Mit tegyünk a tűzijátéktól rettegő kutyánkkal?

A kutya nem tud emberül, ha akként bánunk vele krízishelyzetben, épp az ellenkező hatást váltjuk ki. Puszilgatással, putyulgatással csak megerősítjük benne a riadalmat, sőt azt hiszi, a gazdi is retteg.

 

Emberként készülünk a szilveszterre, tudjuk, hogy a durrogástól nem kell félni, de még így is frászt kapunk egy-egy mellettünk robbanó petárdától. Újév napján kívül viszont mi is felkapjuk a fejünket: mi lehetett ez? Lövés, robbanás? Mit várunk akkor egy állattól?

Számukra ez egy teljesen természetellenes hanghatás, nem készülhetnek fel rá, a menekülés a legnormálisabb reakció. A petárda durranása túl van azon a határon, ami hanghatásként felkelti a kutya kíváncsiságát, megpróbálná megvizsgálni, mi történt – ehelyett azonnali menekülést vált ki

– mondja a 24.hu-nak Pongrácz Péter etológus, az ELTE Etológia Tanszékének docense.

A szakszóval lövésállóság vagy zajállóság általánosságban egyed és fajtafüggő. Előbbi az adott eb tűréshatárát jelenti, utóbbi pedig a tudatos szelekció és tenyésztés eredménye. A vadászkutyák között találjuk a legtöbb lövésálló kutyát, köszönhetően az évszázadok óta elterjedt puskás vadászatnak, utánuk következnek azok a fajták, amelyeket néhány évtizede, legfeljebb évszázada kezdtek katonai és rendőrségi célokra alkalmazni. Az átlag kutya viszont fél, és ez teljesen természetes viselkedés – egy bizonyos határig.

Sokaknak ismerős kép, ahogy az eb a feszültség aktuális szintjének függvényében izgatott, liheg, védett sarokba vagy a gazdi lábához húzódik, hátravetett fülekkel reszket, behúzott farokkal fel-le szaladgál a kertben vagy a lakásban. Az ember akaratlanul is elkezdi nyugtatni, simogatni, hozzá bújik, duruzsol a fülébe, puszilgatja – és ez a legrosszabb, amit tehet.

Egyrészt megerősíti a viselkedést, a kutya úgy veszi, indokolt a rettegés, tehát jól reagál. Másrészt tökéletesen érzi az emberen, hogy valami nincs rendben, ezzel pedig még mélyebbre süllyed: ha a gazdi fél, itt a világ vége. Az sem jó, ha ilyen helyzetben teljesen magára hagyjuk, ezért a legjobb megoldás, ha megpróbáljuk kizökkenteni: munkával, játékkal vonjuk el a figyelmét.

Sok esetben ez sem válik be, ilyenkor lehet bevetni a különböző hatásfokú nyugtatókat, természetesen állatorvossal történt egyeztetés után és csak olyan készítményt és úgy adagolva, amit és ahogy ő ajánlotta.

A csillapíthatatlan, megnyugtathatatlan kutyát be kell zárni akár egy ketrecbe, ahonnét nem szökhet meg, és ahol sem magában, sem környezetében nem tehet kárt. Tilos sétálni vinni, amíg a ramazuri tart. Ilyenkor a jól vagy közepesen viselkedő kutya is egyik pillanatról a másikra pánikba eshet a közeli durranástól.

Van persze néhány kivétel, a melankolikus vagy párjukat ritkítóan jó idegrendszerrel megáldott kutyák magasról tesznek az egészre, de ez a maroknyi kisebbség. A többség retteg, pánikba esik, a gazdi az egyetlen, aki tud bármit tenni ebben a helyzetben.

24.hu