1
M. László (Fotók: Facebook)
Megosztás
• 2015. január 16-án az 55 éves Zsemlye Máriát brutális módon meggyilkolták saját lakásán, a dunaszerdahelyi Észak II-es lakótelepen.
• A nyomozók már néhány napon belül sejtették, hogy a gyilkosságot a 33 éves, szintén a lakótelepen élő M. László követte el.
• A gyanúsított letartóztatására novemberig kellett várni, ugyanis a bizonyítékként szolgáló DNS-teszt csak ekkorra készült el. A rendőrség ekkor indítványozta M. László előzetes letartóztatását, amit azonban az ügyész nem terjesztett a bíróság elé, mivel szerinte a DNS-teszt nem volt döntő bizonyíték.
• Az ügyész döntését rendőrségi körökben óriási felháborodás követte, de kénytelenek voltak szabadon engedni M. Lászlót, és más bizonyítékokat keresni ellene.
• Néhány héttel később, 2015. december 16-án M. László újra gyilkolt – saját lakásán –, 43 késszúrással végzett a 63 éves K. Ferenccel. Azóta vizsgálati fogságát tölti. 20-25 évet, vagy életfogytiglant kaphat.
• M. László első áldozatának fia, Zsemlye Viliam úgy döntött, elmondja a Paraméternek az édesanyja meggyilkolását követő időszak történéseit. Vili ugyanis attól tart, hogy a gyilkosnak bűntársa/bűnpártolója is lehetett, ami a körülményeket tekintve szinte egyértelmű.
Az 55 éves Zsemlye Mária a dunaszerdahelyi Észak II-es lakótelep északi csücskében, egy négyszintes lakótömb második emeleti lakásában élt. Elvált, két gyermeket is felnevelt, lánya Pozsonyban él a mai napig, fia, Vili pedig Franciaországban dolgozott 2015. elején.
A 33 éves M. László szintén a helyiek által csak Szever II-nek nevezett lakótelepen lakott, nem messze Máriától, egy panelház nyolcadik emeleti lakásában és ismerték is egymást. A munkanélküli, drogfüggőként ismert férfi akkori barátnőjének anyja nagyon jó viszonyt ápolt a későbbi áldozattal, a közelében lakott.
Zsemlye Mária, aki békésen élt, és a légynek sem tudott volna ártani, néhanapján otthoni varrással egészítette ki rokkantnyugdíját, M. László pedig pontosan ezt használta ki, hogy bejusson a nő lakásába – 2015. január 15-én, csütörtök délután valami varrnivaló ruhát vitt hozzá, a nőt pedig ezután már senki nem látta – későbbi gyilkosán és annak esetleges bűntársán kívül.
Zsemlye Mária (Fotó: Facebook)
Mária aktívan használta az internetes közösségi oldalakat, amiből levezethető, hogy valamikor péntek délelőtt (január 16.) gyilkolhatták meg – mivel aznap reggel még bejelentkezett a Pokecre, viszont déli orvosságát már nem vette be.
Gyilkosa elképesztő kegyetlenséggel végzett vele. Fejét többször a falba verte, de olyan erővel, hogy a nő haja a vérével együtt a falra tapadt. Ezután torkát két helyen is elvágta, a második, húszcentis vágás pedig szinte egy lefejezéssel volt egyenlő.
Az elkövető ezután még akár órákig a lakásban maradhatott. Az áldozat arcát egy ronggyal takarta le, majd teljesen feldúlta a hálószobát – talán tudta, hogy ott kell keresni a készpénzt, mivel a többi helyiséget békén hagyta – majd mosakodott, takarított, és még mosogatott is, a hátrahagyott nyomokat pedig irdatlan mennyiségű bors és fűszer szétszórásával próbálta meg elfedni, amivel még a holttestet is vastagon beborította.
A hírekből tudta meg, hogy anyját meggyilkolták
A már négy éve Franciaországban hentesként dolgozó, egyébként alistáli Zsemlye Viliam 2015. január 17-én, szombat reggel 9 órakor SMS-t kapott nagynénjétől – ebből tudta meg, hogy édesanyja, Mária meghalt. Vili először őrült telefonálgatásba kezdett, hogy megtudja, mi történt, és azonnal jegyet váltott egy másnapi buszjáratra, hogy hazamehessen.
“Vasárnap a buszon ülve elolvastam a Paraméteren a hírt. Súlyos fejsérülésről volt szó a bevezetőben, gondoltam, hogy csúnyán elesett, de a szöveget tovább olvasva tudtam meg, hogy elvágták a nyakát. Azonnal végem lett” – mondja Vili, aki először a nővérét gyanúsította, mivel a lány rossz bandával lógott, volt vele gond éppen elég.
“Csak azok lehettek, gondoltam ott a buszon, és csak hetekkel később változott meg ez a meggyőződésem” – emlékszik vissza a történésekre az áldozat fia.
