Mi lenne a kiegyensúlyozott tájékoztatás? Orbán parodizálja Bödőcsöt?

Nem jelent kivételt ez alól a Szlovákiában élő elszakított nemzettest sem, amelynek tagjai olyan politikai kultúrát villantottak fel néhány napja, amely meglehetősen szokatlan ezen a tájon. A meglepett szlovákiai magyar többség, mintha csak most ébredne, napok óta dörzsöli a szemét: ez biztosan nálunk történik? Dobré ráno ti prajem!

Napok óta téma Dél-Szlovákiban a pozsonyi Frekvenciatanács döntése, amely a legenyhébb figyelmeztetésben részesítette a Pátria Rádiót, mert egy magazinjában állítólag kizárólag ellenzéki véleményekkel találkozott a hallgató. “Sértette az objektív hírközlés elvét”, mondja a száraz szöveg, és én a fejem vakarom. Jó-jó, nehéz megkülönböztetni a valóságot a vicctől Magyarországon, na de ennyire? Persze, a Pátria még így is jól járt, Magyarországon másnap vételi szándék érkezne a rádióra egy osztrák strómantól vagy államilag szabadítanák meg a frekvenciájuktól, mert nem az Egyetlen Nemzeti Valóságot sugározták.

Elöljáróban szögezzük le: mindenféle véleményt beolvastak az adott műsorban, az, hogy a Rezsibiztos sokadik Soros-ellenes kirohanásától a szerkesztő megkímélte a hallgatót pedig nem kiegyensúlyozatlan tájékoztatás, hanem a józan paraszti ész becsülete. És most a reklám helye: engem egyébként ez a rádió többször megkeresett már, hogy szakértsem meg a cseh belpolitika helyzetet, némi közép-európai kitekintéssel, és egy olyan remek stábot ismerhettem meg bennük, akik hihetetlen népszerűek lehetnének korrekt témakezelésükkel Magyarországon is.

No, počkaj! A Mikszáth Kálmán névre hallgató postagalambom hozta a hírt: a magyarországi Heves megyétől Nógrádon át, végig az M3-as autópálya vonalán, egészen Győrig, ahol “a szlovák” rádió még fogható, minden magyar úgy hallgatja, mint ahogy egykor a Szabad Európa Rádióra (SZER) tapasztották a fülüket apáik, amikor az állampárt központi médiáján bikfanyelven nyomatott egyenhírek helyett valami valódit szerettek volna hallani a nagyvilágból és rólunk, magyarokról. Véletlen?

Aligha! Az a szlovák-magyar határbódé sok cserekereskedelmet megélt a 20. században. Vélhetően itt 1989-ben és ott 1990-ben senki nem úgy gondolta a rendszerváltást és a szólásszabadság kivívását, hogy alig három évtized múlva a 80-as években jaffásoktól átcsempészett trapper farmert és jugó bakeliteket kiegyensúlyozott hírszolgáltatással viszonozzák a szlovákiai magyarok. De most más időket élünk, amit nem lehet elviccelni, mert:

magyar jelent fel magyart!

Ez most tehát a legújabb dili, ami a magyar kormány hivatalos ideológiájának terjesztésével megbízott helyi lerakata körül döngicsélő csinovnyik siserehad kedvelt szabadidős tevékenysége. Miért ne? Van, aki horgászni megy, a másik a szőlőjét gondozza vagy disznót ganajoz, ezek itt meg, pesti pénzen, feljelentgetnek. A sokadik akció – mert ne legyenek kétségeink, ezek a fanatikus emberek ezt a kifejezetten szimpatikus tevékenységet szakmányban űzik – nem úgy végződött, mint a korábbiak. A Pátria Rádiót megintették. Ajvé!

