Nekik tényleg sikerült!

Az Ifjú Szivek Táncszínház vasárnap este elindult meghódítani a dél-franciaroszági Festival Off d’Avignont. Minden táncos egyért, egy az egész tánckarért. Gellén Péter és Domján Máté válaszol.

Nekik tényleg sikerült!
Fotók: Ifjú Szivek Táncszínház

Emlékeztek arra, mikor tudtátok meg, hogy mentek Avignonba?

M: Igen, ez év elején tudtuk meg teljesen biztosra, hogy megyünk. Korábban is készültünk már rá, terveztük, reméltük, hogy sikerrel vesszük ezt az akadályt is. Akkor tudtuk meg, azóta pedig még komolyabban, még keményebben készülünk és gyűrjük a próbanapokat egymás után.

Azóta nagyon sok munka áll a hátatok mögött. Reggel, este, hétvégén, mindig próbáltatok. Hogy bírjátok ezt?

P: Igazság szerint a próbák időpontjai változnak aszerint, hogy Dusan mikor tud a legjobban alkotni és összpontosítani. Úgy gondolom, hogy mivel már célegyenesben vagyunk és kijutottunk erre a neves fesztiválra, ez már önmagában megtiszteltetés, és érezzük, hogy a munkánk gyümölcse lassan beérik.

Hégli Dusanról van szó, a táncszínház művészeti vezetőjéről, akinek a koregráfiáját, a Finetuningot több száz darabból választották ki. Nektek erről van véleményetek, vagy lehet véleményetek, hogy miért? Miért őt választották és miért a Finetuningot?

M: Az avignoni fesztivál a világ legnagyobb színházi kortárs fesztiválja. Itt gyakorlatilag mindenki megfordul, aki számít és aki szeretne valamit elérni. Azt mondják, hogy az a darab, ami Avignonban működik, amit el lehet adni, azt gyakorlatilag a világon mindenhol el lehet adni. Ez egy nagyon nagy dolog ide bekerülni. Hégli Dusan egy olyan személyiség, aki elképesztő dramaturgiai érzékkel rendelkezik, ill. nagyon komoly műveltség van a háta mögött, nem számítva az alapvető néptáncos tudást, néptánctechnikai képességeket. Ez a három olyan tényező, ami már önmagában kiemelheti akár a pályázatot is a többi jelentkező közül.

P: Az a témakör, amit Dusan feldolgozott a Finetuningban a társadalom szinte minden rétegét érinti. Nagyon sok olyan szituáció van benne megjelenítve, ami érintheti a buszon szembeülő nőt, fiatal lányt, bárkit...akár a testvéredet és unokatestvéredet is. Emellett szerintem nem lehet elmenni. 

M: Talán még hozzátenném, hogy engem nagyon megfogott, Dusan nem naturalisztikusan viszi ezt színpadra, hanem nagyon, nagyon finoman. Csak jelzésértékűen visz mindent, de olyan jelzésekkel, amit egyszerűen mindenki ért. Zsigeri mozdulatokkal, gesztusokkal dolgozik. Azt gondolom, hogy ez az, ami működhet a világ minden táján!

Ti táncosként, a kijútás híre előtt, számon tartottátok az avignoni fesztivált?

M: Én figyelemmel követem a nagyobb színházi eseményeket. Természetesen, tudtam az avignoni színházi fesztiválról is.Talán hűen mondhatom, hogy álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer én ide kijutok.

Festival d’Avignon és Festival Off d’Avignon. Kettő van belőle, mégis egy fesztivált alkot.

M: Mi az avignoni fesztivál off programjába kerültünk be. Ez nem von le semmit a szintjéből, ugyanis tudni kell, hogy az off fesztiválon gyakorlatilag a legnagyobb francia sztárok és neves emberek is megfordulnak, azért mert a komoly menedzserek és színházi emberek nem feltétlenül az in programra látogatnak el a kőszínházakba, hanem bárhova, ahol esetleg figyelemfelkeltőbb, érdekesebb dolgokat foghatnak meg. A díjazások is összefolynak a két fesztivál között.

Közép-európai és színházi viszonylatban ez egy óriási presztízs, hogy kimehettek, viszont  egy magánszemély karrierje szempontjából mit láttok magatok előtt ilyenkor?