Azonnal gyanús lett
A gyilkossági ügyön dolgozó egyik nyomozó ismerte M. László barátnőjét, akinek anyja – ahogy arról történetünk elején is szó volt – és Zsemlye Mária barátnők voltak.
A nyomozó felkereste az asszonyt, akinél éppen ott volt lánya, és annak barátja – M. László – is.
A zsaru egy szomszédtól korábban megtudta, hogy egy kapucnit viselő, idegen férfi járt a lépcsőháznál csütörtökön, így az assznytól is megkérdezte, nem látott-e valamit. Rövid gondolkozás után az asszony hirtelen M. Lászlóra nézett.
“Hiszen te voltál ott!”
– mondta a férfinak.
M. László meghökkent. A beszélgetés közben a nyomozó már látta rajta, hogy gyanúsan koncentrál, nagyon odafigyel arra, mi hangzik el. Ráadásul kezén és a szeménél sebek, mintha karmolás nyomai lettek volna, így rögtön gyanús lett, és ki is hallgatták őt. M. László akkor azt mondta, hogy egy ruhát vitt megvarrattatni Zsemlye Máriához. A történet viszont alapjaiban sántított, mert a ruhát, amit állítólag az áldozat lakására vitt, már nem tudta megmutatni a rendőröknek.
Innentől kezdve már ő volt a legfőbb gyanúsított. A rendőröknek tehát egy-két nappal a brutális bűncselekmény után sikerült nagyon közel kerülniük a tetteshez – persze erről az akkor éppen buszon ülő, Franciaországból hazatartó Vili még mit sem tudott.
Kihallgatás
Vili január 19-én, hétfőn ért haza, és egyik első útja a rendőrségre vezetett, kihallgatásán jelen volt egy ügyésznő és több nyomozó is. A rendőrök nem tudták, hogy külföldön dolgozik, ezért ő is szerepelt a gyanúsítottak listáján, egészen addig, míg a zsaruk is megbizonyosodtak róla, hogy Franciaországban volt a gyilkosság idején. A kihallgatáson elször a kicsapongó nővéréről kérdezgették, majd azt tudakolták tőle, hol tartotta édesanyja a pénzét.
Zsemlye Viliam (Fotó: Facebook)
“Legfeljebb tíz-húsz eurója lehetett otthon. Megkapta a 300 euró körüli rokkantnyugdíját, és mindent a bankban tartott. Kifizette a lakást, a gyógyszereket, és aztán a minimumból élt. Nincs még egy olyan spórolós nő, mint szegény anyám volt. Mindenhol bankkártyával fizetett, akciós dolgokat vett, még a két szelet húst is bezacskózta és a fagyasztóba tette. Persze ez nem zárja ki, hogy épp volt nála otthon pénz, ha éppen befizetni készült valamit” – mondja Vili, és ezt akkor a rendőrökkel is tudatta. A kihallgatáson azt is megkérdezték hol tartotta anyja az ékszereit.
“Volt neki aranya, ezüstje, nyaklánc, fülbevaló, két-három gyűrű. Az egyik polcon volt egy kancsó, abban tartotta őket, ezt el is mondtam a kihallgatáson, ezután pedig mutattak pár fotót ékszerekről, amiket a helyszíneléskor találtak. Köztük volt egy függő, egy kereszt is. Csupa vér. Összeroppantam, bőgtem mint egy kisgyerek”
– idézi fel a rendőrségi történéseket a brutálisan meggyilkolt nő fia.
– Meg tudja mondani, milyen ékszerei voltak az édesanyjának? – hangzott a következő kérdés a kihallgatáson.
– Fönt van minden az interneten! – vágta rá rögtön Vili.
– Hol az interneten?
– A Pokecon, Facebookon, vannak róla képek, még a körmei is le vannak fényképezve, látni az ékszereit is – felelte Vili.
Ott helyben meg is mutatta rendőröknek édesanyja közösségi profiljait, amelyek alapján rögtön kinyomtatták a képeket, ahol látszottak a nő ékszerei is. A kihallhatás után Vilit hazavitték. Útközben kétségbe esve megkérdezte a nyomozótól, mitévő legyen, mihez kezdjen most. Esetleg kezdje intézni a temetést, de mást ne csináljon – hangzott a tanács, majd megadta telefonszámát a rendőrnek, és a lelkére kötötte, ha bármit megtudnak, hívják fel őt.
A nap azonban itt még nem ért véget. Késő este egy közeli haverjától üzenetet kapott a Facebookon. “Szevasz, hol vagy?” – kérdezte tőle srác, és körülbelül éjfélkor már ott is volt Vilinél. Meglepetésre vele volt egy közös ismerősük is, aki a későbbi fejleményeket figyelembe véve az ügy egyik kulcsszereplője. Nevezzük őt – keresztneve kezdőbetűjén – J.-nek.
“Nem sejtettem semmi rosszat, biztos épp együtt voltak, ismertük is egymást, meg hát gondoltam, nehéz helyzetben segít a haverok társasága” – mondja a J.-vel való találkozásról Vili.
