1
A festőművész Mikóczy Dénessel (A szerző felvételei)
Megosztás
Kiss Márti festőművész képeiből nyílt kiállítás a nagymegyeri művelődési központban március 30-án, csütörtökön a Pro Megere Polgári Társulás és az említett intézmény rendezésében, közreműködött a Varga Mónika-Petőcz Laci énekes-zenész kettős.
Gútay László, a központ igazgatója üdvözölte a közönséget és a vendégeket, köztük Mikóczy Dénes alpolgármestert, aki egyben a Pro Megere elnöke is, és aki ismertette a fiatal kiállító festőművész pályáját, méltatta eddigi munkásságát. Mint mondta, rövid idő alatt a legjobb szlovákiai magyar képzőművészek sorába emelkedett, miután elvégezte a pozsonyi iparművészeti középiskolát és időközben a Komenský Egyetemen pedagógiából diplomát szerzett.
Kiss Márti Kisfaludon született, ott is él és alkot, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin alapiskola felső tagozatán tanít rajzot. Méltatója, de ő maga is elmondta, hogy már gyermekkorától érdekelte a festészet, és a környezete mindenkor segítette is őt ez irányú fejlődésében, mindig akadt egy tanító, később tanár, neves mester, például Daniel Brunovský, aki a figurális festészet és rajzolás rejtelmeibe vezette be. De szimpóziumokon is részt vett, többször a Pro Megere által évenként szervezett Meger Arton, kilenc-tíz hazai és külföldi kollégával.
A nagymegyeri Közeli helyeken című kiállításán viszont a természet dominál, tulajdonképpen emberi alakok nélkül, de olyan sajátos realisztikus stílusban, hogy szinte érezzük a táj, a föld illatát vagy éppen a zegzugok szagát, ahogy lélegeznek – úgy érezzük, akár meg is foghatnánk, meg is érinthetnénk őket, a keréknyomokat a talajban például. Ugyannakor a kisebb-nagyobb felületeken valamiféle absztrakció is bellengi a mindennapi tekintetet elkerülő zegzugok tárgyait is. Talán erre mondhatta Mikóczy Dénes, hogy Kiss Márti alkotásai, legyenek bár sötétebb tónusúak, fényben izzanak. Elhisszük az optimista, mindig mosolygós hölgynek, hogy, mint nyilatkozta egy alkalommal: ebben a világban nőtt fel, „falusi, vidéki környezetben, a természettel szoros kapcsolatban. Gyerekként olyan helyeken bújócskáztunk, olyan zugokban játszottunk, mint amilyenek a képeimen is megjelennek a táj részeként. De dolgoztunk is, segítettünk a szüleinknek a mezőgazdasági munkákban, a kukoricatörésben, a szénagyűjtésben.”
Keveset mondunk azzal, ha azt állítjuk: Kiss Márti ottnon van a természetben. Kiss Márti maga a természet. Az ecsetet is olyan könnyedén kezeli, ahogy a szellő felemel egy tollpihét. Ez a globalizáció elgépiesedett világában nem csupán üde pillanat, hanem komoly üzenet is.
A Közeli helyeken című tárlat képei április 18-ig tekinthetők meg.
(bodnár gy.)