Megosztás
Menedzserként került a zöld tárca élére, azóta már nyakig beleállt a záptojásszagú lerakatok felszámolásának ügyébe. De a csallóközi vizeket egy új programmal is védené, akár az MKP-s polgármesterekkel is karöltve. A táncos múltú Solymos László nem szívesen ropja úgy, ahogy mások fütyülnek, és azt is világosan látja, egy szlovákiai magyar pártnak mi a dolga.
Kezdjük is mindjárt egy hétköznapi, de az ön pozíciója miatt megkerülhetetlen kérdéssel: szelektíven gyűjti a hulladékot otthonában?
Most már igen.
Mióta?
Őszintén szólva csak amióta miniszter vagyok. Ugyanakkor ez a kinevezésemmel alig függ össze. A tavalyi választások előtt nem sokkal szállítottak a lakhelyem közelébe színes konténereket, ami lehetővé tette a különválogatott gyűjtést. A miniszteri megbízatás aztán lendületet adott ennek a környezetkímélő hozzáállásnak. Annyira nekibuzdultam, hogy aztán még a szomszédaimnak is vettem karácsonyra ilyen több rekeszből álló kukát.
Örültek neki?
Vették a lapot. Aztán úgy vettem észre, hogy a környéken elkezdte mindenki komolyabban venni a szemléletváltást. Még messze vagyunk az ideális állapottól, de érezhetően jobb a helyzet.
Milyen megfontolások alapján vállalta el vagy másfél éve a környezetvédelmi tárca vezetését? Hiszen korábban ilyen kérdéskörrel egyáltalán nem foglalkozott.
Az sajnos nem úgy van, hogy az ember kimazsolázza magának a neki tetsző minisztériumot. A koalíciós egyeztetések után a Hídnak jutott ez a pozíció. Én ezt egy menedzseri tisztségnek fogtam fel, ahol a fő folyamatokat átlátva kell irányítani. Ehhez az a legfontosabb, hogy az ember megfelelő személyekkel bástyázza magát körül. És nekem sikerült olyan fiatalokat magam köré vennem, akikkel hasznos dolgokat tudunk csinálni.
Ha már haszonról esik szó, a csallóközi régióra összpontosító portálunkat főként az érdekli, milyen előnyt remélhet a dél-szlovákiai régió abból, hogy magyar politikus irányítja azt a tárcát, amelyik sokat fektethet be a térségbe.
Már így is elég sok eredményt tudunk felmutatni, de ezt még lehet fokozni is.
A jelenleg futó uniós – úgynevezett operatív – programból vagy 300 millió eurót fordíthatunk csatorna- és vízvezeték-hálózatok, illetve szennyvíztisztítók építésére. Vidékeinken egy csomó helyen már kezdődik az építkezés vagy zajlik a közbeszerzési eljárás. Ekecsen, Nyárasdon, Naszvadon, Szentpéteren, Bátorkeszin és Udvardon összesen vagy 70 millió értékű beruházás folyik. Ezzel párhuzamosan a Környezetvédelmi Alapból is mennek pénzek Padányba, Kisudvarnokra, Nádszegre, Felsőszelire és Deákira.
Szép kis lista! Az is igaz azonban, hogy Szlovákia legnagyobb föld alatti vízkészletét minden szempontból óvni kellene, ezért ennek a területnek dukál egy kis többlet figyelmesség.
Nem is kicsi. Pont erre a célre fókuszál egy új pályázati kiírásunk. A védett vízgazdálkodási területek csatornázását azért támogatnánk, hogy minden eszközzel védjük az ivóvízkészletünket.
Az érdeklődők mikor csaphatnak le erre az új programra? És ami talán még fontosabb: mennyi az annyi? Milyen költségvetésről beszélünk?
Ezt az egyebek mellett a Csallóközre összpontosító projektet most fogjuk kiírni, még ebben az évben. Erre a pályázatra jelenleg 19 millió euró áll rendelkezésre, de bízom benne, hogy ezt sikerül felvinni a duplájára.