Vili és J. osztálytársak voltak az inasiskolában, mindketten hentesnek tanultak, de nem voltak különösen jóban, nem csavarogtak együtt.
A középiskola utáni esztendőkben Vili heti többször is meglátogatta az Észak II-es Lakótelepen élő anyját, de akkor is csak elvétve találkoztak J.-vel – aki a közelben lakott, és lakik a mai napig –, a “Szevasz, mi újságon” kívül pedig nem igazán társalogtak.
Évekkel később egy nagyobb társasággal együtt vállaltak munkát Franciaországban, viszont ott sem nagyon keresték egymás társaságát, ráadásul J. csak néhány hétig volt ott. “Kint, ha vett egy üveg vodkát, akkor kétdecis pohárból itta, és amikor lerészegedett, nagyon buta volt” – körülbelül ennyi maradt meg Vilinek rövid közös franciaországi tartózkodásukból.
Többszöri helyszínelés
“Kedd reggel (2015. január 20.) a nagynénimmel a temetést intéztük éppen, amikor fater szólt, hogy hívtak a nyomozók. Azt üzenték, délután négykor ott lesznek a lakásnál, menjek én is oda. Oda is mentem, akkor először, mióta hazajöttem Franciaországból. Gyalog voltam, és már amikor befordultam a sarkon, elbőgtem magam” – meséli Vili.
"Nyugodjon meg, szívjon el egy cigit" – mondta neki az ismerős nyomozó, amikor meglátta őt, majd nemsokára kinyitották a lépcsőház ajtaját, és felmentek a lakáshoz.
Mielőtt beengedték őt, a nyomozók főnöke a lelkére kötötte, ne nyúljon semmihez, és tartsa be minden utasításukat. A rendőrök bementek a lakásba, Vili utánuk, és amint megérezte anyja lakásának megszokott, jellegzetes illatát, újra elgyengült, de ennek ellenére rögtön benézett a szobába, ahol anyját meggyilkolták.
“A sarok csupa vér, a varrógép és a bútor csupa vér, mindenhol vér. Újra elkapott a bőgés, nem szégyellem. Összeomlottam, és a rendőrök húztak ki a szobából” – mondja Vili.
– Hívjunk mentőt? – kérdezték őt.
– Nem kell mentő, átmegy rajtam – felelte Vili, majd a lépcsőház előtt elszívott még egy cigit, és visszament a lakásba. Megmutta a rendőröknek, hol tarthatta anyja a pénzt – a hálószobaszekrényben –, és az ékszereit – egy kancsóban.
“A tévéje mellett volt egy bárszekrény, abban tartott bort, pálinkát, hogy ha vendég jön, tudja megkínálni, de ő egyébként nem ivott. Gyógyszert is szedett, de ha esetleg kiment valakivel havonta egyszer, akkor nem vette be a tablettát, és megivott egy kis sört, ennyi. A bárszekrény résnyire nyitva volt, a pálinkásüvegben pedig még csak egy stampedlire való sem volt – annyi, amennyit nem tesz vissza senki a szekrénybe. Azt az üveget is elvitték, de később nem találtak rajta semmilyen nyomot, ami a gyilkosra utalt volna” – emlékszik vissza Vili.
Akkor hallotta először, hogy a rendőrök valamilyen ruhát is keresnek, kérdezte is tőlük, hogy milyen ruhát, de nem igazán kapott választ, és a helyszíni szemle nemsokára véget is ért.
Híváslista és személyiségi jogok
Január 22-én, csütörtök reggel Vilit felhívta az ügyben illetékes nagyszombati vizsgálótiszt, hogy eltemetheti anyját, szólhat a temetkezési cégnek, hogy elmehetnek anyja holttestéért, de először menjen fel hozzá Nagyszombatba.
“Elmentem a vizsgálóhoz, aki amúgy egy korrekt, rendes ember volt, és mondta, hogy jogomban áll megnézni a helyszíneléskor anyuról készült képeket. Persze rögtön rávágtam, hogy mindent látni akarok. Akkorra már jól kibőgtem magam. Szinte már egy hete bőgtem, a Facebookon minden “őszinte részvétem”-nél végem volt, nem gondoltam volna, hogy még maradtak könnyeim. De amikor a vizsgálótiszt elém tette anyám személyi igazolványát, megint zokogni kezdtem.
Bejött még az irodába egy csomó nagyszombati rendőr, részvétet nyilvánítottak, és próbáltak biztatni, hogy rajta lesznek az ügyön, és elkapják a gyilkost, aztán megkaptam anyu halotti levelét” – ecseteli a történteket Vili.
Amikor már nála volt anyja halotti levele, elment a szerdahelyi nyomozókhoz is, akik megkérték, hogy menjen be a dokumentummal a két mobilszolgáltatóhoz, ahol anyjának száma volt, és próbálja meg kikérni a híváslistáit.
