Milyen lesz a német új év?

Egy éve történt, hogy Kölnben és több más német nagyvárosban fiatal bevándorló férfiak német nők százait molesztálták és rabolták ki. Az áldozatok öt esetben nemi erőszak, 16 esetben erőszak kísérlete miatt tettek feljelentést.

Milyen lesz a német új év?
Fotó: TASR/AP

A német média csak három-négy napos késéssel reagált a tömeges bűncselekményre. Ezt a késedelmet sokan úgy értelmezték, mint a politikailag korrekt vagy „liberális” hallgatás központilag szervezett összeesküvését, de a valóság az, hogy a „migránsellenes” orgánumok is hallgattak. Része volt ebben a német minőségi média hagyományos óvatosságának, indulatkeltéstől való félelmének, de annak is, hogy a feljelentések csak lassan érkeztek be a rendőrséghez, idő kellett, hogy összeálljon a teljes kép. (Mint a fenti linken látható, az elején az MTI is csak „több tucat” áldozatról tudott.)

Az őrizetbe vett és bíróság elé került elkövetők túlnyomó többsége nem szíriai vagy iraki volt, hanem Marokkóból vagy Algériából jött, jellemzően a nagyvárosok szegénynegyedeiből, törökországi kerülővel. Ez rávilágított Angela Merkel kancellár hibás döntésére, ő ugyanis csak a szíriai menekültek esetében tett volna kivételt, és regisztrálta volna őket Németországban, függetlenül attól, hol léptek be az Unió területére.  Magyarország és a Balkán felől azonban olyan tömegben özönlöttek be a tényleges és álmenekültek a német határon, hogy különbségtételre nem volt mód.

Merkel téves információk, ha ugyan nem tudatos, ellenséges dezinformáció alapján hozta meg döntését, de tévedésében nem volt egyedül. Akkoriban szinte a teljes nyugati nyilvánosság meg volt győződve, hogy ezek az emberek a minden addiginál rémesebb terroralakulat, az Iszlám Állam elől menekültek el, holott valójában a szíriaiak többsége is már törökországi táborokból indult el, ahová már az Iszlám Állam szíriai fellépése előtt kényszerült, főleg a kormánycsapatok vérengzései miatt.

A német hatóságok kizárták, hogy a tömeges támadás szervezett lett volna, és inkább csoportdinamikával magyarázták (a részeg huligánok egymást hergelték a tömegben). De akkor is megmarad egy kognitív disszonancia (már akinek). Ha elfogadjuk azt a magyar kormányzati (és orosz) érvelést, hogy a terrorveszély a muszlim bevándorlással arányosan növekszik, akkor miért ez volt a migráció legsúlyosabb következménye Németországban, és miért nem folytatódott itt, ahol a legtöbb menedékkérő és illegális bevándorló volt, a sok áldozatot követelő párizsi és brüsszeli merényletek sorozata?

A tragédia most, karácsony előtt Berlinben is bekövetkezett, ebben az ügyben viszont annyira sok a nyitott kérdés, annyira kevés a válasz (hozzáteszem: annyi felröppentett információ bizonyult hamisnak), hogy egyáltalán nem biztos, a 2015–16-os sorozat folytatódott-e. Még akkor is, ha felvettek egy videót, amin hűségesküt tesz az önjelölt „kalifának”, és a Daes magára vállalta a merénylet elkövetését – akármit mondhat, érdeke, hogy minél erősebbnek látsszon. Cikket akkor írok róla, ha több bizonyított részletre derül fény.

De addig sem árt megvizsgálni venni egy sajátos mintázatot. 2015 ősze óta kialakult egy kommunikációs sablon: német helyi lapok vagy buvlárlapok megírnak egy „migránsok” által elkövetett bűncselekményt. Ezt _ jellemzően – a Nyugatra dolgozó orosz állami média (a Sputnik News, illetve az RT tévéhálózat és weboldala) megtalálja, kihegyezi, részleteket elhagyva, feltevéseket ténynek állítva be.  Mindezt angolul. A kipreparált infót átveszi az angol bulvármédia (főleg az Express és a Daily Mail), majd innen a közösségi médián át vagy közvetlenül visszakerül a kontinensre, így a „komoly” német sajtóba. Az esetek nagy részében kiderül, hogy út közben torzult az információ, de akkor már nem érdekel senkit, addigra kifejtette a hatását.

Ez nem jelenti, hogy az eredeti hír nem lehet igaz. Csak – és ezen lehet elgondolkozni – nem olyan bűncselekményekről van szó, amiket németek vagy más európai őslakosok nem követnek el nagy számban. Karácsonykor terjedt el például a hír, hogy hét suhanc a berlini metróban felgyújtott egy hajléktalant. (Az nem terjedt el, hogy a férfi nem sérült meg, mert a tüzet az arra járók gyorsan eltoltották.) Nem sokkal ezután kiderült, hogy a tettesek közül hatan Szíriából érkeztek, egy líbiai volt. Újabb bizonyíték a muszlim bevándorlók terrorista hajlamára.

Csakhogy volt ilyen eset az utóbbi időben például Szlovákiában és Magyarországon is. Nem „migránsok” követték el egyiket se. És emberhalállal végződtek.

