Mennyi a taxa?

Az várható volt, hogy Procházka Hálója, amely az első választások utáni felmérés szerint alig több mint két százalékot fogna, gyakorlatilag bármilyen feltételnek lefekszik. Azt azonban a kevésbé lázongó Híd-szavazó is elvárta volna (lásd a közel 5 százalékot), hogy ha már a legfőbb ellenséggel kell ágyba bújni, akkor azért az aktusért ne csak „aprópénz” maradjon az éjjeli szekrényen.

Optimista volt, aki úgy gondolta, Bugár képes lesz átvenni a mérleg nyelvének szerepét az SNS-től (és itt most a jólneveltség kereteit tisztelve nem megyek bele további „nyelves” szóképek használatába…). Evidens: ez nem sikerült.

Érdemes viszont minimum két részre bontani a kormánykoalícióban való részvétel problematikáját. (Nyilván ez sokkal összetettebb kérdés, de e műfaj és az olvasó idegrendszere mostanság ennyit, ha elbír…)

Első: Külön dolog a döntés, az igen-nem felvetés erkölcsi és principiális megoldása. Már ennél sem egyértelmű a választók és az érintett párttagok, tisztségviselők akarata. Igaz, Simon Zsolt a Hálóból kritikus számban távozókkal ellentétben (Procházka kénytelen lesz nem a parlamentbe jutottakból kormányba segíteni valakit, különben lőttek a frakciójának és a „hozományának”) jelenleg magányos farkas. Legalábbis országos szinten, de a régiókban (lásd Komárom) már elindult a bomlás.

Amennyiben nem erkölcsi és egyben elvi döntés született, mert nem az született, akkor szembesülünk a második gonddal, a feltételrendszerrel. Eldőlt, hogy a Híd lefekszik. Lehet erkölcsi ítéleteket mondani – és Híd, tetszik, nem tetszik, viselje el. Van ennek neve a magyarban, lehet ilyen jelzőkkel élni…

Most már csak az a kérdés, hogy az ilyen aktusnak milyen ára és haszna lesz. Tehát itt már a teljesen indokolt zsigeri, érzelmi megbélyegzést követően azzal érdemes foglalkozni, hogy a leányzó fekvése pragmatikusan, szó szerint számokban és egyéb mértékegységekben is kifejezhetően mekkora kárt és/vagy hasznot hoz a leányzó által képviselt „családnak”, közösségnek. Azon evidencián túl, hogy ki lesz a csaj tagadva vagy örökre, vagy amíg csak a közösség nem kezd a javakból részesülni. Magyarán: a felvégi leányzó prostitúciója addig lesz elfogadhatatlan szégyen – és ez már pragmatikus döntés kérdése – a családjának, amíg az nem kegyeskedik neki megbocsájtani az alvégi kuláklegény-affért. Márpedig – ne legyenek illúzióink – a család, ha nem is négy éven belül, de mégis megbocsájtó. Történelmi tapasztalat, hogy a kezdeti „igazságszolgáltatás” után miként sikerült együttélnie – és ezáltal prostituálódnia – a hosszú évekig / évtizedekig tartó fasizmus és kommunizmus bűneit elkövető emberekkel. Akként, hogy simán újraválasztotta vezetőjének mindkét emberfajtát…

Úgyhogy a szégyenletes és felháborító tényen túl, amint eljön a megnyugvás ideje, már nem azért fog a közösség haragudni, mert a leányzó vagy kénytelen, vagy kelletlen, de elkurvult, hanem azért, mert olcsón tette. És e pillanatban dettó riherongy lesz a sokszor és sokat számon kérő közösség is. Ilyen az élet…

De essen szó akkor a mocskos anyagiakról, az árról: 5 államtitkár, 2 miniszter, valami duma a kormányprogramban…

Az államtitkárok praktikusan akkor képesek segíteni a hatáskörükhöz tartozó (ha odatartozó) ügyekben a párt választóinak, pardon, kivétel nélkül az összes állampolgárnak, ha a miniszter engedi. Erre vonatkozó garanciáról és hatáskörökről e pillanatban nem tudunk. Amúgy csak szóvá teheti a problémákat és javasolgathat.