“Hogy szépen mondjam, mindkét helyen elküldtek messzebre” – mondja Vili, mi történt a szolgáltatóknál, és ezt közölte a rendőrökkel is – akik ekkor még nem mondták meg neki, hogy miért neki kell emiatt futkároznia, miért nem a rendőrök intézkednek.
Később kiderült, hogy a nyomozók rögtön a gyilkosság után kérvényezték a híváslisták kiadását, kérvényüket azonban az illetékes bíró nem hagyta jóvá.
Ha megvan a híváslista, egyértelműen előrébb lettek volna, de a bíró nem adta ki a végzést. Indoklásában az szerepelt, hogy ha kiadja a végzést, akkor megsérti az elhunyt személyiségi jogait.
“A bíró megsértette volna anyám személyiségi jogait, ha kiadja a végzést. Na mármost, kérdem én: ha ezzel segít megtalálni anyám gyilkosát, azzal is megsérti a személyiségi jogait?”
– idézi fel még most is felháborodva az esetet Vili.
A rendőrök erre azt mondták, hogy egyszerűen ez van, meg kell várni a DNS-teszt eredményeit.
A nyomozók ezt követően még kétszer is, január 23-án, és január 24-én, szombaton is visszamentek Zsemlye Mária lakásába, hogy megpróbáljanak rögzíteni valamilyen nyomot – mindkét alkalommal szóltak Vilinek is.
“Őszintén mondom, le a kalappal a szerdahelyi és a nagyszombati helyszínelők, nyomozók előtt. Majdnem minden nap visszamentek a lakásra, mindehonnan mintát vettek. És nem tíz percekre futottak föl, másfél-két órákat töltöttek a lakáson, rengeteget voltak ott, látszott, hogy meg akarják oldani az ügyet, hogy eredményt akarnak elérni” – dícséri a rendőrök igyekezetét Vili.
A nagyszombati nyomozók az utolsó helyszínelésnél, szombaton mondták neki, hogy elkaptak és bevittek egy srácot, aki gyanús lehet – de nem mondták meg, kicsodát. A lakótelepen viszont gyorsan terjednek a hírek, és Vili megtudta, hogy M. Lászlót vitték el a rendőrök, akiről egészen addig nem is hallott. Azonnal a nővérét hívta, és megkérdezte tőle, ismeri-e a feltételezett gyilkost. Nővere tudta, hogy a férfi ismerte édesanyjukat annak lakótelepi barátnőjén keresztül, és azt mondta róla, hogy egy “mocskos féreg, nagyon buta gyerek”.
Mint később kiderült, a rendőrök alaposan kikérdezték M. Lászlót, aki jobbára csak össze-vissza beszélt – ahogy a történet elején említettük, nem tudta azt sem megmondani, milyen ruhát vitt megvarratni az áldozathoz a gyilkosság előtt. Fején és kezén pedig ott voltak az ismeretlen eredetű sebek. Állítólag fertőtlenítőszer jutott a kezén lévő sebbe, azért fertőződött el, orvoshoz is járt vele.
M. Lászlónál házkutatást is tartottak, de mivel nem találtak nála semmilyen bizonyítékot, ami a gyilkosság elkövetésére utalt volna, elengedték. Egy héttel később DNS-mintát is vettek tőle, de a rendőröknek két napig kellett keresniük őt, mire megtalálták. Egy lánynál bújkált, és a már említett J. tudott erről, volt is nála, talán még drogot is vitt oda neki.
Temetés
Január 26-án, hétfőn, hozzátartozói végső búcsút vehettek Zsemlye Máriától.
“Nem bírtam ki, hogy a temetés előtt ne nézzem meg anyut. A feje le volt borotválva, meg sem ismertem volna, ha nem tudom, hogy ő az. Öt percet voltam bent, aztán kifutottam, bőgtem egyet, és egyszer csak minden megváltozott. Mintha levette volna a terhet a vállamról. Megnyugodtam” – mondja Vili, akinek a temetés után egy kicsit megváltozott a hozzáállása. Mintha anyja azt sugallta volna neki, hogy nem kell félni, elkapják a tettest.
Bízott abban, hogy ha megjönnek a DNS-teszt eredményei, minden kiderül.
J. a temetésen is ott volt, sőt, Vili a temetés másnapján is találkozott vele, amikor kifizette a temetkezési szolgáltatásokat. A cég irodája előtt várakozott, amikor a közeli kocsmából kilépett J., aki nagyon részeg volt.
– Valamit kell mondanom neked – szólította meg J., és úgy viselkedett, mint akit nagyon megviselt Mária halála. Vilinek borzasztó furcsa volt, hogy a férfit ennyire megviselték a történtek, meg is kérdezte tőle, mi köze neki az anyjához.
– Hallotam, hogy a nővéred fölajánlotta valakinek anyud lakáskulcsát, hogy rabolják ki – mondta a férfi, és meg is nevezett egy Nagymegyer környékén élő embert, mint lehetséges elkövetőt.
