Nem talált fogást a Pride-on idén sem a magyar szélsőjobb

Hiába a harmadik kétharmad, kulturálisan továbbra is bajban a magyar szélsőjobb: nem találnak elfogadható választ az 1997 óta megrendezett és egyre népszerűbb budapesti melegfelvonulásra.

Nem talált fogást a Pride-on idén sem a magyar szélsőjobb
Fotó: MTI

Az utcán a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) aktivistái próbálták diverzáns akcióval megállítani a menetet. Az akció látványos kudarcot vallott. Másrészt, figyelemreméltó kísérletként, egy fideszes propagandafelületen a melegek elfogadására buzdítottak. Hogy miként tekintsük egyelőre az írásra a kormányzat homofób álláspontjának fényében, alább kifejtem.

Írhatnám azt is, hogy a Pride 2018 ellen megfogalmazott harmadik típusú reakció - ti. “Mocskos, buzik!” - a legjellemzőbb a magyar szélsőjobboldalon, de láthatóan ezt már személyesen ciki felvállalni. Budaházy György, terrorizmusért korábban vád alá helyezett megélhetési turbómagyar idén is belekergette magát néhány elvtársával jó néhány vállalhatatlannak tűnő jelenetbe. Ezek a homofób urak, “Your are not welcome here!” (magyarul: “Itt nem vagytok üdvözölve!”) feliratú jógamatraccal a kezükben a kordonok mögül szitkozódtak egy tízezres tömeg felé. Meglehetősen ironikus, de kiszámíthatóan szórakoztató látványt nyújtottak. Az oldschool magyar szélsőjobb harminc éve ennyit tud.

Örömtelibbre sikerült a HVIM akciója! Végre ők átélhették néhány percig, amit több ezer normális magyar állampolgár: felhőtlenül, boldogan, nevetve-táncolva vonultak végig a Városligettől az Oktogonon át a Parlament épületéig. Igaz, végül számukra is csak a normális élet illúziója és korlátoltságukból származó frusztrált düh maradt: a HVIM aktivisták álruhában bujkáltak a magukat nyíltan felvállaló emberek között, majd néhány másodpercig egy hülye molinót is felemeltek. A gyors rendőri intézkedés végül kisöpörte a szemetet az utcáról, és mindenki ment a dolgára: a felvonulók folytatták tovább vidám-színes menetük, a kéretlen vendégek pedig kínosan feszengtek a fal mellé állítva, amíg a tömeg elvonult.

A lehangoló utcai jelenetek után, említsük meg a 888.hu, Kreml-barát propagandafelületen megjelent, az európai szélsőjobboldali korszellemhez felzárkózó próbáló írást is. Szerzője, Békés Márton, a Terror Háza alkalmazottja olyan mondatokat írt le a cikkben - “melegnek lenni természetes dolog” - amely a NER törzsszavazói körében, akiket több évtizede úgy szocializált a magyarországi jobboldali közeg, hogy a másság aberráció és természetellenes jelenség, meglehetősen idegenül hangozhatott. Az első pillantásra meglepő írásnak - ami egy normális országban meg sem említenénk - a szélsőjobb kultúra mélyében húzódó konfliktusok, és valós okai vannak.

Röviden: az egyik ilyen törésvonal a magyarországi NER-“sajtó” oldschool, orbánista arcai és opportunista karrieristái között húzódik. Az előbbihez tartoznak - többek között - a Magyar Idők és a Demokrata munkatársai, utóbbiba pedig a 888.hu és az origo.hu alkalmazottait sorolom. Előbbiek szerint a Habony-művek nem képviselik a “valódi jobboldaliságot”, jelentsen ez itt most bármit. Legutóbb is a szélsőjobb sajtón belüli taktikai jellegű véleménykülönbség éppen a homofób nézeteikkel kapcsolatban robbant ki. Emlékezhetünk a Nagy Opera Hisztire, amikor a Billy Elliot előadásaiban állítólagosan megtalálható ún. “meleg-lobbi” miatt az intézmény kormánypárti igazgatója végül megfutamodott az ideológiai presszió hatására, és lemondta az előadásokat.

Ne felejtsük el, hogy Békés főnöke, Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója és a Fidesz egyik fő ideológusa, akinek meghívására nemrég Budapesten adott elő Milo Yiannopoulos, alt right troll is. Ő vállaltan homoszexuális, és pedofil nézeteket vall. A májusi előadást ráadásul eredetileg az április 8-i magyarországi választások előtt tartották volna meg egy V4-es rendezvény keretein belül, de végül a rendezvényt, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok kíséretében, a szervezők lemondták. Schmidt régi törekvése, hogy a magyar (szélső)jobboldalt - ahogy ők mondják, “konzervativizmust” - divatossá tegyék a fiatalok körében is. Schmidt ezért láthatóan bátran nyúl az amerikai szélsőjobbot a főáramba emelő figurákhoz is.

Nem véletlen tehát, hogy a Milo előadás, a nemzetközi szélsőjobb demonstrációján kívül, legalább annyira szólt a magyar szélsőjobboldal aktuális belső állapotáról is. Ezt röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy Orbánék érzékelik: a választások megnyerésére, és a hatalom megszerzésére felhasznált hagyományos magyar jobboldali kulturális közeg és hívószavai meglehetősen elfáradtak, idejét múltak. A jelenlegi magyar szélsőjobb innovatív részén olyan törekvéseket követhetünk, ami ezt nemzetközi kontextusban egyáltalán nem látható magyar szélsőjobb hagyományt, felülve a nemzetközi trendekre, megreformálná.

E tétova magyar szélsőjobboldali reformtotyogások egyik arca Békés Márton. Békés tehát kapitulált az uralkodó korszellem előtt? Komolyan gondolta-e amit leírt vagy taktikázik? Békés nincs könnyű helyzetben: úgy kell megfogalmazni a magyar szélsőjobboldalon jelenleg eretneknek számító új gondolatokat, hogy közben a fizetését biztosító nacionalista rezsim hivatalos politikáját se üsse, szavazóikat ne idegenítse el a NER homofóbiájától. Ugyanakkor láthatóan szabad kezet kapott, és élvezi a rezsim támogatását. Erről szólt az idei Pride kapcsán írt cikke is, amelynek utóélete a magyar szélsőjobb lehetséges jövőbeni irányát is megmutathatja: vagy folytatja felzárkózását a nyugat-európai trendekhez (melegbarátság, Izrael-pártiság) vagy továbbra is zárványban él tovább (homofóbia, antiszemitizmus) a magyar ugaron.