A két miniszter – ha igaz, akkor a környezetvédelmi és igazságügyi tárcát kapják – valószínűleg korlátozott lehetőségekkel bír majd. A környezetvédelem nem mutatkozik kormányprioritásként, tehát lesz is rá pénz, meg nem is, pár faluba elérkezik a vízvezeték, már ha elérkezik oda a csatorna is, lehet elméletben, s kicsit a gyakorlatban is védelmezni a csallóközi vízkészletet, ilyesmi. Ami nem semmi, ám nem is túl látványos csomag. A parti ugyanis nem most kezdődött, a lapok le vannak osztva…

Az igazságügyi minisztérium pedig elkezdhet egy látványos átalakítási munkát, csakhogy a belügy nélkül négy év kevés lesz a rendszer teljes átalakításához. Pesszimistán fogalmazva veszett fejsze nyele…

Nagyobb baj, hogy a kulturális tárcánál nincs államtitkár, a kisebbségi kultúrafinanszírozás kormányhivatalnál maradásáról vagy az kultuszminisztériumhoz kerüléséről semmi infó nem szivárgott ki.

Az oktatási tárca államtitkára csak akkor izmozhat, ha az egész reszort változik. A kormány prioritásai között feltüntetett változások egyáltalán nem konkretizálják az oktatás és a kultúra finanszírozásának és átalakításának részleteit, módszereit. Így a kukkoló közösség (mégiscsak az ő önkéntes cédájukról van szó, miért ne lehetne kíváncsi?) semmit sem lát a eksnből, érthetőn ideges hát…

A párt prioritásai egyáltalán nem érvényesülnek a miniszteri posztok elfogadásánál. Sem pedig az általános leosztásnál, hiszen a főgonosz főellenség, akinek az ágyába a leányzó jóhiszeműen (mert ebben ne is kételkedjünk) bemászott minden olyan tárcát, tehát hatalmat magánál hagyott, amelytől eredetileg a választó meg akarta fosztani.

Miben reménykedhet hát a mi pragmatikus csajunk? BDMS lesz ennek a vége, ha az alvégi legénynél maradt a bilincs, a korbács, a kötél, sőt még egy neonyakkendős nemzeti betyárt is behívott a nászhoz… Az alvégi legényke akár kókadtabb már a kelleténél, akár nincs még szüksége kék bogyóra, dominálni fog az ágyban. Lehet őt cirógatni, lehet karmolni, de amikor eljön az ideje, a közösségi leányzót kiteszik a fekete autóból a faluvégen, oszt akkor már akár a hideg bablevesig eshet a taxája.. Mert, hogy Fico rövid távon megszabadul tőle az első adandó alkalommal, az tuti.

De ne legyünk ennyire negatívak, hiszen nekünk hálásnak kellene lennünk. A leányzó elmondása szerint ő tulajdonképpen miértünk áldozza fel magát a farkasnak… Hiszen csak így lehet megmenteni a kisiskolákat (láttam, tapasztaltam én már iskolamentést… béke poraira). Csak így biztosítható a kisebbségi kultúra finanszírozása (kíváncsian várjuk). Csak így válik ellenőrizhetővé az igazság és az egészség. Ami akár igaz is lehet, nem érdemes vitatni, csak éppen nehéz meglátni az erre vonatkozó garanciákat, ha nincsenek (még?) sehol konkrétan, részletesen, metodikával együtt leírva, nyilvánosan megígérve. Ha minden cserélni, de minimum ellenőrizni való a farkas a posztján maradhat… Lehet ebben ráció, és én optimistán el is hihetem. De eddig én még olyat nem láttam, hogy az alvégi legény és betyárbandája bármely értelmes ígéretét betartotta volna… Azt is nehéz elhinnem (írtam volt bő egy hete, lásd az utolsó bekezdést , hogy épp Fico és az SNS menti meg nálunk az európai értékeket és óvja meg ezeket az extrémizmustól. Mint ahogyan majd Kaliňák kezet csókol Malina Hedvignek, ne folytassuk a felsorolást. Bugár meg elhiteti velünk, hogy Bugár mindezt elhiszi…

Aki kiáll a sarokra, bármilyen nemes, fennkölt és költői megfontolásból, szét kell rakni a lábát… Most ez történik, nem kell ezen csodálkozni. De ha valaki szajha, legyen szíves felvállalni, hogy szajha…

Mindezek ellenére én nem vádolom személyes haszonleséssel a leányzót, szerintem ő is látja, hogy nem fogja élvezni a szitut.

Én hosszas mérlegelés után, bár a taxát keveslem, nem ítélem el örökre a leányzót tettéért (gyarló emberek vagyunk, nem bánjuk, ha kikaparják nekünk a parázsból a gesztenyét – mondjuk, meg is vannak érte fizetve hozzánk képest busásan…). Inkább csak szánom.

Mert mostantól már mindig riherongyként tekintenek majd rá mindnyájan. Még azok is, akik számára a legtöbb hasznot fekszi ki… Ez egy ilyen műfaj…