1
Fotó: Nový Čas
Megosztás
Mostantól (hmm?) Szlovákia olyan ország, amelyről kimondta a bíróság, hogy ha eléggé hülyének tudod magadat tettetni, akkor nyugodtan lehetsz büntetlenül idegengyűlölő, fasiszta, homofób vagy bármi ilyesmi.
Történt ugyanis, hogy S. Mizíket, Kotleba názi pártjának országgyűlési képviselőjét felmentette a bíróság, mivel nem tudta bizonyítani: ő követte el a közösségi hálón ama gyűlölködő bejegyzést, amely miatt perbe fogták.
Mizík ugyanis – ez volt a védelem fundamentális tétele – képtelen lenne bármit is posztolni, hiszen tudatlan ő ahhoz. Nem rendelkezik megfelelő képességekkel egy poszt begépeléséhez és közzétételéhez. (Viszont, tegyük hozzá, rendelkezik akkora karizmával és tudással, hogy az állampolgárok megfelelő számban szavazzanak rá a parlamenti választásokon – akkor most ki itt a debil?) Senki sem merte leszögezni, hogy a poszt tartalmilag ne lenne büntethetőnek minősíthető. Azt már senki sem merte ugyanis vitatni. Kiderült, korábbi bejegyzéseit is kénytelen volt szegény képviselő úr tollba mondani, mert önmaga nem potens PC- vagy mobilkezelő. Mit ad isten, az is kiderült, hogy olyan emberkének mondta ezeket korábban tollba (Rudolf Steigaufnak), akit gyűlöletkeltésért két év felfüggesztettre ítéltek.
Szép kis társaságban tetszett keveredni, képviselő uram. Elítéltek, feloszlatott fasiszta párt, újabb, még nem feloszlatott extrém párt, ajjaj… Még a végén azt találjuk hinni,hogy nem csupán betűket pötyögni nem tetszik tudni, hanem olvasni sem tetszek tudni, s emiatt tetszik ártatlanul, bájos tudatlanságban tájékozódni rossz irányba.
Pedig hát már mindenki mindenhol megírta, hogy ez a banda nem kóser banda, nem klezmerre mulat és nem veri a homlokát a siratófalba teátrálisan, mint pl. a SNS nem kevésbé homofób kapitánya. Szóval a betűvetés és -olvasás igen hasznos tudomány lenne a magiszter úr – mert magiszter őkelme – számára.
Ezen azonban ne keseregjünk, végül is, ha ezután nem diktál másnak, akkor egy náci kreténnel kevesebb lesz a neten.
Keseregjünk azon, hogy a szlovák bíróságok egyike-másika (reméljük, fentebbi fokon változik a felmentő ítélet), illetve pontosabban a jogrend mint olyan (jogalkotással és a jogalkalmazás különféle formáival egyetemben értve) mostanság se levenni, se felvenni nem meri a kesztyűt. Vagy csak egyszerűen a bíróságokon nem tudnak egyesek olvasni. Mondom én mindig, hogy az iskolaüggyel kéne foglalkozni, de folyton le vagyok hurrogva, hogy másodlagos, hogy nem létkérdés.
Hány zsidónak lett volna pedig létkérdés a múlt század közepén, hogy az iskolaügy olvasni, sőt szöveget értelmezni képes, sőt normálisan gondolkodni képes embereket bocsásson útjára? A holokauszt áldozatainak becsült száma egyes források szerint tízmillió körüli, a legszigorúbb mérce is minimum ötmillió halottat emleget.
Igenis tudjon minden képviselő írni és olvasni. Ezt is kimondhatná a bíróság. Ha valaki magiszter, akkor duplán – tehát a nyomtatott betűket is, nem csak az írottakat…