9
Boa Endre (A szerző felvételei)
Megosztás
A nagymegyeri Plauter-kúria ezen a most véget érő héten alkotótáborként is „üzemelt”. Az elmúlt évekhez hasonlóan, illetve mint általában, ezúttal is tíz képzőművész dolgozott mint vendég a kellemes környezetben, Magyarországról az öt festő mellett egy-egy szobrász és keramikus, Romániából, a Partiumból egy, Szlovákiából két festőművész.
Az első alkotótábort még 2008-ban ugyanitt a Pro Megere Polgári Társulás rendezte (mely szimpózium formájában, Meger Art néven azóta is fut), de a következő esztendőben a házigazda, Plauter Péter ugyancsak gondolt egyet, és a szimpózium mintájára létrehozott egy másik nemzetközi alkotótábort, tavaszi napokra időzítve. Ilyenképpen évről évre két képzőművész-társaság is alkotásra inspiráló otthonra lel Nagymegyeren, az egyik ősszel, a másik, mint természetesen ez a mostani, tavasszal. A vendéglátó Plauter Péter szerint mintegy hetven képzőművész fordult meg eddig csak az általa teremtett táborban, akik számára a kúrián kívül is szerveznek programot, nemcsak a helyi termálfürdőbe, hanem a környező városokba is, kiállításokra és más eseményekre, helyszínekre. Előfordul természetesen, hogy számos magyar, szlovák vagy más nemzetiségű képzőművész szívesen tér vissza, akár a Meger Art szimpóziumra, akár ebbe a tavaszi alkotótáborba, vagy mindkettőbe ugyanabban az esztendőben. Mint például a rétei Petrla Ferenc seňor, aki azt mondja:
„Tíz éve járok ide, és mindig nagyszerű gárda jön össze. És mindig vannak új arcok, s ez jó, mert új barátság születhet, különböző kultúrák találkoznak, különböző régiók művészei különböző tapasztalatokkal, melyeket napközben, esetleg esténként, az előadások, tematikus beszélgetések után kicserélünk egymással. Hasonló táborokon kívül nem nagyon van alkalom ilyesmire.” Mint alkotóknak, figyelni kell a környezetünket, mondja később mintegy hitvallásként, az ember ugyanis „mindig talál valamit, amit a képzőművészet nyelvén érdemes az utódokra hagyni”. Ezután bemutatja pozsonyi festő kollégáját, Tihanyi Józsefet, akinél az iránt érdeklődöm, honnan szerzett tudomást erről a táborról.
(Balról) Tihanyi József és Petrla Ferenc
„Sok embert, képzőművészt ismerek még a régi időkből, a 80-as évekből, amikor Dunaszerdahelyre jártunk, a nyárasdi alkotótáborba – mondja. – Voltak kiállításaim is errefelé, Komáromban, aztán a 90-es évek elején valahogy szétváltak az utak, Magyarország felé orientálódtam. Sok jóbarátom van ott, huszonöt éve elég gyakran megyek, éppen készítek egy kiállítást Budapestre. Úgy látszik, az utóbbi időben valamilyen módon itt is újraélednek a kapcsolatok, Paton, Izsán voltam alkotótáborban. Itt először vagyok, Petrla Ferencet ismerem, a többi művésszel először találkozom. Nagyon kellemes társaság, jókat beszélgetünk, megismerjük egymást, ki mit gondol a művészetről – ez fontos.”
Kiss András
Papp Gábor a Partiumból, a Bihar megyei Margittáról jött. Mint meséli, 1976-ban gyerekként, turistaként járt először Szlovákiában.
„Alkotótáborban 2006-ban voltam először itt, mégpedig Szádelőn, ahová a nagyváradi fotóművészek révén jutottam el, azóta is folyamatosan járok oda, gyönyörű táj. Nagymegyeren nagyon kedvesek az emberek, olyan légkör fogadott, mintha hazajöttem volna. Nem akarok senkinek hízelegni, de ha netán legközelebb meghívnak, akkor valóban nagy szeretettel térek vissza, mint régi jó barátokhoz. Téma is van, az alkotáshoz kedveznek a körülmények, szép az idő.”
Papp Gábor
Plauter Péter, akitől korábban sem volt idegen a képzőművészet, kikerülhetetlen kérdésemre elárulja, a hálás képzőművészek egy, de általában két-három alkotással – melyek természetesen helyben születtek az egy hét alatt – honorálják, köszönik meg a vendéglátást.
(bodnár gy.)