Megosztás
„Hagyjuk már a szövegelést az állampolgári kötelességről. A különféle demokratikus eljárásokat nemcsak az ország polgárainak kell tiszteletben tartania, méltó módon kezelnie, hanem a döntéshozóknak is. Márpedig ha a szavazásokat nem arra használják, amire valók, ha a népakarat választáson nem tud érvényesülni, viszont a szavazók statisztaként szolgálnak uszító marketingötletekhez, akkor ez a demokratikus döntéshozatal megbecstelenítése.“
A fenti idézet Hont András További jó gyűlölködést, magyarok! című írásából származik, ami a HVG-n jelent meg a minap.
A csúcsra járatott, már-már hisztérikus, kollektív elmebajról igazából nincs már nagyon mit írni, mondani, a Paraméteren is több kiváló cikk jelent meg a magyarországi népszavazás cinizmusáról és hazugságáról, valamint teljesen felesleges voltáról. Tartok ugyanis attól, hogy minden józan, higgadt érv, hang, teljesen felesleges szlovákiai magyar viszonylatban is. Negyvenes íkú felett ugyanis senkinek nem kell elmagyarázni, még Szlovákiában sem, hogy köszi, de nem kérek az arcomba egy méretes bránert, a többiek pedig dalolva és önként cuppannak rá, annyira, hogy lerángatni se lehetne róla őket. Pontosan azért, mert, ahogy Széky János írta: „a magyar választópolgárság tudatát, döntéseit két bitang erős politikai tapasztalat határozza meg: a Trianon-fókuszú sérelmi nacionalizmus („a világ úgy működik, hogy a magyarokkal a nem magyarok kiszúrnak”) és a Kádár-kori tartós és nagyarányú életszínvonal-emelkedés, pontosabban: ennek a politikai mélytudatba ivódott emléke (van jólét gazdasági szabadság nélkül; aki hatalmon van, gondoskodik róla, ez a dolga)”.
Ehhez már csak két dolgot tennék hozzá, nevezetesen, a nacionalisták nálunk is sérelmi alapon politizálnak és határozzák meg magukat, hejszlovákoktól mélymagyarokig és vianováig, plusz ehhez jön a „felvidéki magyarság” Trianon-sérelme, amit ugye csakis a jóságos Orbán Viktor és a Fidesz gyógyít meg. Kizárólagosan.
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a hazug, nemzetegyesítő politika jegyében pénzért, támogatásokért cserébe a Fidesz kilóra veszi meg a szurkoló- és szavazótábort. Nálunk is. Miként azt is tapasztaltam, minél szegényebb, elmaradottabb vidékről van szó, minél idősebb lakosságról, ezeken a helyeken nincs is olyan rendezvény, ahol ne a magyar kormányt és Viktort dicsőítenék, lennének neki hálásak kimondva-kimondatlanul, sőt, az ilyen helyeken egyenesen villognak a szlovákiai megélhetési újfidesz-huszárok, jobbikhaver nemzetkutatók, és most már meggyőzniük sem kell senkit arról, hogy ők a magyarság jövője. Mert a környezetükben a többség ezt elfogadja, sőt behódol nekik. Ők a hivatalosság, az ígéretes nemzedék, a politikai jövő.
S miközben emkápéstul, vianovástul, kerekasztalostul, hóbelevancostul a Fidesz pöcsén lógnak és a magyar kormány pénzén térítenek (legyél jó magyar, gyűlöld a migránsokat, és főleg szeresd Orbán és a Fideszt, mert jövőre nem kapsz pénzt fesztiválra, rendezvényre stb.), Budapest és Magyarország felé előszeretettel rikoltozzák azt, amit ott is hallani akarnak, azaz, hogy Szlovákiában minden magyar elutasítja a kvótákat, utálja a migránsokat, szeret benneteket és főleg a pénzeteket. Továbbá lelkesen szavazunk nemmel, drága anyaországi testvérek. Mert azonosítják önmagukat az egész szlovákiai magyarsággal.
Hát, barátaim, egy lófaszt!
Amit a magyar kormány a blőd és velejéig hazug népszavazásával gyakorol – határon túli nemzetiségpolitikában is -, az nem más, mint ennek az egész kutyakomédiának a lényege, és sajnos az egyetlen értelme is, a gyűlölet újrateremtése és újratermelődése. A még nagyobb megosztottság olyan, elképesztően kellemes következményekkel is, mint amikor egyre több magyarországi ember kezdi utálni már megint és megint en bloc a határon túli magyarokat, rohadéknak, fideszkutyáknak, bérszopóknak titulálva őket.
Köszi, Fidesz, köszi, Viktor, ennyit már itt is elértetek a népsavazás kapcsán.
Én viszont kikérem magamnak azt a helyzetet, amit Orbiék generálnak. Hogy nekem kelljen magyarázkodnom a baromságaik miatt, kisebbségi magyarként mindehol, ha Magyarországra utazom. Sőt, már itthon, Szlovákiában is. De hát ők ezt a mocskos társasjátékot játszák el most Szerbiában, Erdélyben is. Ezt tudják, és csakis ezt. Manipulálni, megosztani, gyűlöletet gerjeszteni.
Az MKP új vezetőségében, köszönöm, már most mélységesen csalódtam, ugyanakkor belátom, mit is tehetnének a pesti bráneren lovagolva, ahhoz folyamatosan dörgölődzve? Mondják azt, hogy nem is eszünk kézből? Vagy, hogy most másképp lovagolunk és másképp nyalunk? Szánalmas. A leendő új intézményben, amelyet Dodika belengetett, tessék mondani, ott is lelkes csicskákat nevelnek majd, mert EZ a szlovákiai magyarság?
Szánalom. Asszisztáljatok csak ti is a gyűlöletkeltéshez, továbbra is.
De azt ne sugalljátok, se itthon, se Magyarországon, hogy a népszavazási kutyakomédia mellett és a kötelező kvóták ellen (azaz a semmi ellen) teljes mellszélességgel kiáll az egész szlovákiai magyarság. Ez legyen a ti őrületetek, köszi.
Tokár Géza pedig mondhat, amit akar, mert aki leírja tényként, hogy:
„a politikai és társadalmi elit hallgat, a szlovák és a felvidéki magyar társadalom a kérdésben egyöntetűen (kiemelés tőlem, B.P.) a Fidesz álláspontját vallja, aki ehhez nem szándékozik igazodni, annak maradnak a kis fővárosi think-tankek (a szlovák és a budapesti magyar szabadgondolkodók)”,
az vagy csak simán hazudik vagy érdekből. Melyik a jobb?