Vili nem hitte el a sztorit, nővére Pozsonyban élt, arrafelé mozgott, nehezen lehetett köze ahhoz a környékhez. Először nem is szólt a rendőröknek, maga akart utánajárni a dolognak, de később elmondta a nyomozóknak is az információt – amelyről gyorsan kiderült, hogy csupán kitaláció. J. ezután is nagyon gyakran kereste Vili társaságát, aki még mindig nem sejtett emögött semmi rosszat.
“Amikor J. eljött ide hozzánk, leült, apu ránézett, és azt kérdezte: Hát ennek meg mi baja van? Nem maradt nyugton, majd’ leugrott a székről” – mondja a 35 éves férfiről.
“Naponta többször hívott, reggel csörgött a telefon, ő volt az, szevasz, mi újság, áthívott kávéra, többször is volt nálunk” – meséli Vili. Olyan is megesett, hogy a hirtelen jött barát még a rendőrségre is elkísérte őt, amikor be kellett mennie a nyomozókhoz, sőt…
…két-három héttel Zsemlye Mária halála után, amikor Vili megkapta a rendőröktől anyja lakáskulcsát, J. is bement vele a lakásba.
Eltartott egy ideig, mire Vili észbe kapott, és gyanakodni kezdett.
“Reggel kilenckor hazamentem anyu lakásából Alistálra, háromnegyed tízkor meg J. már ott állt a házunk előtt. Behívtam, ittunk egy kávét, és amikor mondtam neki, hogy én megyek ki ganézni, még oda is jött utánam. Amikor egy szever kettesi, lakótelepi gyerek még az ólba is követ, ott valami nincs rendben” – meséli Vili, és ekkor J. még gyanúsabb lett számára.
Ekkor beszélt J.-nek először arról, hogy M. Lászlót gyanúsítják a rendőrök. Amikor a gyilkos szóba került, J. ideges lett, megváltozott. “Kezdett flegma lenni, így megverte M.-et, úgy megverte M.-et, erről beszélt, kitalált mindent. Nem sokkal később már a nyomozó is azt mondta, hogy mellőzzem őt, hogy ne mondjak neki semmit, mert nem jó gyerek. Nem mondta konkrétan, hogy miért, de hangsúlyozta, hogy mellőzzem őt” – mondja Vili, aki még ezután sem szakította meg a kapcsolatot J.-vel, csak akkor, amikor a gyakran drogozó férfi elkezdte nagyon gyanús, lakótelepi pincékbe, félreeső helyekre invitálni őt.
Szembesítés
Bár a DNS-teszten kívül 2015-ben nem sikerült más bizonyítékot találni M. László ellen, a gyilkos fegyver sem került elő, Vili nagyra becsüli a rendőrök munkáját, és ez különösen igaz az egyik dunaszerdahelyi nyomozóra. “Fiatal nyomozó, akiről látszik, hogy a munkáját 100 százalékra el akarja végezni, végig együttérző volt velem, megadta a telefonszámát, hogy ha bármi van, hívjam fel.”
Sokszor beszéltek telefonon, volt, hogy napi négyszer felhívta, hogy ezt vagy azt hallott. A nyomozó mindig azt mondta neki, hogy ne higgyen el mindent, amit suttognak neki. Biztatta, hogy elkapják a gyilkost.
Az egyik vizsgálótiszt februárban behívta Vilit a dunaszerdahelyi rendőrségre, hogy még átadjon neki bizonyos dolgokat, amit a helyszíneléskor elvittek a rendőrök anyja lakásából
“Ha csak egy apró bizonyíték volna, már előzetesbe kerülne ez a gyerek” – mondta neki a vizsgáló, érezni lehetett, már tényleg biztosak abban, hogy ő a tettes. Ezután Vili kérdéseket szegezett a rendőrnek.
“Mondja már meg nekem azt, hogy miért? Tudom, hogy korábban ült lopásért a gyerek… De miért csinálhatta ezt, miért gyilkolta meg anyámat?” – kérdezte a rendőrtől, aki erre nem tudott mit válaszolni.
Nagyjából fél órát tölthetett a vizsgálótiszt irodájában, majd amikor belépett oda két nyomozó, távozni készült.
– Megkérem arra, hogy ha kimegy, ne cirkuszoljon – mondta neki a vizsgáló az ajtóban.
– Miért cirkuszolnék? – kérdezett vissza Vili.
– Mert itt van M. Laci – hangzott a válasz.
“Felvettem a táskámat, és elindultam kifelé. Pillanatok alatt egy ideg lettem. Ahogy léptem ki az ajtón, megláttam őt, nézett rám a surmó fejével. Fél méterre állt tőlem” – idézi fel a történteket.
– Te ismersz engem? – kérdezte Vili anyja gyilkosát.
– Nem! – felelte gyorsan M. László.
– Miért hoztak téged ide? Miért gyanúsítanak azzal, hogy megöldted anyámat? – kérdezősködött Vili, de M. László már nem válaszolt.
– Nem mondasz semmit? Akkor ne felejtsd el, hogy én voltam az, aki ezt megkérdezte tőled! – mondta nyomatékosan a gyilkosnak.
M. László Facebookja 2015. augusztus 5-én
Másnap reggel Vili éppen melóba készült, és fél kilenckor megcsörrent a telefonja, egy ismerőse hívta.
– Szevasz, figyelj, adom a gyereket, akar veled beszélni – szólt az ismerős, majd egyszer csak megszólalt a vonal túlsó végén M. László.
– Ide figyelj barátom, hát te kit gyanúsítgatsz? – vágott a közepébe M. László.
– Mi van? – reagált Vili, még félálomban volt, alig hitte el, hogy ez történik.
– Te nem tudod, hogy ki vagyok! – fenyegette őt M. László, amitől Vili nagyon begurult.
– Miért ki vagy te senkiházi? Mondd meg, hol vagy! Tíz perc múlva ott vagyok és elrendezlek.
– Jól van, higgadjunk le… – próbálta őt csillapítani az előbb még magabiztos M. László.
– Ide figyelj, én lehiggadok, hagyok mindent a rendőrökre. De ha te voltál, akkor rohadj meg a börtönben!
– Nem tehetek róla, hogy össze-vissza hurcolnak a rendőrök. Nincsen rám bizonyíték. Ha gondolod, bármikor találkozhatunk, feljöhetsz hozzám kávézni, megvendégellek – mondta neki M. Laci.
– Na persze! Ide figyelj! Én nem fogok hozzád menni, mert gyanúsított vagy. Biztos, hogy nem fogunk találkozni – válaszolt Vili, és nem sokkal később letette a telefont.
Vili rögtön felhívta az egyik rendőrt, és szólt neki a telefonbeszélgetésről. Azt mondták neki, ha újra történik ilyesmi, ugyanígy rögtön értesítse őket.
DNS-eredmények kilenc hónap után
A rendőrök, akiknek munkáját Vili nem győzi dícsérni, azzal nyugtatták tavasztól novemberig, hogy meg kell várni a DNS-teszt eredményét, és az mindent ütni fog. Rengeteg dologról mintát vettek a lakásban, még a fürdőszobai és konyhai mosdó- és mosogató szifonokat is elvitték, hiszen a mosakodástól azok is véresek voltak.
A fürdő és a konyha, ahonnan még a csapokból és a mosdószifonokból is mintát vettek a rendőrök
November közepén aztán megérkezett a DNS-vizsgálat eredménye, amely szerint a gyilkosság helyszínén vételezett két mintában is megtalálták M. László DNS-ét, a konyhában használt mosogatószivacson, és egy vérmintában is.
Vili szerint elképzelhetetlen, hogy anyjánál más mosogatott volna. Valódi tisztaságmániás volt – nem engedte volna, hogy a saját lakásában más takarítson. Ez egyértelművé tette mindenki számára, hogy M. László volt a gyilkos – hiszen csak azért foghatta meg a mosogatószivacsot, hogy nyomokat tüntessen el. Ráadásként pedig ott volt a vérmintában talált DNS is.
A rendőrök őrizetbe is vették őt, de nem szóltak Vilinek, a férfi máshonnan tudta meg, hogy M. László őrizetbe van. Rossz előérzete támadt, amiért a rendőrök nem tudatták vele, hogy megérkeztek az eredmények – hiszen hosszú-hosszú hónapok óta már csak erre vártak. Vili felhívta a nyomozót, és megkérdezte tőle, mi a helyzet, miért nem szóltak neki.
– Megmondom őszintén, azért nem szóltam, mert lehet, hogy el kell engednünk – tudatta vele a rendőr.
– Miért?
– Mert az ügyész akadékoskodik – hangzott a válasz a vonal túlsó végén.
És így is lett. M. Lászlót a rendőröknek el kellett engedniük, mert az ügyész nem volt hajlandó a bíróság elé terjeszteni a gyanúsított előzetes letartóztatására vonatkozó indítványt – a bizonyítékok hiányára hivatkozva.
Az ügyésznek nem volt elég a DNS-eredmény. A helyzet valószínűleg más lett volna, ha Zsemlye Mária holttestének közvetlen közelében találják meg M. László DNS-ét, ám rendőrségi körökben így is óriási megrökönyödéssel fogadták a döntést. Az egész nyomozócsoport arra számított, hogy a teszt eredménye mindent üt majd, a hazai és nemzetközi gyakorlat alapján csak erre lehetett számítani. A rendőrök közül senki nem gondolta volna, hogy M. László szabadon távozhat a rendőrségi zárkából, ám mégis ez történt:
egyik nap bevitték, másnap kiengedték.
Nem tudtak mást tenni, az ügyész döntése részükről felülbírálhatatlan. Both Péter, a Dunaszerdahelyi Járási Rendőrkapitányság igazgatója az eset után úgy nyilatkozott a Paraméternek, hogy a bizonyítékok kiértékelésénél véleménykülönbség alakult ki a rendőrség és az ügyészség között, és dolgoznak azon, hogy tovább bizonyítékokat is beépítsenek a büntetőeljárásba, amelyekkel a későbbiekben remélhetőleg az ügyész is azonosul. A járási rendőrfőnök hozzátette:
“Az illetékes ügyész lelkiismeretén fog száradni, ha ezek után valami visszafordíthatatlan történik.”
