Mindenki szegény Ficót (azaz Szlovákiát) bántja! Még egyes szlovákok is!

Már az untig doszty egy európai kormányfő szájából, ha hazaárulónak nevez újságírókat ok nélkül. Az sem kutya, ha emellett le is kurvázza őket. De a tortára mindenképpen az adja a habot, amikor mindezt ok nélkül teszi.

Mindenki szegény Ficót (azaz Szlovákiát) bántja! Még egyes szlovákok is!
Fotó: TASR

Azaz okkal – ez az ok az újságírói munka –, csak éppen ez nem jelenthetne indokot a támadásra. Mert elég nehéz lenne az újságírónak úgy dolgoznia, hogy nem kérdez, nem érdeklődik. Akkor is, ha a főembernek fáj. Az orvost sem utálja épeszű ember, ha gyógyítás közben kényszerűen fájdalmat okoz. Persze, azt a fájdalmat lehet némileg enyhíteni. No persze, ezt is lehetne: igazmondással.

Az ominózus, és e portálon már szóvá tett eset után na ná, hogy nem ült el az ügy – ennyit a kormányfő hangnemének eredményességéről. A következő zsurnaliszta, egy műsorvezető is megkapta a magáért. Úgy kellett volna műsort vezetnie, ahogyan azt a párt vezetője elképzelte, merthogy közszolgálati. Mert a pártvezető fejében a közszolgálatiság a kormány szolgálatát jelenti, hiszen a párt a köz és a vezetője a legközebb köz. Ő maga a nép. A nemzet. Az ország. Ő Szlovákia egy személyben, aki megtestesít mindent, akik vagyunk itten, e darabka földön az ő kegyéből. (Ezek nem változnak.) A moderátornak úgy kellett volna műsort vezetnie, hogy ne vezesse, vezethesse a főelvtárs. Ki lett hát oktatva: ez nem kocsma. Mégpedig elég kocsmai stílusban lett erről kioktatva: ez bizonyára egy ironikusan utalgató stílusparódia volt. Afféle allúzió.

De ne legyenek illúzióink, aki úgy morog velünk, mint egy acsarkodó eb, annak sem az allúzió, sem a stílusparódia eszébe sem jut...

Fico fél a fájdalomtól. Ezért aztán visszavicsorít. Kijutott a jóból a volt külügyi alkalmazottnak, aki egy lehetséges korrupciós ügyre hívta fel a nyilvánosság figyelmét. Aki fizette, pontosabban ráfizetett, az a nyilvánosság. (Az sem igen fér bele a cukiságimidzsbe, de a kemény igazságosztóéba sem, ha törékeny nőkkel kell harcolni... erre az elvtársaknak nincs receptje, mert még nem láttak a pártban törékeny nőket...) Pedig az igazmondás itt is simán kifogta volna a szelet a hölgy vitorlájából. Közzé kell tenni a finanszírozás ominózus dokumentumait és kész. Ha minden rendben, akkor minden rendben. De ha minden rendben, akkor Szlovákia, azaz Fico and Co. nincs megtámadva, kérem. Viszont akkor mire ez a hangnem?

Hogy már a saját igazságügyi minisztere – aki nem mellékesen a koalíció lelkiismeretének szerepét kénytelen betölteni – jelezni volt kénytelen a szociális Castro-rajongónak (és Kadhafi-, és Lukasenko-, és Putyin-, és Hszi Csin-ping-rajongónak stb. – mondom, ezek nem változnak), ez így nem elfogadható. Mindenki szembe jön már neki a sztrádán, de nem veszi észre. Mikor a bel- és külföldön legszalonképesebb smeres minisztere gyanússá válik, neki az sem gyanús még...

Inkább elmenekül friss levegőt szívni Fehéroroszországba. Ott legalább nem kérdeznek tőle kellemetleneket és senki sem háborodik fel a korrupción. Mint pölö itthon a főellenség: az államfő, aki szintén nem állta meg szó nélkül a dolgot.

Még szerencse, hogy közben az egészségügy szárnyal, mint a határtalan orosz határok (Putyin után szabadon – ami Szlovákiát illeti, tudhat valamit, amikor Vlagyimir Vlagyimirovics azt állítja kamerák előtt: az ő országának sehol sincs határa...)

Hiába no, a tömeggyilkos rendszerek tömeggyilkos vezetői legalább tudják, miért ülnek egy asztalhoz a szlovákiai elvtársakkal. Mert nem változnak.

És mert félnek tőlük. Ezek mind szeretik, ha valaki fél tőlük. Mert ők tudják, mi a félelem.