P: Lehet hatalmas ugródeszka személyes karrier szempontjából is, azonban az én szemem előtt egyáltalán nem a személyes karrier nagysága vagy kiteljesülése áll, hanem, hogy a csapattal tényleg akkorát tudjunk dobbantani, amekkora munka benne van. Nagyon sokat dolgoztunk vele, és midnenkinek benne van a verítéke, az átgyakorlott órák száma, a munkája, az agya, a lelke és úgy érzem, hogy megérdemelnénk, hogy egy hatalmas nagyot tudjunk dobbantani és meg is tesszük ezért, amit meg kell.

23 előadásotok lesz egy hónap alatt. Szinte minden este 22:15-kor az Espace Alya színházban táncoltok. Csináltatok már ehhez hasonlót?

M: Ennyire durván és megfeszítetten én személyszerint még nem. Bármennyire is Avignon és Franciaország és már-már a riviéra, ez egy nagyon komoly munkafolyamat lesz nekünk, megfeszített tempó lesz.

P: Az igazság az, hogy kiköltözünk Avignonba egy teljes hónapra, ami nem egy sima turné, amilyenből már számos áll a hátunk mögött. Ez most egy életvitel a munka mellett. Lesznek biztos érdekes dolgok, lehethogy olyanok is, amikkel mi még most nem is számolunk. Biztos, hogy nagy próbatétel lesz, de sikerülni fog.

Mit vártok leginkább Avignonban. Eddig inkább a megerőltetésekről beszéltünk, de mi az amire a legjobban készültök? Az előadások, a francia lányok, a helyi borspecialitások? Nem tudom, milyen a francia sör…

P: Nem hinném, hogy a szlovák vagy a cseh söröknél jobb lenne.

M: Én az első előadást várom, utána már minden könnyebb lesz, utána már én is ki tudok majd jobban engedni. Talán majd jobban lehet másra is figyelni, példaul a kedves hölgyekre. De hát, sajnos, nem tudok franciául, tehát kicsit bonyolultabb a helyzetem. L'Amour, ez a franciatudásom, talán ennyi elég is lesz.

P: Igazából lehet, hogy érdekes, de én a marketingmunkát várom szinte a legjobban Franciaországban, ugyanis még soha nem volt dolgom olyan komplexen reklámozni egy anyagot, mint ahogy csinálni fogjuk Avignonban. Kíváncsi vagyok.

A három hetes rendezvényen évente több mint félmillió színházlátogató, 3500 akkreditált színházigazgató, kritikus és szakember fordul meg és válogat előadásokat Európa és a világ legnagyobb presztízsű színházaiba. Ha eddig nem izgultatok, akkor ezek hallatán lehethogy fogtok. Létezik még nálatok olyan, hogy lámpaláz?

P: Létezik, viszont tudnia kell az embernek, hogy a stressz milyen szintig hasznos az adott műsorhoz. Van az a szint, amit túllépve - átesve a ló túloldalára - már leblokkol az agy. Egy minimális viszont mindenképpen kell. Ezeket is szoktuk gyakorolni szituációs gyakorlatokkal, hogy milyen állapotba kell kerülni, hogy jó műsort tudjunk csinálni, ugyanis ez egy nagyon meghatározó része a munkánknak.

Finetuning. Egy koncertkoreográfia. Tudhatunk valamit az előadásról, vagy ez még titok?

M: Pár dolgot azért elárulhatunk, azt hiszem. A Finetuning egy nagyon finoman, két szálon felvezetett koreográfia. Az egyik szálon komolyzenei és népzenei kombinációknak, találkozásoknak ill. érzéseknek a finomhangolását tapasztalhatjuk, ez a koncert része. A másik vonal, amit talán egy sztorivonalnak is nevezhetünk olyan dolgokkal foglalkozik, amit már Peti is említett, szituációk, amelyek mindenki számára ismerősek lehetnek. Nő - férfi viszony, férfi - férfi viszony, családon belüli kapcsolatok, hogyan tudunk problémákat megoldani, hogyan tudjuk őket kezelni, miből alakulhatnak ki problémák. Ezeket nagyon finoman, zsigeri dolgokkal fogja meg Dusan, ezt láthatjuk a Finomhangolásban.

Ez a hangulat érződik a tánckar mindennapjaiban?

P: A téma sokszor negatív hangvételű, és ránk is ragad, minimálisan, de mégis családiasan ezeket mindig meg tudjuk oldani. Mi a tánckarral igyekszünk mindig úgy dolgozni, mintha tényleg egy nagy család lennénk, támogatjuk egymást és egymást tudjuk húzni a hátunkon. Ha valami negatív hangvételű, mi azért általában pozitívvá tudjuk változtatni.