Az ügy kapcsán mindenki elmondhatta a magáét, aki akart, képbe került. Volt aki nem értette a házmestertempót, vagyis a NER-lovagok lelki világát, akik szerint a kiegyensúlyozott közszolgálatisághoz nem elég, ha Bayer Zsoltot idézik. Akadt olyan hentes is, akire időközben rárohadt az egész húsbolt, de ő azért pörgeti a bicskáját, mert a szomszéd parizerjének széle beződült a hűtőszekrényben. Ardamica kolléga egyenesen vallásháborút vizionált, ahol a Pátria az inkvizíció s(S)oros boszorkánya.

Elment nektek az eszetek, srácok, mégis, mi lenne a kiegyensúlyozott tájékoztatás? Orbán parodizálja Bödőcsöt?

Vagy tán Gazdag Józsiéknak a CEU melletti tüntetés ellen tüntető injekciós szélsőjobboldali figurákat kellett volna megszólítani? Egyáltalán: miért nem fogja már fel végre a Pátria Rádió, hogy a közszolgálatiság jaffás módra az, ha a magyar kormány politikai PR-akcióját kicsit jobban reklámozta volna, azaz felváltva kérdezik Németh Szilárdot és Kovács Zoltánt? Érthetetlen.

De ne álljunk meg itt! Alighanem a következő napok, hetek, hónapok legfontosabb kérdése az lesz, hogy a hétfájdalmú magyar nagyasszony akciója vajon talál-e követőkre. Mert a dilivonaton, ha áttekintünk a Duna túloldalára egy pillanatra, bizony nincs fék! Prosim pekne, itt tényleg bármi lehetséges, még az is, hogy holnap egészen új dimenzióban, fenekednek fergetegesen felvidéki feljelentőink.

Mi lenne, ha végre kiírnának egy versenyt a Pátria rádiót, vagy bármilyen más, nem a fideszes bullshitteket szajkózó médium jelentésére a lelkes, csillogó szemű, de névtelen szlovmagy feljelentők között?

Minden héten különböző nyereményeket lehetne átvenni, úgy mint trafik, föld-, vagy EU-s pályázati pénzek, esetleg egy tenderen történő egyedüli indulás, túlárazással. A bögre és oklevél már nem menő. Kottaállvány. Hülye vagy?

Három bejelentés után már alanyi jogon járna egy kettősállampolgárságilag biztosított házmester szakképesítés! Ha mindezt egy héten belül teszed meg, elintézünk neked egy szlovákiai civil szervezet élén egy szóvivői posztot is. A pénzt utaljuk, sőt, fizetünk neked egy komplett weblapot is, ahol kedvedre terjesztheted az orosz dezinformációt, szakmányban. Természetesen nem feledkezünk meg azokról sem, akik sokszor próbálkoztak, de házmesterkedő tevékenységük nem ért célba, mi ugyanis, már a részvételt is értékeljük, amit Erzsébet-utalványokkal díjazunk!

A további javaslatokat kommentben kérem.

Tanulságok

Drága olvasók, lássunk világosan: a helyzet mégiscsak az, hogy Szlovákiában a média tisztességesebb része még nem másolja szolgai módon a Fidesz politikai nehézfegyverzetét, hanem lehetőséget ad azok számára is, akik Magyarországon már nem találhatnak olyan felületet, amellyel elérik a választópolgárokat. Az eset két dologra biztosan rávilágított: a kártékony politikai idiotizmust megpróbálják a kifizetett emberek Dél-Szlovákiában is indoktrinálni, illetve, hogy milyen nehéz vagy lehetetlen egy rendelettel szabályozni a kiegyensúlyozott tájékoztatást. Ami fontos: beszélnek róla.

Nem véletlen, hogy az a fajta elmebeteg politika, amely tort ül ma Magyarországon, Szlovákiában nem jutott el a legfelsőbb szintekig. Csupán a parlamenti szélsőjobb ellenzék és a parlamenten kívüli dezinformációs weblapok, félkatonai egyesületek sajátos hangja. Fontos élmény és kihívás ma megőrizni ezt a távolságtartást a magyarországi illiberalizmustól Szlovákiában, és törekedni a pártos újságírás meghaladására és egy professzionális közszolgálati tájékoztatásra.