Személy szerint azon munkálkodom, hogy 30-40 millióra fel lehessen tornázni az összeget. Mivel a védett vízgazdálkodási területek közül a Csallóköz a legnagyobb, az említett összeg nagy része itt fog kikötni.
Ismerve a hazai viszonyokat, ebből mikor láthatnak a csallóköziek bármit is?
Jövőre elkezdődhet a pályáztatási folyamat és aztán minden attól függ, hogy a közbeszerzést mennyi idő alatt lehet lefolytatni. A projekt kiértékelésétől számítva szinte egy évig is eltarthat, mire elkezdődhet a tényleges munka. Ez a közbeszerzési hacacáré mindig lelassítja a folyamatokat, mivel sok cég jelentkezik be és gyakran egymás között folyik a gáncsoskodás.
Vizeink óvását tartja szem előtt az is, hogy a kormány kötelezővé tenné a települések által biztosított szennyvízhálózatra történő rácsatlakozást. De hol itt a probléma?
A vonatkozó – vízügyi – törvény módosítására azért van szükség, mert sokan a többletköltségekre hivatkozva nem akarnak csatlakozni az adott településen már meglévő rendszerre. Közben meg az a helyzet, hogy akinek emésztőgödre van és minden előírást következetesen betart – tisztítja a pöcegödröt, hivatalos módon víztisztító állomásra viteti annak tartalmát, – annak drágábban jön ki, mint a rácsatlakozással járó kiadások. Hogy a létező hálózatra minél többen csatlakozzanak rá, a közeljövőben még szigorítani is fogjuk az emésztőgödrök üzemeltetését.
Mindezzel a lakosokat nem öncélúan piszkáljuk, hanem minden erőnkkel a csallóközi ivóvizet akarjuk védeni.
Az nemes cél. De a lakosok meg azt fogják erre mondani, nincs nekik pénzünk arra, hogy finanszírozzák az ilyen úri huncutságot, mint amilyennek a környezetvédelem tűnik.
Mindannyiunk érdeke, hogy odafigyeljünk az ilyen dolgokra. De természetesen arra is, hogy a lakosság terheit ne növeljük. Ezért tárgyalni fogunk a Vízgazdálkodási Vállalattal is, hogy szálljanak be a 2021-től esedékes rákapcsolódás költségeibe. Ez még kérdés, hogy milyen formában, de fogunk velük egyeztetni, hogyan enyhíthetőek ezek a terhek. Azonban az első ránézésre is tarthatatlan, hogy vannak olyan községek, ahol bár műszakilag megoldható a hálózatra való csatlakozás, de annak aránya mégis csupán 67%-os.
Járásaink hogyan állnak e tekintetben az országos helyethez képest?
Szlovákia háztartásainak a 64,4 százaléka csatlakozott eddig a csatornahálózatra.
A Dunaszerdahelyi járásban ez az adat 51,2 százalék, míg a komáromiban mindössze 32,9 százalék. Szóval van hova fejlődni.
A fejlődésnek nem szab gátat az esetleges regionális politikai szembenállás? Teszem azt, egy MKP-s vezetésű község nem szenvedhet hátrányt a pályázatuk elbírálásakor?
Ez nem így működik. Ahogy említettem, egy sor olyan falu kapott már pénzt, amelyek nem vádolhatóak azzal, hogy különösebben hidasok lennének. Ilyen például Ekecs vagy Nyárasd is. Elvégre a pártpolitika nem befolyásolja a támogatáspolitikánkat.
Bízom benne, hogy az új kiírásból még több csallóközi település húzhat hasznot, függetlenül attól, a polgármestere milyen színekben indult a választásokon.
Amely projektek érdemesek a támogatásra, azok kapjanak pénzt. Így hangzik a rendezőelv. Egy dolog biztos, amíg hidas miniszter irányítja a környezetvédelmi tárcát, Dél-Szlovákia nem lesz mostohagyerekként kezelve ezeknél a programoknál.
Visszakanyarodva a vizeink, ivóvízkészletünk védelmére, van itt egy záptojásszagú történet, az egykori pozsonyi Dimitrovka üzem vereknyei hulladéklerakatának rettenetes esete, ami szintén érintheti a csallóközi vízkészlet minőségét. Mi a helyzet ezzel a kérdéssel?
