Megint posvány Tusványoson…

A napszúrás beszélt Balog Zoltánból vagy a szélsőjobbos észjárás?

Megint posvány Tusványoson…
Fotó: baon.hu

1.

Balog Zoltán „emberminiszter” azt találta nyilatkozni, hogy „A magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertétel vagy erőforrás.”

Hála a magasságosnak, akinek ez a tiszteletes úr az alázatos szolgája, hogy erről nem a miniszter dönt, sem pedig a magyar kormány. Ha pedig döntési jogkörben érzi magát ebben az ügyben, akkor nettó rasszista.

Ilyen alapon a szlovákiai magyar is lehet tehertétel a szlovákságnak, az ausztriai magyar az osztrákoknak, a szőke nők a barna férfiaknak ésatöbbi, ésatöbbi…

A magyarul vagy magyarul is beszélő cigányság, köztük azokkal, akik simán magyarnak vagy magyar romának vallják magukat (ezt is hadd döntsék már el ők, kérem szépen, ahogyan civilizált országokban kijár az identitáshoz való jog), évszázadok óta a magyar nemzet és a magyar kultúra értékeinek teremtői és közben sajnos a nem romáknál általában csak kisebb részben haszonélvezői.

Az a pozíció, amelyről ilyen hangnemben lehet beszélni a romákról, nem méltó Európához. Sem a magyar nemzethez. Sem kormányban, sem azon kívül.

Egyébként meg elárulom az erőforrás miniszterének, hogy a kettő nem zárja ki egymást, sőt: Mivel a világ az ő kívánsága ellenére nem fekete-fehér, általában minden egyes ember a társadalomban bizonyos kötelességeket ró a társadalomra (oktatás, egészségügy, nyugdíjellátás, igazságszolgáltatás stb.),  tehát „teher” „a Balog” mentális lexikonában. És bizonyos kötelességeket vállal vagy vállalni kényszerül (normák betartása, adófizetés…) a törvények által, tehát „erőforrás” Balog mentális lexikonában.

2.

És „szóba került”, így az Index.hu: „sokszor, például Szlovákiában azért nem adják magyar iskolákba a gyerekeket a magyar családok, mert azokba sok cigány gyerek jár.”

Igen, akadnak ilyen szülők. Majd többek között azzal szembesülnek, hogy a szlovák iskolákba is járnak roma gyerekek. (Hát ne legitimáljunk egy kormányzati stratégiát a szülők nem kívánatos, rossz, bár jogos döntéseivel.)

A magyar iskolák pedig azzal szembesülnek, hogy sokuk kizárólag a roma gyerekek létszámának köszönhetően léteznek még egyáltalán.

Tanultam és tanítottam is ilyenben. Ha meg akarjuk szüntetni ezeket az iskolákat, Balognál a recept. És akkor a még magyar (vagy magyar roma) többségű falvaink, sőt a nem magyar többségű falvaink is elbúcsúzhatnak a sokszor egyetlen lokális kulturális / nemzeti / társadalmi megtartó erőtől, kedves erőforrás-szakértő uram.

3.

„Hozzátette, hogy azt is el kell dönteni, hogy a közös iskola jó-e, vagy esetleg külön iskola kellene a cigány gyerekeknek, külön rájuk vonatkozó programmal.”

Szerencsére erről sem ő dönt, maximum a támogatási rendszer ilyen tendenciát fog támogatni… Ezt úgy hívják európaiul, hogy szegregálás (az európai gyermekjog szerény tudomásom szerint elítéli) magyarul pedig elkülönítésnek nevezik, lásd még pontosabban: gettó.

Ez lenne az erő forrása? A gettósítás?!

Vannak gyerekek, akik személyre szabott oktatási programmal könnyebben boldogulnának, de egyrészt nem azért, mert valamilyen etnikumhoz vagy nemzetiséghez tartoznak (hanem mert kevésbé tehetségesek, túlontúl tehetségesek, valamilyen tanulási zavarral küzdenek stb.), másrészt pedig ezt az az oktatásügyi szabadság biztosítaná, amelyet a balogi / szélsőjobb észjárás és tevékenység nagyrészt felszámolt / épp felszámol Magyarországon. És ezek szerint a határon túlra is kacsintgat…

Reméljük, csak a napszúrás beszélt belőle, s odafönn a főnöke (nem OV, hanem a még magasabban ülő) lenéz majd rá. És ránk.