Mínusz három T

Hogy mire kellett nekik (Ezeknek) a Figyelő, azt még könnyű racionálisan megmagyarázni.

Mínusz három T

A nem túl nagy példányszámú, de makulátlanul szakszerű gazdasági hetilapot egyrészt talán azért kellett megvenniük, hogy a szakmát megfosszák egyik legfontosabb – állami propagandától mentes –  véleményfórumától és információforrásától. Másrészt újabb lehetőséget szereztek, hogy az adófizetői pénzeket kormány- és egyéb állami hirdetések formájában magáncég bevételévé konvertálják. Kicsiért is lehajolunk.

Nehezebb értelmes magyarázatot találni arra, hogy miért ebben a mérsékelten népszerű termékben, annak is az alig vásárolt nyomtatott változatában tartották fontosnak A spekuláns emberei című, Névsorolvasás alcímű dolog közlését. A számomra ismeretlen nevű szerző, Csanády András – egy nagyon jeles, 1929-es születésű grafikust hívnak így, de aligha róla van szó – „megpróbált utánajárni, ki lehet az a kétezer „zsoldos” (Orbán Viktor kifejezése), aki a „Soros-terv” megvalósításán, Európa s benne Magyarország eliszlámosításán dolgozik.

Bármilyen fájdalmas, annak még volna józan ésszel követhető értelme, hogy az, aki ennek a micsodának a közlésére utasítást adott, meg akarta riasztani, tovább akarta gyötörni a „Soros-zsoldosokat”. A bökkenő csak az, hogy aki Csanády András néven ír, egy idióta.

Mi értelme van ezt a szpecpropaganda műfajába tartozó feladatot egy manifeszt idiótára bízni? Ez az, amit nem értek egészen. A cikk szerzője pár száz zsoldos megnevezésig jut el a kétezerből. Az hagyján, hogy bemásolja a Nyitott Társadalom Alapítvány által – a magyar törvények betartásával – támogatott civil szervezetek munkatársainak teljes nyilvános névsorait. De ebből nem kerekedik ki a kívánt szám, meg a nevek sem elég érdekesek, ezért aki Csanády névvel jegyzi a cikket, hozzácsap egy listát a Közép-európai Egyetem oktatóiról.

Most kihagyom azokat a személyeket, akiknek a neve instant politikai izgalmat vált ki a művelt ellenzéki és kormányoldali olvasókból. De ott szerepel a felsorolásban például a kevés valóban világhírű magyar tudós egyike, Barabási Albert László fizikus, a hálózatelmélet úttörője (nem olyan hálózat, kérem); Patrick J. Geary, a nagy középkor-történész (lásd keresztény Európa), Kornai János, akinek kilencvenedik születésnapjára most rendeztek nemzetközi konferenciát a Corvinus Egyetemen (a Figyelő főszerkesztőjének apja nyitotta meg mint rektor); Jacek Rostowski, aki Nádor utcai professzorsága után hat évig volt Lengyelország pénzügyminisztere, és  akiről köztudomású, hogy konzervatív katolikus – a magyar kormányzati műkeresztényeknél konzervatívabb – álláspontot foglal el a melegházasság, az abortusz, valamint a művi megtermékenyítés kérdésében.

Továbbá néhány illusztris halott; közülük most Ernest Gellner Soros-zsoldos nevét említeném. A roppant elismert – és nem éppen politikai korrektségéről híres – cseh-angol filozófust az a szerencsétlenség érte, hogy élete végén, 1995-ben rektorhelyettessé választotta az akkoriban Budapestre települt CEU szenátusa.

A Csanády néven cikket írónak minderről és még sok minden másról láthatóan fogalma sincs. Ha az ÉS-ben ekkora butasághalmaz jelenne meg, nem állnánk meg a lábunkon. A Figyelőnek még mostani változatában is van egy (felelős) főszerkesztője, két tapasztalt főszerkesztő-helyettese, meg olvasószerkesztője, aminek az ilyen butaságok kigyomlálása volna dolga, melyekből egy ekkora cikkben egy is kínos, nem hogy egy rendszerszerű hülyeségre valló sorozat.

Feltehetjük tehát, hogy a lap szerkesztőinek nem volt közük a cikkhez, azt másvalaki rendelte meg, és változtatás nélkül kellett lehozni. Hogy ennek a valakinek mi volt a célja vele a hatalom éreztetésén és a tervbe vett áldozatok zaklatásán kívül, még mindig nem látom pontosan, az akció eredményét azonban igen.

Függetlenül attól, hogy Csanády és megbízója mit akart mondani, a következőt mondta: lehetsz akárhány egyetemen professzor vagy díszdoktor, az év pénzügyminisztere, konferenciatéma, kaphatsz akárhány díjat, ez mind le van, ha egy pesti félanalfabéta két perc guglizás után valahogyan összehoz Sorossal.

Ismeretes az Aczél György-féle „három T”: „támogatjuk, tűrjük, tiltjuk”. Most nem filozofálok azon, hogy ebből mi kezd megint megvalósulni. De van még egy tripla T, ami szabad országokban – nem szükségszerűen, nem kivétel nélkül, de tendenciában – a jó élet és a fejlődés garanciája: tudás, tehetség, teljesítmény. A cikkszerző megbízója ezt a hármat a jelek szerint semmibe veszi. Ezt üzeni a cikk olvasóinak. Akkor érvényesülsz, ha a Csanády nevű akárkit többre becsülöd a fenti nagyságoknál. Légy becsvágy nélküli hülye, különben elnyered méltó büntetésedet! Csak hát a polgárok teljesítményének, tudásának és és tehetségének semmibe vételével egy országot nem lehet kormányozni. Azaz lehet: romlásba.

Aki romlásba kormányozza az országot, azt ilyen vagy olyan módon el szokták kergetni. Ha egyáltalán észreveszik. Ehelyett Magyarországon masszív többséggel újra- és újraválasztják. Mindenféle választási csalás nélkül is. Magyarország tehát különleges hely. Itt szeretik azt, aki romlásba viszik az országot. Nemcsak az anyagi és szellemi szegénységben tartottak tömege, hanem a középosztály is, ami elvben tehetségtől, az átlagnál több tudástól és főként teljesítménytől várhatna jobb életet. Akkor miért is nem tiltakozik? Talán egyszer jó volna leülni, venni egy mély levegőt, és elgondolkozni azon, hogy ki és mi ellen politizáljunk.

 

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.