Kevesebb, mint egy év alatt nagyobb előrelépést sikerült tennünk ebben az ügyben, mint az elmúlt évtizedekben összesen. A hulladéklerakat izolálási projektjének becsült költsége mintegy 30 millió euróra rúg, a pontos összeg azonban majd a jelenleg már futó közbeszerzési eljárás végén derül ki. Bízom benne, hogy a telephely ügyét az úgynevezett enkapszulációs, beágyazásos módszerrel, – melynek során a méreganyagot elszigetelik a környezettől – jövőre le tudjuk zárni.
Mi az, ami hátráltatja a munkálatokat?
A helyzet az, hogy a kérdéses terület, ahol az építkezést le kell folytatni, nem egyetlen tulajdonoshoz tartozik. Ezért meg kell egyezni az összes tulajjal, hogy ráengedjenek a területre, és csak azt követően kezdhetjük meg az építkezést. A 27 gazdából viszont hárman akadályokat gördítenek a projekt elé. Egyszerűen hasznot akarnak húzni a helyzetből, nem engednek be a telekre.
Ilyen sztorit eddig csak az épülő sztrádák nyomvonalán élősködő telekspekulánsokkal kapcsolatban hallhattunk…
Ezért is szorgalmazom, hogy amilyen gyorsan csak lehet, keresztülvigyem az úgynevezett geológiai törvény módosítását a parlamentben. Ez a változtatás az autópályákról szóló törvényhez hasonlóan lehetővé tenné a kisajátítást. Ebben nem lehet kompromisszumot kötni! Ha minden jól megy, a kormányba talán még idén bemegy a javaslat, a törvényhozás meg már tavasszal jóváhagyhatja azt. Ha kell, akár gyorsított eljárásban is.
"A csallóközi vízkészletet nem veszélyeztetik az egykori pozsonyi Dimitrovka veszélyes hulladékokat tartalmazó lerakatából szivárgó anyagok" – adta hírül a portálunk még júniusban a minisztériumi sajtónyilatkozat alapján. Milyen rendszerességgel monitoringozzák a helyzetet?
Folyamatosan folynak a mérések, a Vízgazdálkodási Kutatóintézet munkatársai állandó jelleggel ellenőrzik a környező falvak kútjainak vizeit. Nem csak Vereknyén, hanem ott is, amerre terjedhetne a szennyeződés: Pozsonypüspökin, Éberhardon és Dunahidason.
De hála istennek, nem terjed gyorsan a méreganyag. Viszont ha most nem oldjuk meg ezt a kérdést, 10-20 év múlva sokkal rosszabb lehet a helyzet, akár még a Csallóközt is elérhetné a szennyeződés.
Az hogy lehetséges, hogy eddig a tárca komoly szinten nem foglalkozott a témával? Például az ügyben mit lépett a pártbéli Nagy József, aki az Iveta Radičová vezette kormányban töltötte be ezt a pozíciót?
Nagy József rövid ideig tartó minisztersége idején nagy előrelépés történt e téren, ekkor fogadták el a környezeti terhelésről szóló jogszabályt. E törvény alapján lehet a hulladéklerakatok szanálására EU-s támogatást lehívni, mert rendezte az előző rendszerben keletkezett és mára gazdátlanná vált környezetszennyezési kérdéseket.
Általánosságban érvényes, hogy az uniós pénzt csak akkor lehet felhasználni, ha tisztázottak a tulajdonjogi viszonyok. És az országszerte 1400 komoly környezeti terhelést jelentő, évtizedekkel ezelőtt keletkezett lerakó helyzetének a rendezéséhez kellett egy ilyen törvény.
A szocialistának nevezett rezsim idején tehát gondoskodtak róla, hogy néhány évtizeddel később legyen mivel foglalkozniuk a környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó főhivatalnokoknak. Mint például a bősi erőmű is. Vagy annak megítélése nem ennyire negatív?
Ha mindent összevetünk, pozitív a mérlege ennek a történetnk.
