Megosztás
Jóval gyakoribbak az univerzumban a nagytömegű csillagok, mint azt eddig hitték - derült ki a Nagy Magellán-felhő egyik régiójának elemzésekor.
Egy nemzetközi csillagászcsoport végezte a kutatást egy olyan régióban, ahol nagyon gyakran képződnek csillagok. Eredményeik sokat segítenek az univerzum mai formája megértésében – írják a szakértők a Science című tudományos lapban.
Az univerzum eddig vizsgált térségeiben minél nagyobb tömegűek a csillagok, annál ritkábbak. "A csillagok kevesebb mint egy százaléka több mint tíz naptömegű és az összes csillag nagy része kis tömegű csillagokból áll" – mondta Luca Fossati, az Osztrák Tudományos Akadémia (ÖAW) űrkutató intézetének (IWF) munkatársa, a tanulmány társszerzője.
Már a nyolc-tíz naptömegű csillagok szupernóvaként robbannak fel életük végén, ami az univerzum legerőteljesebb eseménye. Eközben nagymennyiségű anyag lökődik ki az űrbe és nehézelemek keletkeznek.
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Chilében lévő Nagyon Nagy Teleszkópja (VLT) segítségével ezer "nehézsúlyú" csillagot figyeltek meg a 180 ezer fényévnyi távolságra lévő Tarantella-ködben.
A szakértők 250 – 15-200 naptömegű – csillagot elemeztek részletesen, hogy a csillagok születési tömegét (Initial mass function – IWF) meghatározzák. Kiderült, hogy a 200 naptömeget is elérő csillagok meglehetősen gyakoriak.
Nemrég még vitatták, létezik-e egyáltalán ilyen nagytömegű csillag. A tanulmány azonban bebizonyította, hogy a csillagok maximális születési tömege 200-300 naptömeg között van.
Mivel a nagytömegű csillagok nagy hatással bírnak környezetükre, a tanulmány eredményeinek hosszú távú következményei lehetnek annak megértésére, hogyan formálják a csillagok az univerzumot. Elképzelhetetlen mértékű kinetikus energiát termelnek napszél formájában, majd életük végén a szupernóva-robbanások során. Emellett a nehézelemek keletkezéséért is felelősek.
Az eddigi feltételezésekkel ellentétben a nagy tömegű csillagpopulációk a kutatók szerint 70 százalékkal több szupernóvát, háromszor több kémiai elemet és négyszer több ionsugárzást termelhetnek. A fekete lyukak keletkezési arányát is 180 százalékkal megnövelik, így ezáltal a fekete lyukak összeolvadásának várható gyakoriságát is.
MTI/para