"A menekültekkel együtt a magyar börtönben végeztem" - számolt be a komáromi riporternő

…Egyszer csak rohanó tömeget láthatunk. Menekültek, akik rohannak, de Magyarország felől. Kérdezzük, miért, és azt mondják, hogy a magyarok könnygázgránátokat dobálnak…

…Vízágyúval űzték el a menekülteket a kerítéstől. A szerb oldalon, Horgosnál szírek, pakisztániak, afgánok mossák az arcukat. Egyelőre csak férfiakat látni, de a magyar rendőrök egyre távolabbra dobálják a könnygázgránátokat. A saját hatáskörükön is túlra. Nőket és gyerekeket is érintenek, rengetegen könnyeznek. A férfiak hányni kezdenek.

Mindenki azt kérdezi, miért történik mindez. A migránsok, az újságírók, mindenki értetlenül fogadja.

A bevándorlók vizes palackokat dobáltak, vízsugár és könnygáz jött vissza. Szétszedték a határ menti építményt, majd kövekkel is dobáltak, védekeztek, de nem tudták megmondani, mi elől. Nekik volt megafonjuk, a rendőröknek nem. A megafonból azt hallani, hogy testvérek vagyunk, hadd beszéljünk veletek. Válasz nem érkezik. A rendőrök nem kommunikálnak, csak állnak és dobálnak.

A kerítést nem olyan nehéz szétszedni, mint amilyennek elsőre tűnhet. Csak néhány erős kéz kell hozzá és pár eszköz. A rendőrök egy pillanatig csak nézegetnek, majd úgy tűnik, nyílik a határ. Ujjongást hallani. Az újságírók közelebb mennek, ott akarnak lenni, amikor beengedik az elsőket.

Minden ígéretesen alakul, a rendőrök beengedik az első családot. Közeledik a többi ember is, át a kerítésen. Ebben a pillanatban a speciális egységek közéjük nyomulnak, ütik őket. Gyerekek és öregek is vannak ott. Ezek nem eltúlzott képek lesznek a médiában. Ez az a Magyarország, amely fegyvertelenekre támad.

Erre gondolok, amikor felsegítek egy férfit, akinek eltört a mankója. Egyszer csak engem is gumibottal ütnek, és elvisznek.

13 órával később az előttem lévő asztalon ott az ujjlenyomataim, amit szuvenírként kaptam a rendőrtől, aki forgatta a szemeit, amikor levette. Ez volt az utolsó momentuma a rendőrségi procedúrának, mely során több éves börtönbüntetéssel fenyegető bűncselekmények gyanújával vettek őrizetbe újságírókat.

A papíron leírtak igazolják, mennyire egyszerűen válik egy ellentmondásos törvény abszurddá. Két napba telt, és a magyarok az illegális határátlépésről szóló törvényük alapján bezártak három újságírót.

A lengyel Jacek Talikot fejbe verték, a tarkóján sérült meg. Sok vért vesztett. Az ausztrál fotóst a földön fekve rugdalták a fején, hátán. Pedig csak a gyerekeket védte, akik a konfliktus közepén találták magukat. Lefotózta a rendőrt, aki bántotta őt, ő pedig megpróbálta széttörni a fényképezőgépét.

A röszkei helyzet sokakat a kijevi Majdanra emlékeztette. Gumiabroncsok égtek, könnygáz terjengett. A rendőrök nemzetközi jogokat sértettek. Szerbia területére semmilyen fegyvert nem dobálhattak volna, még csak vízágyúval sem lőhettek volna át. Az embereket azonban a saját szabályaik áthágása után minden probléma nélkül verték.

A speciális egységek, a nagyfiúk szervezetlenül rohantak a menekültek tömege ellen. A rendőrök azonban valószínűleg tévedtek. Nem terroristák ellen harcoltak. Gyerekek ellen mentek, családokat szakítottak szét, nőket ríkattak meg. Megsértették őket.

Igaz, hogy átlépték a kerítést és a határt, de békével közelítettek a rendőrök felé. A köveket oldalra dobálták, leültek a földre. A családok elölre álltak, hogy világos legyen, nem akarnak harcolni. Akkor is bántották őket.

A megafonos srácot Jaszirnak hívják, egy helyre kerülök vele az őrizetbe vételek után. Hallottam, amint csillapítja a menekülteket, akik elvesztették az önkontrollt, és haragosan elkezdtek nyomulni a kerítésre. Azt kiabálta nekik, hogy álljatok le, a rendőröket pedig kérte. Emlékezniük kell erre, mindannyian látták. Mégis itt ül, terrorizmussal gyanúsítják.

Nyolc nőt, családokat csuktak be. Egy nő, Marua négyéves gyermekét karolja át. Sokkolták őt az események, azt mondja, van még két lánya, akik viszont a férjével Szerbiában ragadtak. Nem tudja, mi van velük, elválasztotta őket a határ…

Még egy nő Aleppóból. Sír. A gyermeke Szerbiában maradt a barátaiknál, a férje itt van. Kétségbeesésükben jöttek ide. Kérdezem, hogy miért álltak elölre, azt mondják, hogy azért, hogy a rendőrök lássák, nem akarnak ártani.

…Ebben az egész történetben nem az a szörnyű, hogy engem becsuktak. Hanem az, amit láttam. Szíriai nőket is megbilincseltek. Gondoljuk át a rendőri fellépést olyan emberek ellen, akik a jobb élet reményében érkeznek Európába. A háború, a szenvedés, a traumák és a véget nem érő problémák elől. Abban a hitben, hogy békére és boldogságra lelnek. Hogy élhetnek. Egyikük sem érdemel ilyen Magyarországot…

Az egész cikk elolvasható a Denník N weboldalán.

Denník N/para