A tavalyi szilveszter után Kölnben öt megvalósult, törvényi tényállás szerinti nemi erőszakról értesítették a rendőrséget. Németországban – évekre visszanyúló statisztikák szerint – napi átlagban mintegy húsz erőszakot jelentenek be. A kérdés az, hogy miért csak a bevándorlók által elkövetett bűncselekményekről jelennek meg hírek a nemzetközi médiában, legyen az közösségi, kereskedelmi vagy közszolgálati.

Magyarázat lehet a közönséges, valóságtorzító klikkvadászat – azt és úgy tálalják, ami és ahogyan a kellően nagy számú közönséget érdekli. De akkor a Merkel oldalán álló politikusok és a német minőségi média miért nem mutat rá (elég szorgalmasan) a valóságos arányokra?

Talán mert Németországban ezek (vagy hasonlók) a valóságos arányok? Ezt a feltevést könnyebb tisztázni, ugyanis léteznek idevágó statisztikák. A német Szövetségi Bűnügyi Hivatalnak van egy részletes tanulmánya a bűnözésről „a bevándorlás kontextusában”. Ha egy másik kategóriát nézünk: 2015-ben az életellenes bűncselekmények 8,6 százalékát követték el bevándorlók (beletartozik ebbe az emberölés előkészülete vagy az illegális terhesség-megszakítás is), 2721 esetből 233-at. Ez nem annyi, hogy drámaian romlott volna tőle a közbiztonság – de azért érezhető.

Nagyon nehéz megbecsülni a viszonyítási alapot – hogy mennyi volt Németország nem Európából jött bevándorló-népessége 2015 során középértékben, illetve hányan számítottak nem letelepedett bevándorlónak. Abban az évben 1,1 millió menedékkérő érkezett, ennek körülbelül négyötöde az év második felében, novemberig egyre többen.

Számoljunk nagyon durván félmillióval. Akkor – az elkövetők oldala felől nézve – a százezer főre jutó emberölések száma kb. 45, ami nagyon sok, de messze nem annyi, mint, mondjuk, a kirívóan rossz közbiztonságú Venezuelában. Azonkívül a muszlim bevándorlók, illetve menekültek között a 15 és 40 év közötti férfiak aránya négy-ötszöröse az Európában szokásosnak. Hozzá kell számítani, hogy főleg nagyvárosi körzetekben élnek, ahol eleve sokkal nagyobb az emberölések gyakorisága.

Vagyis oda jutunk, hogy a muszlim országokból érkező menekültek és illegális bevándorlók nem veszélyeztetik jobban a környezetük biztonságát, mint ha otthon maradtak volna – viszont a közel-keleti és más muszlim ázsiai országok statisztikái nem rosszabbak, sőt jobbak például sok latin-amerikai, karibi vagy fekete-afrikai országánál.

A Közel-Keletről vagy Észak-Afrikából újonnan érkezettek bűncselekményeit tehát nem – vagy csak ritka esetekben – motiválja a vallás vagy valamiféle Nyugat-gyűlölet. Úgy viselkednek, ahogyan a viszonylag szegény és alacsony iskolázottsági szintű, európai értelemben kevéssé  polgárosult forrásországokban szocializálódtak. Ahogy a fejlett országokban is fordított az arány a jövedelmi és iskolázottsági szint, a polgárosultság és az erőszakos bűnözés között, kulturális örökségtől és vallási hagyományoktól függetlenül.

Az ideológia – mint azt a korábbi terrortámadások elkövetőinek példáján láthattuk – később jön hozzá, ha a befogadó országok hagyják a szalafi prédikátorokat szabadon téríteni. Ez azonban nem migrációs, hanem nemzetbiztonsági kérdés.

Alighanem ezért nem foglalkoznak tehát túl sokat a „migránsok” által elkövetett bűncselekmények valódi arányaival. Mindkét oldalnak kínos. Az európai liberális demokráciákat – és kiváltképp a németet – felmorzsolni akarók nem tudnák igazolni az olthatatlan Nyugat-ellenes düh tételét, ami Európa muszlim asszimilációjának rémképével fonódik össze. A német és más, kevésbé stabil liberális demokráciák védelmezői viszont kénytelenek volnának beismerni, hogy Merkel 2015-ben hibát követett el a más kulturális szintű, más hétköznapi normákat követő, magyarán az itteni átlagnál agresszívabb, viszonylag fiatal férfiak ellenőrizhetetlen tömegének beengedésével.

A muszlim bevándorlók fokozatos felvétele a legsikeresebbek közé tartozott Nyugat-Európában– éppen mert a mindenkori német kormányzat többnyire elvetette a multikulturalizmus elvét (2010-re teljesen), és a kulturális hagyományok megőrzését elfogadva, a vallászabadságot tiszteletben tartva megkövetelte a helyi normákhoz igazodást. A 2015-ben hirtelen érkezett más kultúrájú tömeg azonban megterhelte a német társadalom felvevőképességét.

A német politikai közösség egésze rendkívül józan és türelmes, nem hajlamos a pánikra.  És magabiztos is, nem félti kultúráját, életmódját, jólétét, munkáját másfél százaléknyi bevándorlótól. A terrortámadás után Berlin élte tovább a békés életét. De minden józanságnak és türelemnek vannak természetes határai, van, akinek érdekében áll, hogy kikezdje őket, és újabb, rendszeres támadások várhatók. Ha Európának szerencséje van, csak információs hadviselés gyanánt, kivédhetően.

 

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője-