A madárinfluenza miatt előbb ért véget a csallóközi vadászszezon

Ekecsen a szomszédos Szilas közelében talált, fertőzött hattyú miatt hoztak létre megfigyelési körzetet, Vásárúton szintén egy fertőzött hattyú miatt van készenlét, Bakán Bősön, Csiliznyáradon és Szapon pedig szintén megfigyelési körzetet alakítottak ki, mivel ezektől a településektől légvonalban alig tíz kilométerre, az ásványrárói (Magyarország) tyúktelepen majdnem 30 ezer szárnyast kellett likvidálni az emberre nem veszélyes madárinfluenza miatt.

A megfigyelési körzetekben összeszámolják a faluban tartott szárnyasokat, melyeket egyelőre nem szabad mozgatni/elszállítani, valamint a vadászatnak is vége.

“Az Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Felügyelet levelét január 23-án kaptam kézhez. Ami kialakult helyzet kapcsán a vadászokra vonatkozik, hogy tilos a vadon élő madarak vadászata a megfigyelési körzetben”

– nyilatkozta a Paraméternek Fekete Zoltán bősi vadászgazda.

A bősi szervezet – és a többi érintett település – esetében ez a vadászszezont már különösebben nem érinti, ugyanis ilyenkor már csak a vadkacsa vadászható, az is csupán január 31-ig. A madárinfluenza tehát egy héttel rövidítette le a vadkacsa vadászatát.

“Természetesen a kártékony madarak mint a hamvas varjú és a szarka vadászata is tilos jelenleg” – tette hozzá a vadászgazda. “A sajtón keresztül figyelemmel követtük a madárinluenza terjedését, figyeltük a vadállományt és a természetet, és képben voltunk a helyzettel kapcsolatban. Most, hogy a magyarországi Ásványráró gócpont lett, és Bős is a megfigyelési körzet részévé vált, mi teljes mértékben betartjuk az elrendelt intékedéseket" – közölte Fekete Zoltán.

“Én úgy gondolom, hogy a kemény tél sokkal nagyobb kárt tesz a természetben, mint ez a vírus”

– közölte szerkesztőségünkkel Gaál András állatorvos, kulcsodi vadászgazda.

Az állatok a kemény mínuszokban nehezebben tudnak táplálékhoz jutni, a vízfelületek befagynak, és a vízimadarak mind azokon a területeken koncentrálódnak, ahol a víz nincs befagyva – így pedig nagyobb a vírus átvitelének lehetősége.

“Ebben az időszakban sokkal energiaigényesebb a vadak élete, a gyengék elpotyognak, és ez mindig is így volt. A tél maga is megtizedeli az állatokat, így nem várom azt, hogy kifejezetten a madárinfluenza miatt nagy veszteségek érnék a vadállományt. Ez semmiképp nem akkora probléma, mint amekkora riadalom tapasztalható ezzel kapcsolatban a médiában” – véli az állatorvos, aki hangsúlyozza azt is, hogy sok elhullott madáron végeznek laborvizsgálatokat, és ezek közül túlsúlyban vannak azok, amelyek nem a madárinfluezna múltak ki.

“Ugyanakkor ha a vírus bejut a gazdasági állatok tenyészeteibe, ott valóban nagy bajt tud okozni, az egész helyzetet éppen ezért elbagatellizálni sem szabad”

– mondja Gaál András.

A Csallóközben évszázadok óta előszeretettel telelnek a vízimadarak, és bár a madárinfluenza minden szárnyasra veszélyes, az állategészségügyi felügyelet nagyrészt hattyúk szervezetében azonosította a vírust.

“Van egy hatalmas, nem befagyott vízfelületünk, a Duna, és régiónkban megfelelő legelőt is találnak a madarak. A hattyúk napközben főleg a repceföldeken tanyáznak, és a befagyatlan vízen éjszakáznak, és így koncentrálódnak itt. Elszaporodásuk főleg a megfelelő életkörnyezetnek, és annak köszönhető, hogy a temészetben igazából nincs ellenségük. Így jobban el is vannak szaporodva a Csallóközben, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt” – magyarázza a hattyúk elterjedését az állatorvos, aki kiemeli, hogy a vadászoknak van most jócskán teendőjük – ott is, ahol a vírus miatt egy héttel lerövidült a vadász szezon:

“Etetni, etetni, etetni – most ez a vadászok legfontosabb dolga. Nemcsak a vízimadarak szenvednek ebben az időban, hanem a haszonvadak, a fácán, a nyúl, az őz, a szarvas, a vaddisznó is szenved. Mivel az állatok a befagyott vízfelületek miatt folyadékhiányban is szenvedhetnek, a vadászok lédús takarmánnyal pótolhatják a vadak vízigényét"

– nyilatkozta a Paraméternek Gaál András.

(db)