Morrison, Lennon és még sokan mások...

Karácsony előtti hajtás. Év végi...

Morrison, Lennon és még sokan mások...
Illusztráció

Gondolom, minden munkahelyen meg lehet ilyenkor őrülni. Ez már hetek óta folyik, s egész hónapban így lesz. Örülhetünk, ha 23-án este nyugodtan (értsd ülve, nem útközben, vezetés közben, telefonálás közben stb.) megehetünk egy meleg vacsit, megihatunk... egy akármit, ami kéznél lesz (rumos tea?).

Remélem, lesz majd pár percem belenézni a napok óta kényszerűen hanyagolt cuccokba. Van egy kedvenc netes fórumom, ahol zenészek okoskodnak – sőt, segítenek egymásnak! Van persze offtopicja is, hogy a politika és az okádék ne szennyezze a szakmai eszmecserét, de arról sokan leszoktunk már. Van ám ott egy rettegett topic is. Nem, nem, ott nincs politika, ez az In memoriam topic. Na, ha ez a lista elejére kerül, általában vége a nap jobb részének... Most pl. Greg Lake... Innen nézve az egész év egy nagy veszteséghalmaz...

Ha már nyakunkon a karácsony, amikor magunkba illik kicsit szállni, talán érzékenyebbek is vagyunk, lehetünk a veszteségekre. Mert dönthet a parlament így vagy úgy, holnapután a kutya sem emlékszik a képviselő urakra, annál többen az édesanyjukra – tegyük hozzá: igazságtalanul, hisz az anyukájuk nem tehet mindenről...

Nem katalogizálnék, de két név hallatán ma, december nyolcadikán mélyebbre veszem a levegőt. Mert a két név viselői – akármennyire patetikusan hangzik – megváltoztatták az életemet. (Nem, nem léptettek be semmilyen MLM-be...)

John Lennont ma 36 éve lőtték le. Ugyanolyan értelmetlen dolog, mintha rákban halt volna meg, vagy véletlen elüti egy talicskás közmunkás, de mégis: erőszakos halált halni negyven évesen... És én már 46 vagyok. Mindig lelkiismeret-furdalásom támad, ha „kipipálhatok” valakit: túléltem. Pedig Lennon él túl mindenkit... Az összes naivitásával. Rám is akkor hatott, hathatott, amikor már nem élt fizikai mivoltában. De ezt nem lehet itt szétírni, hát akkor hallgatni kell róla. Mélyen, személyesen hallgatva, de azért – s emiatt írom – nem egyedül, nem magányosan. Mert hallgasson velem más is!

Jim Morrison is elaludt a kádban 27 évesen, mielőtt én még megtanultam volna beszélni. Nemhogy írni és zenélni... Ma, épp ma volna 73 éves. 73!!! Most épp a kisebbik lányom ágya mellett fekszik a gyíkkirály Hobo által fordított kötete... Igen, szánalmas ez a sok három pontos mondatvég, de ilyenkor nem lehet rendes vége a mondatoknak. Meg talán egy cikknek sem... John és Jim hatása a világ kultúrájára vitathatatlanul felmérhetetlen – ilyen közhelyek jutnak eszembe...

Szar év volt ez, sokan költöztek át az égi zenekarba és „zenekarba”. Sokan olyanok, akiknek a nevével gyakran, másokéval ritkán találkozunk, de a dalaikat, verseiket, gondolataikat ismerjük (pl. előadóval azonosítva a szerzeményt...). Dévényi Ádám, Tihanyi Gyula, Kocsis Zoltán, Andrzej Wajda, Tóth Károly, Laux József, Somló Tamás, Körmendi János, Esterházy Péter, Pethő Zsolt, Scotty Moore, Bud Spencer, Réz Pál, Prince, Kertész Imre, Keith Emerson, Psota Irén, Umberto Eco, Black, David Bowie, Zsigmond Vilmos, Muhammad Ali, Csoóri Sándor, Leonard Cohen, Eddie Harsch, Gellért Tibor, Isao Tomita, Nick Menza, Joe bácsi (Buvarbund)... Lemmy is eszembe jut, de ő már tavaly... Épp karácsony után, rohan az a ... idő...

És még hányan rohantak el vele, akik másnak, másképp voltak fontosak, s hányan, akikről nem is hallottuk a rossz hírt...

És a várva várt karácsony csak jön... És mi tényleg örülünk neki. Kell az a kis masszázs a léleknek.