Mennyi idő alatt érne célba egy észak-koreai rakéta?

A forgatókönyv ma már meglehetősen ismerős. Valamikor kora reggel rakétát bocsátanak fel észak-koreai kilövő helyéről, amely aztán valahol a Csendes-óceánba zuhan. Ám mi történik akkor, ha Phenjan nem egyszerűen csak teszteli  rakétáját? Mennyi ideig tartana rakétáinak célba juttatása, ha komolyan gondolná nyugati nagyvárosok megtámadását?

Mennyi idő alatt érne célba egy észak-koreai rakéta?
Kim Dzsong Un

Az AP amerikai hírügynökség két szakértőt szólaltatott meg a témáról: az Aggódó Tudósok Uniójának egyik vezető szakemberét,  David Wrightot és Markus Schillert, a független ST Analytics németországi központú űr- és rakétatechnikával foglalkozó cég elemzőjét.

ÉSZAK-KOREA-SZÖUL: HAT PERC

Észak-Korea, még jóval azelőtt, hogy nukleáris programmal rendelkezett volna, tisztában volt azzal, hogy a demilitarizált övezettől kissé északabbra telepített hagyományos tüzérséggel, az azzal való fenyegetéssel túszként bánhat a dél-koreai fővárossal, az elővárosaival együtt tízmilliós Szöullal. A település mindössze 40-60 kilométerre fekszik a demilitarizált zónától, a lövedékek hat perc alatt érhetnének célba. 

A becslések eltérőek annak megítélésében, hogy mekkora kárt okozhat egy ilyen támadás. A károk tetemesek lennének, mégha Phenjan állításával ellentétben nem is változtatná Szöult hamutengerré. 

Szöul védelme lyukacsos. Patriot típusú rakétaelhárító föld-levegő ütegekkel védik, de azokat rövid hatótávolságú, szovjet fejlesztésű, a NATO-kód nyomán Scudként ismert rakéták ellenében szánják. Észak-koreai tüzérségi támadás esetén nem mennének sokra velük.

A Dél-Koreába szánt, sokat emlegetett, kifinomult THAAD típusú rakétavédelmi komplexum szintén nem lene képes megvédeni Szöult tüzérségi tűzzel, vagy rakétákkal szemben jelenlegi telepítési helyéről. Nem ilyesmire tervezték.

Észak-Korea vegyi vagy biológiai robbanófejekkel is lecsaphat Dél-Koreára, s felbukkant az amerikai haditengerészet által is használt kikötő, Puszan megtámadásának a lehetősége is. 

TOKIÓ:10-11 PERC

Japánnak szintén vannak Patriot ütegei, például Tokió belvárosában, a védelmi minisztérium területén. Az Egyesült Államokkal együtt fejlesztette ki a hadihajókra telepíthető Aegis rendszert, amelyet ötezer kilométernél kisebb hatótávolságú rakéták elfogására terveztek.

A Patriotokat arra szánják, hogy az ellenséges rakétát a röppálya végső szakaszában "kapja el", a becsapódás előtt, amennyiben az Aegis hajókra telepített SM-3-as rakétáinak nem sikerülne azokat hatástalanítani távolabb és magasabban, a röppálya középső szakaszán.

Továbbra sem ismert, hogy Phenjan rendelkezik-e működő nukleáris robbanófejjel, "nem csak valamiféle nukleáris szerkezettel, amelyet laboratóriumi körlmények között felrobbantanak egy alagútban" - mondja Markus Schiller.

Súlyos kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy ez a réteges védelem, mégha a THAAD rendszer erősíti is, képes-e megbízható rakétapajzsként működni. Az egyik kérdés, hogy képes-e leküzdeni az ellenség, ha egyszerre "kirajzásszerűen" több rakétával támad. Észak-Korea, úgy tűnik, tisztában van a másik oldal ilyen típusú félelmével, s márciusban egyszerre négy közepes hatótávolságú Scud ER rakétát irányított a Japán-tenger fölé.

SAN FRANCISCO: 30-34 PERC

Az interkontinentális ballisztikus rakéta hatótávolsága minimum 5500 kilométer. Észak-Koreának jelenleg nincs ilyen rakétája - legalábbis így tudják a szakemberek, de a vasárnap felbocsátott rakéta közelében van ennek a paraméternek. Szakemberek szerint mintegy 4500 kilométerre repülhetett volna, amennyiben maximális röppályára állítják. Ez elegendő arra, hogy körülbelül 15 perc alatt elérje Guamot, az Egyesült Államok kulcsfontosságú katonai támaszpontját a Csendes-óceánon.

Schiller azt magyarázza, hogy egy interkontinentális rakéta számára az első 5500 kilométer megtétele valamivel több mint húsz percet vesz igénybe. Amennyiben a rakétát egy körülbelül tízezer kilométerre lévő célpontra lövik ki, kevesebb mint harminc perc alatt éri el a célpontot - magyarázza Sciller szakértő.

Wright 33-34 percre becsüli például a San Franciscóra kilőtt rakéta útjának idejét, Schiller szerint az út a nyugati partig rövidebb ideig tarthat: egy rakéta kevesebb mint harminc perc alatt érheti el Seattle-t (8000 kilométer) és Los Angelest (9000 kilométer).

A tudósok abból indulnak ki, hogy Észak-Korea a saját területéről bocsátja útjukra a rakétákat. A távolság problémáját megkerülendő, illetve a rejtőzködés képességét növelendő, Észak-Korea már most dolgozik tengeralatjáróról felbocsátható ballisztikus rakétáján. Szakértők szerint még évekig eltart, amíg lesz Észak Koreának tengerlattjáróról felbocsátható, bevethető rakétája, de a múlt évben már sikeresen kipróbált egyet.

Kevesebb mint 11 ezer kilométer az Észak-Korea és New York, illetve Washington közötti távolság. Ez Schiller szerint körülbelül harminc percet jelent, Wright becslése: 38-39 perc.

Az Egyesült Államok nagyrészt a szárazföldi rakétavédelmi rendszerre bízza magát a "beérkező" interkontinentális rakéták elfogásában. Ilyen célt szolgál a kaliforniai Vandenberg légi támaszpont és az alaszkai Fort Greely.

Wright szerint, eltekintve egy "bejövő" rakéta megállításától, a másik nagy kérdés, hogy mit válaszol az amerikai elnök, mit kell tennie. "Az időkeretek szűkösek" - mondja Wright. "Még interkontinentális rakéták esetében is sok lépést kell megtenni az esemény felderítésére, körülbelül tíz percet hagyva az elnöknek annak eldöntésére, hogy szükség van-e megtorló csapásra" - mondja Wright. 

A szárazföldi telepítésú interkontinentális rakéták öt percen belül a levegőben lehetnek, a tengeralattjáróra telepítettek 15 percen belül. S ha egyszer felbocsátották, visszaparancsolni már nem lehet őket.

(MTI)