A bősi erőmű olyan, mint a mostohagyerek, akit a kezdetekben elutasítanak, de aztán később mégis a család legstabilabb tagja lesz.
Mindenképpen előnyös, hogy az ország energiatermelésének 10 százalékát állítja elő, környezeti megterhelést nem okozva. Árvízvédelmi szempontból szintén csak előnyökről beszélhetünk, a környék lakossága nagyobb biztonságban érezheti magát. Ökológiai szempontból nem következtek be a negatív jóslatok. Az igaz, hogy három községünk lakosainak megnehezedett az élete, de éppen most körvonalazódik egy olyan megoldás, ami megkönnyítené a környéken közlekedők életét. A felvízcsatorna alatt található alagutakból kettőt át lehetne alakítani olyanná, ami elbírná a közúti és a gyalogos forgalmat is.
Kapcsolódó cikk: VAJKAI ALAGÚT: Megvalósul a merész ötlet!
Mikorra készülhetne el a létesítmény?
Örülnék neki, ha a megbízatási időszakom végéig sikerülne befejezni a beruházást, vagy legalább addigra előrehaladna az építkezés.
Nem csupán a közlekedést könnyítenénk meg ezáltal, hanem a szükséges biztosítás miatt a falvakat kiszolgálhatná az oda telepített mentőállomás és a tűzvédelmi egység. Tehát ha már eleve nehezebb helyzetbe kerültek az erőmű miatt, az ott lakók legalább ilyen plusz szolgáltatásokat nyerhetnének.
A komppal mi lenne?
A komp sorsa ezáltal megkérdőjeleződne. De még az is lehet, hogy turisztikai szempontból életképes maradhat. Ez viszont a jövő kérdése.
A jelené meg az, hogy milyen egyéb fejlesztéseket eszközölhet a minisztérium, ami élhetőbbé teheti a vidékünket?
Tárcánk beindította a középületek felújításának programját, ami magába foglalja a hőszigetelés, fűtés és világítás korszerűsítését.
Hol lehet erre pályázni?
Két forrás áll rendelkezésre. A már említett uniós operatív program, illetve a Környezetvédelmi Alap.
Régiónkban hol csapódtak le ezek a pénzek?
Ez utóbbi forrás a Nagyszombati megyében már 2 millió euróval támogatta a középületek energetikai hatékonyságának javítását. Ebből a Dunaszerdahelyi járásba 1,2 millió ment, a Galántaiba pedig 350 ezer euró. Nyitra megyében ugyanerre 1,5 milliót fordítottunk. A Komáromi járásba jutott 250 ezer eurónyi támogatás, az Érsekújváriba 360 ezer, a Vágsellyeibe pedig 90 ezer.
Az ilyen adatsorokat böngészve kézenfekvőnek tűnik, hogy anyagilag megérte belépni ebbe a fura összetételű koalícióba. Politikailag is kifizetődő volt?
A szlovákiai magyarokat képviselő pártok számára fontos, hogy megvédje a választóit. Mivel ezt a feladatot leginkább a kormánypozícióból lehet gyakorolni, ezért nekünk érdekünk, hogy a hatalomban ott legyünk.
Ha a Híd ezzel látszólag vesztett is, a szlovákiai magyarok nyertek ezzel a lépésünkkel.
Azt megtanulhattuk, hogy ellenzékből semmit nem lehet elintézni. Kormánypozícióból két hónap alatt elintéztük a kisiskolák kérdését, egy év alatt a vasúti kétnyelvűség ügyét, illetve a kisebbségi kulturák finanszírozását. Az esetleges veszteségekhez képest is meg kellett, hogy lépjük a kínálkozó lehetőséget. Vagy itt vannak a támogatások, amelyek a dél-szlovákiai régiókba vándorolnak. Ez is egyértelművé teszi, hogy a régiónk többé már nem mostohagyerek.
