A menekültek a munkaerőpiacon is komoly kihívást jelentnek

Miközben a hírekben sokat foglalkoznak azzal, hogy a menekültkérdés egyszerre feszíti a német kormánykoalíciót és az uniós integrációt és a 2014-2017 közötti menekültáradat esetleges újraindulása megint a létében fenyegetné az egész Európai Uniót, addig a legutóbbi hullámban érkezett menekültek munkaerőpiaci integrációjáról már kevesebb szó esik. Pedig a probléma a válságnak egyik központi eleme, és újabb menekülthullám nélkül is garantálja a téma napirenden tartását.

A helyzet ugyanis összetettebb annál, mint ahogy sokan gondolták, gondolhatták. Az optimista gondolatmenet nagyjából úgy hangzott, hogy az elöregedő, rekordalacsony munkanélküliségi rátával és betöltetlen munkahelyek százezreivel jellemezhető Németországban gazdasági lehetőségként lehet tekinteni a beáramló menedékkérőkre. Épp ők lehetnek az állásokat betöltő dolgozók, akiknek a befizetései majd enyhítenek a nyugdíjterheken. A menekültválság így rövid idő alatt hátrányból előnnyé kovácsolható.

Akik kicsit is ismerték a menekültek társadalmi beilleszkedésének problematikáját, azok eleve jóval szkeptikusabban álltak a dolgokhoz. És a fő célországoknak, mint Svédország, Németország, Ausztria ezen a téren már hosszú évtizedek tapasztalata állt rendelkezésre. Ez azt mutatta, hogy a menekültek foglalkoztatottsága a legalacsonyabb, munkaerőpiaci beilleszkedése meg a leglassúbb szokott lenni. Az első években a foglalkoztatottak aránya mindössze 10-20 százalék között alakul és az ázsiai, észak-afrikai muszlim országokból érkező közösségeknél 15-20 évig is eltarthat, míg eléri vagy megközelíti a 60-75 százalék körül mozgó átlagos szintet. Márpedig a legutolsó menekülthullámon belül a legnagyobb csoportot a szíriai, afganisztáni, iraki és eritreai menedékkérők alkották. Az ilyen népcsoportok esetében gyakori, hogy a foglalkoztatottság tartósan átlag alatti marad főként a nők magas inaktivitása miatt – a magukkal hozott kulturális norma az, hogy a nők otthon maradnak, a háztartást vezetik a gyerekeket nevelik és formálisan nem helyezkednek el a munkaerőpiacon. Ezért a 60 százalékos vagy azt meghaladó nyugat-európai női foglalkoztatottsági ráta ebből a közegből csaknem elérhetetlen.

Azokban az északi és nyugati EU-tagországokban, ahol a bevándorlók jelentős része menekült, illetve azok családtagja, illetve magas a muszlim térségekből érkezők aránya (a két csoport nagyban átfedi egymást) nagy különbségek mutatkoznak az EU-s és EU-n kívüli állampolgárok foglalkoztatottsági és munkanélküli mutatói között (1. 2. grafikonok).

 Foglalkoztatottsági ráta a helyi és a bevándorló lakosság körében, 2017

Százalékban a 15-64 éves, munkaképes korú lakosságon belül. 2016-os adatok Ausztrália, Kanada és az USA tekintetében. Forrás: Eurostat és OECD.Stat

Munkanélküliségi ráta a helyi és a bevándorló lakosság körében, 2017

Százalékban a 15-74 éves korosztályból az EU és a 15-64 évesből Ausztrália, Kanada és az USA tekintetében (e három országnál 2016-os adatok). Forrás: Eurostat és OECD.Stat

Míg Ausztráliában, Kanadában vagy az Egyesült Államokban nincs nagy különbség a helyi és a külföldi születésű lakosok munkaerőpiaci mutatói között, addig pár észak és nyugat-európai országban nagy eltérések mutatkoznak az uniós és unión kívüli lakosok között. Az unión kívüli állampolgárok foglalkoztatottsági mutatója 15-25 százalékponttal alacsonyabb, a munkanélküliségi rátája meg a duplája, sőt három-négyszerese az uniós állampolgároknál mért szintnek. A legnagyobb különbség 2017-ben Svédországban mutatkozott. Talán nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben épp Svédország volt a nyugati világban a lakosság számához viszonyítva a menekültek (és családtagjaik) legnagyobb befogadója és ugyanez igaz a 2014-17-es menekültválság időszakára is. A svéd tapasztalatok az elmúlt időszakból azt mutatják, hogy egy évvel a két éves integrációs program elvégzése utána menekülteknek csak 31 százaléka dolgozott vagy tanult, és ezek többsége (19 %) is államilag támogatott munkahelyeken volt alkalmazva.

Ausztrália, Kanada vagy az USA (de főleg az első kettő) főleg annak köszönheti a bevándorlók jó foglalkoztatottsági mutatóit, hogy közöttük alacsony a menekültek aránya, inkább a bevándorlási programok által megválogatott gazdasági migránsok, illetve családtagjaik dominálnak. De az is szerepet játszik, hogy valamivel visszafogottabb a jóléti rendszer, amihez a bevándorlók hozzáférését korlátozzák és a népes muszlim családok aránya is kisebb a bevándorlók között Nyugat-Európához képest. A munkaerő-migráció keretében érkezők korösszetétele kedvező, iskolai végzettsége, szaktudása a munkaerőpiaci kereslethez igazodik, nyelvtudása általában megfelelő, s ennek a következtében foglalkoztatottságuk magas, sokszor konkrét munkahelyek betöltésére érkeznek.

Ezzel szemben a menekültek esetében csak a kedvező korösszetétel áll fenn, a képzettség, iskolai végzettség vagy nincs meg, vagy nem elismerhető, a nyelvtudással komoly problémák vannak, s így a foglakoztatottság nagyon alacsony szintekről csak lassan növekszik. Ráadásul a legtöbb európai országban a menedékkérők az első 3-9 hónapban nem is dolgozhatnak, a bőkezű jóléti rendszer viszont a menekültstátus megszerzése után nyitva áll előttük.

Reálisan az várható, hogy a menekülteknek csak a negyede, harmada lép be a munkaerőpiacra az elkövetkező öt évben, a többiek jó részénél ez tíz évig is eltarthat – nyilatkozta, no nem a bevándorlásellenes AFD egyik politikusa, hanem Aydan Özoğuz a bevándorlásért, menekültekért és integrációért felelős akkori német kormánybiztos tavaly a Finacial Times-nak. Aki egyébként szocdem politikus és a nevéből is látszik, hogy török származású. Kár is lett volna szépíteni a dolgokat akkor, amikor a menekültek foglalkoztatottsági mutatója 17 százalékon állt. Figyelembe véve, hogy mindez páratlanul jó gazdasági környezetben történik, józanul mérlegelve megint csak egy hosszú átmeneti időszakkal kell számolni. Ezalatt fokozatosan beilleszkedhetnek a menekültek a munkaerőpiacon, de ezt a folyamatot valószínűleg megakasztja, visszavetheti a gazdasági válság következő köre. Az ugyanis nem fogja megvárni a 10-15 évet, míg a migránsok foglalkoztatottsága megközelíti az átlagot. A menekültek munkaerőpiaci problémái így borítékolhatóan még jó ideig tápanyagot fognak szolgáltatni a bevándorlásellenes pártoknak, mozgalmaknak és a közvélemény jó részének, ehhez újabb menekültáradat sem szükségeltetik.