Megosztás
Noha erős és erősen indokolt késztetést érzek, hogy szeptember elsején az iskolaügyről írjak, legyőzöm.
A kormány a beharangozott fizetésemelés összegével (és további esedékes összegeivel) nem teljesíti az átlagbér 1,2-szeresére történő emelését a pedagógusbéreknek, jelenleg nem hallani a kreditrendszer vagy a teljes finanszírozás rendszerszintű megváltoztatásának terveiről. Leginkább arról hallani, hogy a szeptembertől esedékes (októberi kifizetés!) 6 százalékos béremelésnek egyes iskolatípusokban egyáltalán nincs fedezete… Na, mindezt most nem fogom elemezgetni, cincálni és szétboncolni. Úgyse ússzuk meg, hogy e témák utolérjenek minket heteken belül.
Sokakat érintő aktuális és megélhetési kérdés: vezet-e majd végre-valahára út, úgy értem, nem a mostani tépett-szakadt-szűk aszfaltkacskaringó délen / délre, hanem gyorsforgalmi (na, ebben az országban annak a vonalvezetése is főleg az ökörhugyozást szokta kopírozni, de örülünk, ha egyáltalán van néhol). Sőt, netán egyszer, majd, valamikor sztráda jellegű sztráda, nem két sávosból háromsávosra pingált, 110-es sebességkorláttal, hanem igazi autópálya. Egyenes, sima és lapos, gyors, széles csoda.
Mert ilyen nélkül délen, illetve a középvonal, tehát nagyjából Besztercebánya magassága alatt lassan kiürül az ország. Tudom, főleg keletről állítják, hogy az elvándorlás kinyírja, de hány képzett fiatal és középkorú maradt még Rőce, Tornalja, Rimaszombat, Fülek, Losonc, Poltár, Nagykürtös, Ipolyság, Léva, Párkány városában és környezetében? Ez is migránskérdés. Aki nem külföldre, az Pozsonyba, aki nem Pozsonyba, az legjobb esetben is Kassára emigrált vagy folyamatosan migrál / ingázik. Nincs meló, és ha van, nem fizetik meg. Nincs meló = nincs jövő. Tiszta képlet. De ott, ahol nincs út, nem lesz meló. Ad absurdum még útépítésen sem… Ahol nem lehet árut szállítani, ott csak a sokak által luxustermékként szidott szellemi termékek értékesíthetők, de a felsorolt városokban nincsenek olyan szellemi, művészeti és tudományos műhelyek, amelyek ilyet állíthatnának elő. Pont úgy és pont azért nincsenek, mert utak sincsenek és más állami befektetések sem. Ez hosszú távú, örökölt politika, ha úgy tetszik, a nacionalista állam nacionalista nemzetpolitikája.
Nem véletlen, hogy a hivatalba lépő Érsek Árpád első lépésben megnyugtatta észak lakosait és a szlovák politikai erőket, hogy márpedig az egész ország közlekedési minisztere. Fordítom: attól, hogy magyar vagyok, még nem állítom le az északi építkezéseket. (Mellesleg megértem az északiakat, észak-keletieket, aki járt ár arra kocsival, az tudja, helyenként brutális a helyzet. Ráadásul hegyes-völgyes is… Nem kérdés, kellenek az északi utak.) Azt ügyesen csinálja, hogy csak az elemzések utánra ígért konkrét ígéreteket. Gondolom, nem csak alibiből jó egy-egy elemzés, hanem valóban szükséges lehet végre rendet vágni a gazban. Hiszen a szlovák utak már nagyon sok embernek hoztak bevételt, csak épp Rőcétől Párkányig nem garantáltak senkinek semmit…
Én csak óvatosan merek örülni. Mert egyrészt ott van (nincs) az a mocskos pénz (memento oktatásügy), másrészt ott van Érsek háta mögött a most épp miniszternek ki nem nevezett smeres államtitkár: Viktor Stromček. Gondolom, nem pofozóemberke, hanem előretolt helyőrség munkakörben. Úgyhogy Érsek pont úgy miniszter, ahogyan egy eredeti kompetenciákban működő iskola vezetője igazgató. Pénzre és felsőbb akaratra van szüksége a munkához. Nagyon sok munkához. Nagyon sok pénzre. Nagyon sok jóakaratra, jóváhagyásra. Na, megint témánál vagyunk – minden út ide vezet…
Ja, el ne felejtsem: kétszer ad, aki gyorsan ad!