Korábban alig tapasztalt biztonságérzete lehet az embereknek, nem zaklatnak minket, ahogy korábban. Elég visszagondolni arra az időszakra, amikor Robert Fico Vladimír Mečiarral és Ján Slotával kormányzott, és néhány magyarországi gárdistás paprikajancsi átruccant ide. Mekkora cirkusz tört ki! Még a nemzetbiztonsági tanács is össze lett hívva sebtiben. Ehhez képest most Hodosban lezajlott ez a zsebhorthyzás, és láss csodát: szinte meg se nyikkan senki. Ez nagy különbség! Szóval érdekünk, hogy a hatalom részesei legyünk, és jó döntés volt ez másfél éve, hogy elvállaltuk Fico felkérését. Most is ugyanezt kellene csinálnunk. Sőt, tovább megyek,
szerintem 2006-ban is az MKP-nek mindent meg kellett volna tennie, hogy a Smer-rel és a HZDS-el koalícióra léphessen, és így Slota a partvonalon maradt volna.
Elég meredek! Az mire lett volna jó?
Minimum arra, hogy akkor Malina Hedviget nem zaklatták volna, megúszta volna a szörnyű megpróbáltatásokat. De tágítva a kört: a kormányon belül megszelídíthetőek a koalíciós partnerek. És ismétlem, a szlovákiai magyar pártnak az a dolga, hogy részesüljön a végrehajtó hatalomból. Csupán ebből a pozícióból tudjuk megvédeni a számunkra fontos érdekeket.
Ezzel a hozzáállással viszont ott tartunk, hogy az úgynevezett szlovák kávéházi értelmiség kifarolni látszik a Híd mögül. A párt zsugorodó támogatottsága miatt így el kell gondolkodni azon, a következő választások előtt elkerülhető-e az összebútorozás az MKP-val.
Azt majd a jövő megmutatja, mit kell tennünk. Most, a megyeinél el lett szalasztva a lehetőség, és nem a mi hibánkból. Nem rajtunk múlott, hogy ahelyett, hogy temetni kezdtük volna az árkokat, újra megnyitottuk azokat. Hogy mi lesz 3 év múlva, majd eldől, ahogy az is, a szlovák választóink mennyire fordultak el tőlünk. Mert azt is látni kell, hogy az északabbi régiókban vannak embereink – például a garamszentkereszti polgármester – akik a Híd színeiben indulva nagyon jól szerepeltek. Szóval ebben is még látunk potenciált.
Ezek pótolhatják a nagyvárosi szlovák értelmiséget?
Remélem, a kérdés nem így áll. De még ha a kávéházi értelmiség hátat is fordít nekünk, vannak olyan dolgok, amiket meg kellett tennünk. És ha ezért elfordulnak tőlünk, lelkük rajta.
Ez elég határozott vélemény.
Egyet tudatosítani kell, a mi feladatunkat senki nem fogja elvégezni.
Se Matovič, se Sulík, se pedig Hlina nem fogja felvállani azt, amire nekünk van szükségünk. Aki a szlovákiai magyarok közül ezekre az erőkre szavaz, annak a voksa elveszik. Amikor 2010-től kormányban voltunk, akkor is csak a baj volt velük, ott tettek keresztbe nekünk, ahol lehetett.
Elég visszagondolni arra, hogy ezek a politikusok inkább a kisebbségi nyelvtörvényt vagy a kettős állampolgárság ügyét akadályozták.
Egy fokozatosan morzsolódó koalícióban bizony bevett koreográfia, hogy a leváló részek – ahogy akkoriban Matovič – már a következő megmérettetésre összpontosítsanak, és ilyenkor jól jöhet a nacionalista kártya. De ha már koreográfia, itt a minisztériumban tudják a beosztottak, hogy a tárcát egy "fekete öves táncos" irányítja? Hogy a miniszterük az Ifjú Szívekben és a Szőttesben is ropta annak idején?
Nem, itt a minisztériumban nem villantottam meg tánctudásomat. Pedig alig egy éve ismét formába lendültem. Egy esztendeje ünnepeltük a Szívek megalakulásának 60. évfordulóját, és erre az eseményre három hónapon keresztül próbáltunk, hogy profi módon eltáncoljuk a 20 perces műsorunkat. A visszajelzések alapján sikerült is a produkció.
(sárp)
