Kiska harmadszor is kiállt, és hangosan elmondta, milyen ez az ország

Andrej Kiska bírálta a kormányt, amiért ügyet sem vet a korrupcióra, Robert Kaliňák belügyminisztert lemondásra szólította fel, az európai integrációt pedig támogatta.

Kiska harmadszor is kiállt, és hangosan elmondta, milyen ez az ország
Andrej Kiska (Fotó: TASR)

Íme a köztársasági elnök harmadik országértékelő beszédének legfontosabb momentumai:

- soha az elmúlt 25 évben nem volt akkora lehetősége Szlovákiának a legalapvetőbb és legszéleskörűbb problémáinak megoldására, mint ma.

- továbbra is érvényes, hogy hiányoznak az eredmények, a képesség, hogy a fontos dolgokra összpontosítsunk, illetve a hajlandóság ambiciózusabb politikai célok megvalósítására. Hiányzik a bátorság, hogy mérhető eredményeket mutassanak fel világos határidőkkel, és hogy azok teljesítéséért politikai felelősséget vállaljanak.

- fenntarthatatlan, hogy noha a politikai elit egyetért abban, melyek az ország legnagyobb gyengeségei (oktatásügy, egészségügy, romák szegregációja, a társadalom elöregedése, az ország innovációs potenciálja), a leghangosabb viták mégis más témákról szólnak.

- még a legoptimistábbak sem gondolhatják úgy, hogy az eddigi lépések a korrupció terén elegendőek a közvélemény lecsillapításához. Valódi megoldásokra való törekvés vagy képesség nélkül az egyetlen végeredmény az állammal és a politikusokkal szembeni bizalmatlanság további elmélyülése lehet.

- még azok a miniszterek is, mint az igazságügyben vagy az egészségügyben, akik legalább igyekeznek, gyakran egyedül maradnak.

- az állam azon képessége iránti bizalmatlanság, hogy megbüntesse, akik megsértik a szabályokat, a korrupcióval és klientizmussal szembeni egészségtelen harc az egyik oka annak, hogy az emberek eltávolodtak a politikától. Ez a közintézményekkel szembeni frusztráció, illetve azon közérzet egyik forrása, mely szerint nem egy tisztességes társadalomban élünk. Ez emlékeztető mindenki számára, akik a kétes céljaik nevében azt hangoztatják, hogy Szlovákiában a demokrácia kudarcot vall.

- a korrupció elleni harc személyes politikai háborúvá vált, ami gyakorlatilag megbénította az országot. Ebben a háborúban az állam és a képviselői meghátráltak a nyilvánossággal való normális kommunikációtól, illetve azon kötelezettségüktől, hogy türelemmel magyarázatot adjanak a velük szembeni kételyekre, reagáljanak a felmerülő gyanúkra.

- egy évvel ezelőtt arra figyelmeztettem, hogy ha Szlovákia így folytatja, annak súlyos következményei lehetnek. Szlovákia márpedig így folytatta, és itt is vannak a súlyos következmények.

- arra kérem a kormányt és annak képviselőit, hogy ne bagatellizálják el a korrupció ellen tüntető fiatal és becsületes emberek igyekezetét... Ezek azok az emberek, akik nem a szélsőséges megoldások felé hajlanak, ellenben bíznak abban, hogy a jogállam demokratikus intézményei megjavulhatnak.

- a Mečiar-amnesztiák eltörlésével ez a parlament megmutatta, hogy a jogállamiság elveinek eltiprását helyreállítandó képes félretenni a nézeteltéréseket és képes a politikai konszenzusra.

- meg kell hallanunk egymást, és meg kell próbálnunk beszélgetni, megérteni, mi kínoz bennünket, miért hajlandó a társadalom egy része egy fasiszta pártot támogatni. Vajon tudatosítjuk-e egyáltalán mindannyian, mekkora veszélyt jelentenek ez a demokráciánkra, szabadságunkra, jövőnkre nézve az ĽSNS és hasonló pártok?

- a szélsőségesek megválasztása vajon nem segélykiáltás, mellyel szemben nem lehetünk süketek? Ezért vagyok büszke azokra a polgári kezdeményezésekre és egyéni aktivitásokra, amelyek igyekeznek párbeszédet folytatni. Ez a társadalom védekezési mechanizmusa, mivel szeretne szabad és demokratikus maradni.

- a szélsőségesekkel szembeni harc nem ér véget egyetlen párt feloszlatásával. Az ilyen politikai csatározás nem a rendőrség és nem a főügyész feladata. Valójában ez a demokratikus politikai pártok képviselőinek munkája.

- továbbra is érvényesek a régi kihívások, melyek országunk történetében szégyenteljesek.

- a szegénység börtönébe zárt emberek számára Szlovákia nem egy sikeres ország. Nem egy sikeres ország a gyermekotthonok lakói számára sem, akik felnőttként az utcán végzik. Sem a hátrányos helyzetű gyermekek számára, akikből felnőttként szintén hátrányos helyzetű gyermekek szülei válnak. Szlovákia sajnos nem igazán sikeres ország a gyermeküket nevelő egyedülálló anyák, és a méltatlan körülmények közt egyedül élő idősek számára sem.

- Szlovákia történetének egyik szégyenteljes fejezete a társadalom peremén élő roma közösségekhez kötődik. A romák nem országunk sikerének részesei, mi pedig még csak nem is hívtuk meg őket, hogy legyenek részesei. Generációról generációra koszos telepeken tengődnek, magas fokú munkanélküliséggel, rossz egészségi állapottal és kiterjedt bűnözéssel sújtva.

- egy ország nem akkor lesz sikeres, ha már egyetlen problémája sincsen, ilyen ország nem is létezik. Az ország akkor sikeres, ha folyamatosan javítja problémamegoldó képességét. 25 év alatt kétségkívül javult az ország képessége arra, hogy sikerrel vegye az új kihívásokat. A mi feladatunk ezzel a potenciállal élni, és segíteni Szlovákiának, hogy igazságosabb, biztonságosabb és szociálisabb állammá váljon. Hogy az emberek ne csal éljenek itt, de jól, biztonságban és elégedetten éljenek.​

(SME/para)