Hogy néz ki egy munkafolyamat az Ifjú Szivekben? A művészeti vezető mondja, rajzolja, mutatja, mint az Activity-ben, vagy van ötletelgetés, spontaneitás?

M: Dusannak rengeteg minden van a fejében, ezeket szereti kipróbálni. Ha nekünk is vannak ötleteink, akkor nem fél azokat meghallgatni. Egy nagyon bölcs rendező, koreográfus. Be is tudja építeni a munkájába, nem fél attól, hogy a táncosai belevisznek ötleteket.

Ami az új színpadi műfajt illeti, a koncertkoreográfiát, ez mennyire befolyásolja a ti próbáitokat? Valamiben más volt, mint az előzőek?

P: Az Ifjú Szivek Táncszínház mindig a Kárpát - medencei néptánc nyelvén adja elő műsorait, és ugyanígy van most is. Ez a műfaj azt foglalja magába, hogy a klasszikus zenét és azt a sztorivonalat, amit már Máté is említett, megpróbáljuk a Kárpát - medencei magyar és sok nemzetiségi néptánccal úgy előadni, hogy az fogyasztható legyen 8 éves kortól egészen idős korig.

M: 8 éveseknek talán még azért annyira nem. Kicsit komolyabb és mélyebb ez a téma.

P: Én úgy gondolom, hogy Dusan úgy csinálta meg ezt a műsort, hogy ne legyen mindenkinek mellbevágó. Tehát, ha egy élettapasztalattal rendelkező 30 éves megnézi, akkor őt bizonyára mellbevágja, de egy 8 évesnek nincsenek olyan konkrét tapasztalatai, remélem, hogy nincsenek. A Finetuning inkább sejtelmesen egy szimbólumrendszerrel dolgozik.

Talán pont ez az előnye egy táncszínháznak. Egy táncszínházban mindig van valami olyan, amit egy 8 éves figyelemmel kísérhet, és ami őt is lenyűgözheti. Ti ezt hogy látjátok?

M: Igen, ezzel részben egyetértek, bár továbbra is úgy gondolom, hogy azok a gyerekek, akik átéltek egy hasonló életszituációt, ne üljenek le a nézőtérbe.

Nézzük a tényeket. A kosztüm. Szűcs Edit tervezte a kosztümöket, aki az Oscar- díjas Saul fiában is kosztümfelelős volt. Kényelmesek a ruhák?

P: Első ránézésre elég érdekesek, főleg néptáncosoknak, mint amilyenek mi vagyunk, de nagyon jól lehet bennük táncolni és dolgozni, úgyhogy teljesen kielégítik az elvárásainkat.

M: Állítólag én úgy nézek ki benne, mint egy pap. Félreértés ne essék, nem papkosztümöm van, nem vagyok pap a darabban.

Kelemen László a zeneszerző. A zene mennyire nőtt a szivetekhez?

P: Kívülről fújjuk igazából. Nagyon tetszik.

M: Nagyon tetszik nekem is. Nagyon jó vonalat hoz. Jól ülteti át a népi vonalat a kortárs motívumokba, kortárs jellegbe, szerintem kiváló.

Színész Bob is szerves része volt a folyamatnak, ő írta a slam poetryt a darabhoz.

P: Ha egy francia fiatal fejével gondolkodunk, aki meghallgatja a rap zenét is, és meghallgatja a slam poetryt is, ami igazából egy beat nélküli rap szöveg, neki sokkal fogyaszthatóbb lesz így a műsor.

Peti, te a darabban felveszel egy agresszor szerepet is, ami nem csak táncművészeti, de színészi vénákat is igényel. Vannak?

P: Van egy minimális. Elég nehéz volt ezt a fajta magatartást felvennem, ugyanis én nem szeretek agresszív ember lenni, de igyekszem helytállni. A színészi dologra azt tudnám mondani, hogy mi nem a mimikánkkal és az arcjátékunkkal színészkedünk, hanem a test nyelvén próbáljuk átadni azt a mondanivalót, amit a színészek a szöveggel és az arcukkal.

Mi a különbség a színházi tánc és a néptánc vagy akár más tánc között?

M: Egyértelmű, ez amit mi csinálunk, ez egy tematikus munka. Van egy téma, van egy mögöttes gondolat. Nekünk is használni kell a fejünket, nekünk is benne van a gondolat, hogy mi most azt a mozdulatot, azt a mozgást miért csináljuk. Ugyanis, céllal csináljuk. 


(-)