Kaparj kurta, neked is jut zseton Dunaszerdahelyen, vagy amit akarsz!

Rögtön itt az elején jelzem, voltam önkormányzati képviselő Dunaszerdahelyen magam is. Két cikluson, azaz 8(!) éven át. Jobbára ellenzékben… Négy évet a Magyar Polgári Párt jelöltjeként, majd a Magyar Koalíció (most már „Közösség”) Pártja színeiben.

Kaparj kurta, neked is jut zseton Dunaszerdahelyen, vagy amit akarsz!
Fotó: Paraméter

Nem azért indultam a választásokon, hogy bármit is kikaparjak magamnak kaparj kurta neked is jut alapon… Ellentétben akkori képvielőtársaimmal, akiknek zöme azért nyomult az önkormányzatba, hogy legomboljon valamit magának. Vagy a családjának, üzletfeleknek, haveroknak.

Utáltam őket polgármesterestől, mint a szart…!

Főként az ülések szünetei voltak gyomorforgatóak. Amikor az ingyenszendvicsek zabálása közben telepofával magyarázták nekem, hogy ők ugyanolyan tolvajnak tartják a polgit meg a sleppjét, mint én. Csakhogy úgymond, nyilvánosan nem érthettek velem egyet. Mert hát tudod, Laci, izé…

Aztán szépen elsunnyogtak ezek a család- és klubtagjaikat, ivócimboráikat meg lyuksógoraikat, vagyis kizárólag önmagukat képviselő seggfejek a városháza irodáiba. Benyalni, ügyintézni, adni, venni, önkormányzati telket, házat, önkormányzati megrendelést, befolyást, zsetont, riglispilt vagy amit akartok…

Ugyanúgy fölfordult a gyomrom most, amikor azt olvastam, hogy Hakszer Roland a „birkózók képviselője”.  És mennyire nem szereti a focit…

Mármint a „birkózók képviselőjeként” azt a Dunaszerdahelyen 1904 óta létező futballklubot, amelyben létezése óta fiatalok ezrei sportolhattak/sportolhatnak a maguk és szurkolóik tízezrei gyönyörűségére. Ennek a dunaszerdahelyi klubnak az önkormányzati támogatása szúrja a „birkózók képviselője”, Hakszer Roland szemét…

Hakszer Rolandnak egyéb problémája nyilván nincsen, nem volt eddig. Mert ha lett volna, eszébe sem jut képviselőnek indulni a Magyar Közösség Pártja színeiben. Annak polgármesterét támogatni ezerrel. Azt a csókát, akinek évek óta annyi vaj volt/van a fején, amennyi. Akinek javára megválasztása óta oly híven nyomkodta Hakszer Roland (is) a szavazógombot. Hogy kapjon ő is libacombot…

De hát ez van, változnak az idők meg a helyzetek. Idén önkormányzati választások lesznek, ugye. A „birkózók képviselőjének” (vagy a drukkerének/mentorának?!) miért ne jött volna meg evés közben az étvágya. Mert például, ha újra megválasztják maguknak a birkózók képviselőjüknek, hátha többet kaszálhatnak majd annál a rongyos 12 ezer eurónál, amivel legutóbb kiszúrták a szemét képviselőtársai. Illetve önmaga a sportbizottság elnökeként... Az meg már maga “az ellenség“ jelképes két vállra fektetése lenne, ha netán a „birkózók képviselője“ a birkózók polgármesterévé avanzsál…

Ne tessék röhögni, kedves olvasó!

Dunaszerdahelyen, ahol évtizedek óta azzal lehet népszerű közszereplő akár a legutolsó senkihelyettes is, hogy a mezei polgárokban tenyésző irigységre játszva bemocskolja vélt vagy valós ellenfeleit, bármi megtörténhet. És bárminek az ellenkezője is. Abban a városban, ahol elég akár egy kóbor macskára ráfesteni a pártcímert, hogy bárki kedvére zabrálhasson az árva magyar nemzetre hivatkozva az adófizetők pénzéből. Abban a városban, ahol csak a saját család- és klubtagjaikra, üzlettársaikra, ivócimboráikra és lyuksógoraikra, vagyis kizárólag önmagukra gondolnak a mindenkori képviselők.

(Tisztelet a szabályt erősítő kivételeknek!)

Ahol csak meg kell találni az illetékes kidüllesztett seggét/zsebét, hogy le legyen zsírozva az ügy…! Hogy lehessen suttyomban adni, venni, önkormányzati telket, házat, önkormányzati megrendelést, befolyást, zsetont, riglispilt vagy amit akartok…