Legendás állatok és megfigyelésük - sikeres alap a varázslatos jövő számára

Mindenki dörzsölte a tenyerét, mikor megtudta, hogy Rowling és David Yates (aki maga mögött tudhat már néhány Potter-filmet) valamire készül. Kíváncsian vártuk a filmet, na meg persze azt is, hogy az írónő milyen szálon kapcsolja hozzá az új szerzeményt a Harry Potter által megalkotott világhoz. Figyelem, spoilerveszély!

Az alkotók a lehető legjobban döntöttek, ugyanis nem egy olyan szálat hoztak létre, amely szorosan kapcsolódna Roxford diákjaihoz. A Legendás állatok és megfigyelésük ugyanis térben és időben is eltér Potteréktől – a cselekmény az 1920-as években játszódik Amerikában. Persze így is hallhattunk olyan dolgokról, amikről már előzőleg volt fogalmunk, így például Albus Dumbledore, illetve a Roxford nevének említése, vagy az ismerős varázsigék, amiket már minden rajongó kívülről fúj.

Időben tehát az 1920-as években járunk, mikor a főhős, Göethe Salmander Amerikába érkezik, hogy egy értékes varázslatos állattal gyarapítsa már eddig is tetemes gyűjteményét. Egy kis baki folytán azonban néhány, a táskájából elszabadult lénye után kell erednie, nehogy galibát okozzanak a városban. Eközben hozzászegődik egy, a hatóságtól kicsapott varázslónő és gondolatolvasó húga, valamint egy mugli (bocsánat, Amerikában magnixnek nevezik a varázsolni nem tudókat). A háttérben pedig csak folynak a titokzatos történések.

A címet első hallásra egy dokumentumfilmmel tudnánk azonosítani. És nem is járunk olyan messze ettől a megállapítástól, hiszen a film nagy része arról szól, hogy a főhős becserkéssze és elkapja az elszabadult állatokat, miközben közelről is bemutatja őket.

A cselekmény két szálon fut: az egyik, melyben a főhős az állatokkal foglalkozik, míg a másik egy titokzatos dolgot rejt magába. Persze tudhattuk, hogy a kettő végül összekapcsolódik, arra azonban nem gondoltunk, hogy ez csak a film legvégén fog megtörténni. Kissé meglepő húzás, de ha jobban belegondolunk, hogy a következő részekben bőven lesz idő a valódi cselekmény kibontakozására, akkor már nem is tűnik annyira furcsának.

Mivel egy eredetfilmről van szó, az első rész fő feladata az volt, hogy stabil alapot hozzon létre a folytatások számára. Így utólag elmondhatjuk, hogy ennél sikeresebb kezdést nem is kívánhattunk volna. Az 1920-as évek Amerikájának felidézése rendkívül látványosra sikeredett minden szempontból, amelybe tökéletesen illeszkedtek a számítógépes csúcstechnikával megalkotott lények.

Azonban voltak a filmnek olyan részei, amelyek kiszámíthatóak voltak. Mikor mindjárt az elején megláttuk, hogy Kowalskinak ugyanolyan táskája van, mint a főszereplő Salmandernek, azonnal tudtuk, csak idő kérdése és a kettő össze fogja cserélni. Az szintén kiszámítható volt, hogy a mugli és a gondolatolvasó nő egymásba fog szeretni.

A szereplőkről nem sokat tudtunk meg, de talán ez nem is annyira zavaró, hiszen a továbbiakban ennek pótlására is lesz elegendő tér.

Eddie Redmayne kiváló választás volt a főszerepre, hiszen rendkívül jól alakította a különc Salmander professzort. Nem sok kivetnivalót lehet találni az alakítására. Dan Fogler alakította a mugli Kowalskit, aki gyerekes naivságával és csodálkozásával a humorforrást volt hivatott szolgálni – alakításával pedig kis híján el is lopta a showt a főszereplőtől.

Ami a női szereplőket illeti, Katherine Waterston karaktere egyszerre volt esendő és szerethető, míg Alison Sudol alakját nem sok választotta el attól, hogy szende naivából buta libává váljék.

Voltak azonban nagy visszatérők is! A jó öreg John Voight csak pillanatokra tűnt fel, amit még meg is tudnánk emészteni, azt azonban már nem, hogy Colin Farrell ilyen kevés térhez jutott. Az általa megformált karaktert sokkal jobban is ki lehetett volna használni, érezhetően több volt ebben a szerepben, ami sajnos nem tudott a felszínre törni. A végén még Johnny Depp is feltűnt – szintén csak néhány másodpercre.

A Legendás állatok és megfigyelésük tehát egy rendkívül látványos, jópofa film, amely már az első perctől kezdve szó szerint elvarázsol, emellett pedig méltó alapozásként szolgál a következő részek számára. A Harry Potter rajongók számára kötelező darab, de az újoncok is garantáltan jól szórakozhatnak rajta.

tt/para