Miután kiengedték M. Lászlót, a rendőrök Vilinek továbbra is azt mondták, hogy nem hagyják ezt annyiban, viszont más bizonyítékot kell szerezniük – mivel a DNS-teszt eredménye nem volt elég az ügyésznek.
“Láttam, amit a nyomozók véghez vittek, nagy munkát végeztek. Le a kalappal előttük. Én nem őket hibáztatom. De miért nem engedélyezte a bíró a híváslisták kiadását? Miért nem volt elég a DNS-bizonyíték az ügyésznek a vizsgálati fogsághoz?” – teszi fel a magától értetődő kérdéseket Vili, aki egyébként azt is feltételezi, hogy szemtanúk is láthatták anyja lépcsőházánál M. Lászlót a gyilkosság előtt és/vagy után. Erre utal az is, hogy egy szomszéd például hallotta, ahogy Zsemlye Mária lakásának ajtaja becsapódik a gyilkosságot követő éjszakán, de amikor a rendőrök kérdezték, akkor már nem emlékezett a zajra.
“Ahol anyu lakott, mindenki ismert mindenkit, mindenki látta, hogy a szomszédai mikor, kivel mentek el vagy jöttek meg. Amikor meg a gyilkosság történt, bezzeg senki nem hallott semmit. Senki nem látott semmit. Pedig az egész délelőtt játszódott le, nem éjszaka vagy hajnalban, amikor mindenki alszik. Szerintem csak nem mertek szólni. Hozzáteszem, valahol megértem őket, gyilkosság történt, és mindenki féltheti a családját a bosszútól” – mondja Vili, majd elkeseredve folytatja:
“Ez a szarházi meg kint volt és nyugodtan a pofámba tudott röhögni. Szétverték anyám fejét, és két helyen elvágták a nyakát. Az egyik vágás hét, a másik húsz centis volt. Én hentes vagyok. Tudom, milyen a húsz centis vágás, de amúgy bárki megpróbálhatja lemérni a saját nyakán. Az már szinte egy lefejezés. Az nem ember, aki ilyet csinál. Nem ember. Magyarázza már meg nekem valaki, miért nem volt elég a DNS az ügyésznek?” – teszi fel Vili a megválaszolhatatlan kérdést.
A második gyilkosság
– Baj van! – mondta Vilinek a telefonban egy barátja 2015. december 17-én este.
– Baj van? Milyen baj jöhet még? – reagált ironizálva.
– Most hívott engem a J., hogy mondjam meg neked: a Laci elvágta a nyakát egy csávónak, és el is vitték a rendőrök.
Vili alig hitte el, hogy ez igaz lehet, telefonálgatni kezdett, és amikor a nyomozó kinyomta őt, már sejtette, hogy a J. által “hozott” hír igaz lehet. És az is volt.
A 63 éves K. Ferenc még szerda délelőtt (december 16-án, napra, de lehet, hogy percre pontosan 11 hónappal Zsemlye Mária meggyilkolása után) érkezett M. László lakására – hogy miért, azt egyelőre nem tudni. Az egyik szomszéd szemtanúja volt az áldozat érkezésének. “Feri bácsi, magához órát lehetne igazítani” – mondta a lépcsőház bejárati ajtajában várakozó M. László K. Ferencnek pontban tíz órakor. Feri bácsinál egy szatyor volt, nem tudni, mi lehetett benne, M. László kinyitotta neki az ajtót, aztán fölmentek a gyilkos lakásába.
Rendőrautó parkol a lépcsőház előtt, melynek 8. emeleti lakásában K. Ferencet meggyilkolták (Fotó: Paraméter)
Holttestét a rendőrség másnap (december 17.) délután három óra körül találta meg M. László nyolcadik emeleti lakásában, a hatósági tájékoztatás szerint fóliába csavarva. A gyilkos elképesztő kegyetlenséggel, 43 késszúrással végzett áldozatával. Többek közt a fején, a nyakán, a vállain és a kezein szúrta vagy vágta meg a férfit, akit a városban csak “Szotyolás” Feri bácsinak ismertek, mivel a DAC focimeccsein már sok-sok éve rendszeresen szotyolát árult.
Helyszínelés a gyanúsított 8. emeleti lakásában (Fotó: Paraméter)
“Hallottam, ahogy a többi szomszéd is, hogy őt vádolták a januári gyilkossággal is, de aztán úgy tudtam, hogy ő csak egy nadrágot vitt felszegetni a Máriához. Persze így már összeállt a kép. Egyébként én nem tartottam tőle, szokott köszönni, néha együtt lifteztünk, mert én a hetediken lakom. Kissé bunkónak tűnt, beszélték, hogy drogozik, meg jártak hozzá mindenféle emberek. Gyakran hangosan hallgatta a zenét, egy buli után három napig nem ment a felvonó, mert szétrúgták a liftajtót” – nyilatkozta a Paraméternek a tavaly decemberi eset után M. László szomszédja.
