Két zseni Budapesten, meg a hangulatemberek

camera

1

Két zseni Budapesten, meg a hangulatemberek

Fotó: MTI 

Megosztás

Állt egymás mellett Putyin és Orbán a sajtóértekezleten, két alfahím, már ahogy az ilyen vezéralkatok meg szoktak férni egymással. Főleg, ha az egyik annyit tud a világról, amennyit a magyar néplélek és a Magyarországon politikának nevezett valami tökéletes ismeretében tudhat – például Putyinról; a másik meg annyit, amennyit a világ egyik legerősebb és kétségtelenül leggátlástalanabb hírszerzése tol elébe – például Orbánról. Némi különbség.

Orbán feszült volt, semmi oldott baráti légkör, Putyin elképesztő arcokat vágott. Azt, hogy mit beszéltek meg igazából, egyelőre titokban marad. Mint Trump és Putyin első hosszú telefonbeszélgetésének pontos tartalma, mivel az amerikaiak egy idő után úgy döntöttek, nem veszik föl tovább.

Volt azonban a sajtóértekezletnek egy mozzanata, mely megérdemli a bővebb elemzést (3:11-től.) Így hangzott a mondat:

„Mindannyian láthattuk, hogy a kontinens nyugati felén erőteljes oroszellenes hangulat alakult ki, oroszellenes politika vált divattá, és ebben a közegben kellett nekünk a gazdasági kapcsolatainkat megvédeni, és amit lehet, abból megtartani.”

Nézzük részletenként.

A kontinens nyugati felén. Ez, udvariasan szólva, csacskaság. A kontinens keleti felén, Lengyelországban, a balti államokban, Ukrajnában, de még Romániában is erőteljes az oroszellenes hangulat. Hol mostanában „alakult ki”, de többnyire sokkal régebben. Erről Orbán vagy nem tud, vagy csak úgy tesz, mintha nem tudna. És meg van győződve – miért ne volna, hiszen pontosan e célból fizetett nyalóbrigádjaitól csakis ezt hallja –, miszerint akkora stratégiai zseni, hogy senki sem veszi észre a tudatlanságát vagy hazugságait. A baltiak nem számítanak, mert kicsik, az ukránok, mert buták, a románok, mert gyanúsak és fejletlenek. A lengyelek pedig azért nem veszik észre, mert Kaczyński minden határon túl szereti őt. De minden kegyelmi állapot véget ér egyszer.

Oroszellenes hangulat. Az oroszok különleges alakulatokkal elfoglalják egy másik szuverén állam területének egy részét, és bekebelezik. Hangulat. Majd ugyancsak Ukrajna ellen máig tartó hibrid háborút indítanak kiváltó ok nélkül. Hangulat. És kiszakítanak még két darabot a területéből. Hangulat. Bejelentik, hogy felszámolják a szíriai Iszlám Államot, majd ezt nem teszik meg, viszont emberellenes bűncseklemények tömegét követik el az aleppói civil lakosság ellen. Röpke hangulat. Abban a pillanatban, amikor Orbán Putyinnal bazsalyog, az ukrán fronton támadást intéznek Avgyijivka városa ellen, csak hogy megmutassák a franciáknak és németeknek, mennyire tartják őket és a velük aláírt tűzszüneti megállapodást. Finoman rezgő hangulat. Mi üthetett ezekbe a fura nyugati emberekbe, hogy ilyen értelmetlen hangulatok lesznek úrrá rajtuk csak úgy, a semmiből?

Vált divattá. Hát ja, vannak ezek a divatok, nyilván ez is olyan, mint a melegházasság, a Facebook vagy a Jake-a-kutya-sapka. Majd túlleszünk rajt. Egyelőre azon a reményen lehettek túl Orbánék, de villámgyorsan, hogy Trump mint „a legmagasabb világi hely engedélyével” úgy járulhatnak hozzá Putyin kielégüléséhez – kétoldalúan, persze –, ahogy ő elvárja tőlük. Néhány órával azután, hogy Orbán ezeket a bölcsességeket mondta, Nikki Haley, a Trump által kinevezett új amerikai ENSZ-nagykövet a Biztonsági Tanácsban nekirontott Oroszországnak, elítélte az agresszióját, és közölte, hogy addig nem szüntetik meg a szankciókat, amíg vissza nem adják a Krím feletti fennhatóságot Ukrajnának.

Gazdasági kapcsolatainkat megvédeni. Gazdasági kapcsolataink fő tételét – és politikai kiszolgáltatottságunk egyik fő okát –, a kőolaj- és gázimportot nem érinti semmilyen szankció. Nem volt rajt mit megvédeni. Exportunkból a szankciók előtt Oroszország körülbelül három és fél százalékkal részesedett, ez 2015-re egy százalékkal csökkent, nem csupán közvetlenül az oroszok dacból hozott élelmiszer-behozatali tilalma, hanem a rubel összeomlása miatt is. Ennyit egy egészséges gazdaságnak – ha a magyar egészséges – ki kell hevernie, főleg, ha van mit exportálnia politikailag érdemesebb országokba. Szóval emiatt siránkozni: blöff, és a szankciók feloldását erre hivatkozva követelni: blöff a négyzeten. Vagy rosszabb.

És végül az a szó, amivel a mondat kezdődik:
Mindannyian láthattuk. Kicsodák? A sajtóértekezleten egy magyar és egy orosz politikus, egy magyar és egy orosz szóvivő vett részt, valamint ismeretlen számú magyar, orosz és harmadik országbeli újságíró. Amit Orbán, egy Magyarország nevű szuverén állam miniszterelnöke ebben a mondatban elmondott, csak az oroszok láthatták így, pontosabban: a Putyinhoz hű oroszok, esetleg a Putyinhoz hű külföldiek. Honnan tudja Orbán, hogy a többiek „mindannyian” mit láttak? A tartalom hamisságán túl: honnan veszi az alapot a „mindannyian”-hoz és a többes szám első személyhez?

Lehet ez az ember akármilyen zseni, a magyar nemzeti érdekek védelmére már rég nem alkalmas. A kérdés az, hogy mikor lesz még ennél nagyobb bajunk belőle.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program