutolsó senkihelyettes is, hogy a mezei polgárokban tenyésző irigységre játszva bemocskolja vélt vagy valós ellenfeleit, bármi megtörténhet. És bárminek az ellenkezője is. Abban a városban, ahol elég akár egy kóbor macskára ráfesteni a pártcímert, hogy bárki kedvére zabrálhasson az árva magyar nemzetre hivatkozva az adófizetők pénzéből. Abban a városban, ahol csak a saját család- és klubtagjaikra, üzlettársaikra, ivócimboráikra és lyuksógoraikra, vagyis kizárólag önmagukra gondolnak a mindenkori képviselők.
(Tisztelet a szabályt erősítő kivételeknek!)
Ahol csak meg kell találni az illetékes kidüllesztett seggét/zsebét, hogy le legyen zsírozva az ügy…! Hogy lehessen suttyomban adni, venni, önkormányzati telket, házat, önkormányzati megrendelést, befolyást, zsetont, riglispilt vagy amit akartok…