Egy másik szomszéd viszont szó szerint félt M. Lászlótól, már azelőtt is, hogy meggyanúsították volna a januári gyilkossággal, egyszer valamiért M. László be is kopogott hozzá, de a nő nem mert neki ajtót nyitni, mert tudta, hogy a férfi rendszeresen drogozik. Vili a szörnyű eset után először nyilatkozott a Paraméternek.
J. is ott volt a gyilkosságnál
Vili 2015. végén többször is volt anyja lakásán szellőztetni, körülnézni, de volt, hogy ott is aludt. Ilyenkor beszélgetett a környéken élő ismerőseivel, és egyiküktől megtudta, hogy M. László és J. korábban az utcán szoktak beszélgetni, de nem a szokásos módon. Mindketten külön-külön köröket írtak le a lakótelepen, és amikor épp szembetalálkoztak, váltottak pár szót egymással. Ilyenkor elég komikusan néztek ki.
“Az egyik haver mondta, hogy milyen furcsa az, hogy J. velem próbál jóban lenni, közben meg ilyen titokzatosan kommunikál M.-el. A kocsmából látták őket, röhögtek is rajtuk, hogy a két hülye kering az utcán, és azt hiszik, hogy ez nem tűnik föl senkinek” – mondja Vili, majd így folytatja:
“J.-vel kapcsolatban később minden világossá vált. Megtudtam, hogy nagyon is jóban volt M. Lászlóval. Amikor J.-vel találkoztam, rögtön ment M.-hez, vagy M.-től jött hozzám. Együtt próbálták másfelé terelni a gyanút. Az elején a nővéremre próbálták kenni a gyilkosságot, és aztán mindig és mindig elterelni a figyelmemet M.-ről. Sőt, az első gyilkosság után együtt adták el anyám arany nyakláncát, és később együtt mentek drogot venni, nem kis mennyiséget.”
2016. elején aztán J.-t is bevitték és kihallgatták a rendőrök, a férfi pedig beismerte, hogy ott állt 2015. január 16-án Zsemlye Mária lépcsőháza előtt, amikor a gyilkosság történt, viszont állítása szerint nem tudta, hogy M. miért megy föl az asszonyhoz.
Ha ez így is volt, legkésőbb másnap már tudnia kellett, hogy M. László a gyilkos, ez pedig teljesen más megvilágításba helyezi a történteket. Beismerése tulajdonképpen bizonyíték arra, hogy J. tudatosan próbált Vili bizalmába férkőzni, spicliskedni, befolyásolni a történéseket. J. egyébként a mai napig szabadlábon van, továbbra is az Észak II-es lakótelepen él.
“Tételezzük fel, hogy J. tényleg nem tudta, mi történik a lakásban. Viszont ebben az esetben is legkésőbb másnap meg kellett tudnia, hogy M. László gyilkolta meg anyámat. Mit tesz ebben az esetben egy normális ember? Elmegy a rendőrségre, és segít lecsukatni a gyilkost. Ebben az esetben M.-et rögtön lecsukják, nem kell kilenc hónapot várni a DNS-re, Feri bácsi pedig a mai napig él”
– mondja Vili, hozzátéve, hogy J. persze nem így tett, tehát ő is sáros lehet. Ráadásul akár ott is lehetett a lakásban a gyilkosság elkövetésekor.
“A konyhában három kávéspohár volt elmosva. Az egyik kávé zaccos volt, anyu mindig azt ivott, a másik kettő instant, ebből már következtetni lehet arra, hogy ketten voltak fent nála” – mondja szilárd meggyőződéssel. Két tettesre utal az is, hogy a fürdőszobában és a konyhában is megmosakodott valaki.
Ráadásul Zsemlye Mária nyakán egy hétcentis, és egy húszcentis vágás volt, melyekből az utóbbi bizonyult halálosnak. Érdemes egy pillanatra elgondolkozni azon is, hogy az elsőt egy avatatlan, a másodikat pedig akár egy gyakorlott, “szakavatott” kéz ejthette, amely tud bánni a késsel. Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy ez a logikusnak tűnő elmélet egyelőre csak szimpla feltételezés.
Vili sem szívesen megy bele találgatásokba, már csak abban bízik, hogy a bíróságon minden kiderül. Mondandóját így zárja:
“Ha M. László megtudja, hogy J. vallomása alapján bizonyítják rá anyám meggyilkolását, szerintem még fogunk tőle érdekes dolgokat hallani. Amiről több mint egy ember tud, az már nem lehet titok. Ebben bízom. Hogy kiderül az igazság. Addig is azt mondom: az én szememben J. ugyanolyan gyilkos, mint M. László.”
(parameter)