„Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését”

Azt, hogy a szlovák közmédiánál bajok vannak, s ezek a bajok igenis összefüggésben vannak Rezník vezetési metódusaival, már korábban szóvá tettük.

Amíg ezek a bajok a munkaszervezéssel függnek össze, addig ez belső ügy, de akárki láthatja most már, nem lehet ilyesmire hivatkozni. Igenis megszűnőben van az objektivitás, hogyha zaklatás és pénzbüntetés (mozgóbér megvonása) jár a véleménynyilvánításért.

Megszűnőben a szabadság, ha fentről közlik a zsurnalisztával, mi legyen az objektív tény. S ha kiebrudalnak embereket ok nélkül.

A Riporterek Határok Nélkül felhívását 200 újságíró írta alá (magyarok is), így talán nagyobb a súlya e hírnek.

Álljanak itt a nevek, hogy a tisztelt polgár azonosítani tudja őket eddigi munkájukkal: Zuzana Kovačič Hanzelová, Pavol Kalinský, Katarína Jánošíková, Filip Minich, Simona Blehová, Alexandra Minich, Daniela Hajčáková, Peter Valovič, Tomáš Mrva, Katarína Kozinková, Ivana Lövingerová, Lucia Osvaldová  – tizenkét ember felmondása a közmédiánál, az már tömeges felmondás. A korábbiakkal együtt húsz fő veszi a kalapját.

Ez az a pont, ahol a kulturális minisztériumnak, a médiatanácsnak (jogkörein belül), a médiatanács tagjainak (a tanácson kívül akár magánemberként), a parlamentnek (minimum az illetékes bizottságnak) és lelkiismereti okokból tán a Híd pártnak is (támogatta Rezník kinevezését) meg kéne már szólalnia. (Persze a másik két kormánypártnak is, de a totális erkölcsi hullák véleménye engem annyira nem hoz lázba.) Sőt, valami okosat kéne mondania. Pl.: Rezník, tűnés!

Az arrogancia megnyilvánulása az is, ahogyan az RTVS vezetése reagált: „Počas dvojmesačnej výpovednej lehoty sa vedenie spravodajstva bude naďalej snažiť trpezlivo im vysvetľovať hodnoty verejnoprávnosti”, magyarra fordítva: A kéthónapos felmondási idő alatt a hírszerkesztőség vezetése továbbra is igyekszik majd türelmesen magyarázni nekik a közszolgálatiság értékeit.

Visszatámadnak – megáll az ész.

De igazából – elnézést is kérek a most következő kijelentésemért – nem is az az igazán lényeges (persze lényeges, mondom: elnézést), kik mennek el, maradnak munka nélkül. Még csak nem is az a legfontosabb, hanem tán csak másodlagos kérdés, hogy a felmondottaknak igaza van-e (amiben én nem kételkedek). Hanem az a legfontosabb, hogy a közmédia hírszerkesztőségében totális a kupi, s így a polgárok, akik nem mellékesen a koncessziós díjak fizetői, nem lehetnek biztosak abban, hogy objektív és pártatlan szolgáltatást kapnak. Egyfelől e pénzükért, másfelől ez a demokrácia működésének (keverjem ide az alkotmányt is?) egyik alapfeltétele.

Most ez durván fog hangzani, de ezt kéne tudatosítani. Itt nem egyszerűen csak 20 rinyáló alkalmazottról van szó, akik nem bírtak kijönni a góréval.

Itt a szlovákiai demokráciáról van szó. És már megint ott tartunk, ahol a tüntetéseken tartottunk. Persze, ezt majd megint bagatellizálni fogja a Smer, az SNS főleg, és számítok rá, hogy a Híd sem megy azonnal ölre, de valaminek történnie kell, különben lassan a törökök sorsára fogunk jutni.

A helyzet sokkal komolyabb annál, mint amilyennek a közszolgálati mészárszék mutatja. Szabad sajtó nélkül nincs ugyanis szabad társadalom. (Ja, akinek az nem hiányzik, vannak alternatívák kelet felé…)