Leszámolhat-e a Fidesz az utcai demonstrációkkal is?

Viszkető tenyér, kinyitott pofonosláda – visszafojtott agresszió sugárzik a kormányzati kommunikációból a több hete az utcán tüntető magyar állampolgárok felé. Vajon ezek az üzenetek a véletlen összjátékai csupán, vagy egy új kormányzati kampány nyitányát látjuk, ezúttal a tüntetők megregulázása céljából.

Leszámolhat-e a Fidesz az utcai demonstrációkkal is?
Fotó: MTI

Váratlanul érte Orbán Viktort és a Fideszt, hogy az elmúlt hetekben több alkalommal is tisztességes demonstrációt szerveztek Budapesten és az országban a Közép-európai Egyetem (CEU) bezárása ellen, a civil szervezetek (NGO) ellehetetlenítése ellen. És a lassan, de biztosan kelet felé forduló Magyarország geopolitikai irányváltása ellen. A kormánypárt politikusai napokra elérhetetlenek voltak, a reagálások megkésettek és erőtlennek tűntek. Aztán nehézkesen, ám ellenállhatatlanul indult be a kormánypárti kvázimédia is. Ma már ezeken a csatornákon ömlik a dezinformáció és a putyini propaganda.

A kormánypárti szavazók, politikusok, de láthatóan maga Orbán Viktor is - viszket a tenyere - nehezen fogja magát vissza a kétségkívül szokatlan látvány hatására: a pesti utcákon a megszokott jobboldai-nacionalista polgártársak helyett EU-párti tüntetők vonulnak. Ez egyrészt minőségileg hozott változást az utcai politizálásba: kigyulladó tévészékház, felborított autók, betört kirakatok és barikádok helyett, humoros és változatos jelszavak, transzparensek, békés, jó hangulatú és sokszor kormányváltó hangulatú partikba forduló tüntetésekről számolt be a magyarországi szabad és független sajtó maradéka.

A közbeszédbe lassan visszatérő és mindent letaroló értelmetlen kormánypárti “érvek” mellett a Fidesz láthatóan egy helyszínen nem tudta összeszedni magát és visszafoglalni a virtuális teret. Ez az utca.

A legelvakultabb Fidesz-hívők Békemenetet sürgetnek, de a hivatalos helyekről türelemre és békességre intik a bepánikolt Fidesz-szavazókat. Végül két fejleményt jegyezhettünk fel: neonáci huligánok szerveztek hétvégére rendezvényt a Nyugati térre, valamint a Fidesz parancsba adta, hogy keressenek külföldi partnereket az álcivil CÖF számára egy lehetséges, közös demonstráció megszervezésére.

A futballhuligánok rendezvénye az érdeklődés hiányában előreláthatóan kudarcba fullad, de egy nemzetközi nacionalista-xenofób “Békemenetben” látok fantáziát és humorpotenciált. Lássuk be, már önmagában megmosolygni való - ha nem lenne véresen komoly fejlemény - hogy a Fidesz gyakorlatilag ugyanazt csinálja, amiért másokat vegzál: külföldi érdekeket képviselő, álcivil szervezetek hálózatával demonstrálni? Semmi gond! Pedig mit nem adnék, ha a lengyel Gazeta Polska, a magyar Békemenet tagjai mellett ott vonulna a cseh “Nem akarunk iszlámot Csehországban” álcivil társaság és a szlovák Mi Szlovákiánk Néppárt neonáci párt tagsága is!

Az inkább szánalmas és vicces kategóriába tartozó kormánypárti kísérletek mellett, amelyek az utcai politizálás visszafoglalásáról szólnak, felhívnám a figyelmet egy harmadik próbálkozásra is, amely a kormánypárti kvázisajtóban nyert teret. Először a demonstrációk közlekedéslassító következményein próbáltak fogást keresni, nem jött be. Aztán április 19-én jelent meg az első, április 20-án a második cikk a Magyar Időkben, amelyben már a szerzők a gyülekezési jog gyakorlásának törvényes határait kezdik el emlegetni. Sőt, a szerző egyenesen bejelenti, hogy “szükséges lenne egy új, a jelenleginél részletesebb gyülekezési törvény megalkotása”.

Ezt a két cikket azért illik komolyabban venni, mert előrevetítheti a Fidesz várható stratégiáját az ellene tüntetőkkel szemben. És ehhez nem is kell különösebb fantázia, elég, ha csak megnézzük, hogyan és milyen minta alapján ment a Fidesz a civil-szervezeteknek. Oroszországban még a 2012-es külföldi ügynök-törvény előtt, 2011-ben szigorítottak a demonstrációkat szabályozó paragrafusokon. Putyin érezte: az amúgy is nyugtalan orosz társadalmat nem fogja tovább börtönbüntetésekkel lázítani, az új törvény szerint, a nem engedélyzett demonstrációk szervezői magas pénzbüntetésekben részesültek.

A Krím elfoglalása után tovább szigorodott az amúgy sem visszafogott szabályozás: visszaesőként akár öt év börtönt is kaphat egy orosz demonstráló, sőt az új rendelkezés megtiltotta az egyéni demonstráció lehetőségét is. Az elmúlt években azt is látni lehet már, hogy a civil-szervezetek elleni jogi támadások mellett sok autoriter országban átvették orosz mintára, a gyülekezési törvény módosítását is. 2013 szeptemberében Azerbajdzsánban, 2014-ben Tádzsikisztánban és Egyiptomban, 2015-ben Kazahsztánban szigorítottak a gyülekezési törvényen. Természetesen ez részemről egyelőre csak egy gondolatkísérlet, de a gyorsan pörgő események logikájába és a nemzetközi párhuzamok alapján akár Magyarországon is összejöhet a gyülekezési törvény átírása.

Ha az olvasó most ezen felháborodik, akkor ajánlom figyelmébe a tényt, hogy fél évvel ezelőtt azon is együtt nevettünk volna, ha azt mondja valaki, Orbán egyetemet zárat be Magyarországon. Mindenesetre úgy tunic a magyar miniszterelnök - és ezzel az ország - nem ura többé önmagának, orosz báb, a kormány Moszkva érdekei alapján politizál és Putyin egyre inkább beleszorítja Orbánt egy Nyugat-áruló figura szerepébe.