Orbán politikai ifjoncként tekint Ficóra, amit a háttérinformációk is alátámasztanak

Danko Kövérrel együtt tavaly elszalasztották a jelképes megbékélés egyik lehetőségét, de ez nem is csoda, hiszen a szlovák házelnök meglehetősen kiszámíthatatlan. A kispályás szlovákhoz képest a magyar parlament elnöke öreg rókának számít a közéletben, akinek a vérében a politika. Fico pedig Orbán számára nem egyenrangú partner, amit a szlovák kormányfő talán nem észlel - portálunkkal megosztotta gondolatait az a kilépett diplomata, aki a legutóbbi időkig a budapesti szlovák nagykövetség helyettes vezetőjeként szolgált.

Orbán politikai ifjoncként tekint Ficóra, amit  a háttérinformációk is alátámasztanak
Fotó: MZV SR

Amikor megered egy exdiplomata nyelve

Rastislav Mojto 14 éven keresztül dolgozott a szlovák külügyben, majd miután Miroslav Lajčák miniszter megorrolt rá, mert a közösségi hálón belájkolt egy Robert Kaliňák ellen megfogalmazott bejegyzést, elhidegült a kapcsolata a tárcával és tavaly decemberben távozott a minisztériumból. Ennek apropóján a korábban Lajčák beszédírójaként alkalmazott, majd 2015-től két és fél éven át a budapesti nagykövetség helyettes vezetői posztját betöltő Mojto terjedelmes interjút adott a DenníkN lapnak, amiben nem fogta vissza magát. Ebben megkapja a magáét az egykori ANO-s képviselő, a mostanság inkább az álinformációk terjesztőjeként számontartott Jozef Banáš, képet kapunk a munkamániás miniszter munkastílusáról, és szó esik a magyar-szlovák kapcsolatokról is. Mojto ez utóbbi téma kapcsán is összekülönbözött a tárca irányítójával, mivel Lajčák megfeddte őt, hogy túl sok címzettnek küldte el azt a jelentést, ami Orbán Viktor Robert Ficóval kapcsolatos véleményét taglalta. Ez a két miniszterelnök közötti partneri viszony szerinte kommunikációs szinten meglehetősen szívélyes, de a magyar kormányfő magánvéleménye állítólag eltér ettől.

Orbán és partnerei, meg a többiek

Kérésünkre, hogy ezt fejtse ki bővebben, az exdiplomata elmondta, csupán arról van szó, hogy

Fico Orbán számára hosszabb távon nem egyenrangú partner, és a magyar kormányfő politikai ifjoncként tekint Ficóra, amit a szlovák kormányfő talán nem észlel a maga valójában. Ez azzal is összefügg, hogy Fico talán nyitottabb a kompromisszumokra és a politikai víziói megvalósításakor is „puhább”, amit nem lehet elválasztani a szlovákiai média- és politikai pluralizmus szintjétől.

Mojto úgy véli, hogy Orbán számára „reálisabb” partner a lengyel kormánypárt elnöke, Jarosław Kaczyński. De ami a Ficóval kapcsolatos ifjoncos, “junioros” orbáni hozzáállást illeti, az részben nyílt titok, amit alátámasztanak a „folyosói” háttérinformációk is.

Az említett terjedelmes interjúban szó esik a két ország házelnökéről is. A magyar parlament elnökét Mojto a jelenlegi magyar politika egyik legismertebb keményvonalasaként jellemezte. Tanácsolták is Andrej Dankónak, hogy ne bratyizzon annyit Kövér Lászlóval és például ne találkozzon vele a szlovákiai magyarok kitelepítésének áprilisi emléknapján. Danko azonban ezt nem fogadta meg, és tavaly ezen a napon mégis együtt vacsoráztak Esztergomban, miként arról a parameter.sk exkluzív riportban akkor be is számolt. Ahogy a DenníkN-es írás szerint az egykori nagykövethelyettes fogalmazott, a szlovák diplomáciai képviselet nem ellenezte magát a találkozót, csak figyelmeztette a pozsonyi parlamentet, hogy az adott dátumnak sajátos üzenete van a magyar belpolitikában, ezért az időzítés nem a legmegfelelőbb.

Egy elszalasztott lehetőség

Kérdésünkre, hogy mégis miért nem alkalmas az említett időpont egy ilyen eseményre, amit akkor a portálunknak Kövér egy szokványos kötetlen találkozónak nevezett, Mojto az emléknap szimbolikájának a kihasználatlanságát említette. A külképviselet gondolatmenete szerint ezt az eseményt jobban is ki lehetett volna használni, például a történelmi események leegyszerűsítésektől mentes, tiszteletteljes megközelítésével. Egy ilyen hozzáállással el kellett volna tekinteni a megvalósult visszafogott, magánjellegű találkozótól, és egy alaposabban előkészített eseményt kellett volna megszervezni, a jelképes megbékélés és a kölcsönös megértés szellemében. A nagykövetség azon a véleményen volt, hogy egy ilyen találkozóra inkább kormányfői szinten kellett volna sort keríteni. De Danko kabinetje egyáltalán nem reagált ezekre a gondolatokra.

Aztán végül ez a találkozó teljességgel “láthatatlan” maradt és a jelképes gesztus lehetősége a dugába dőlt.

Azt nem tudni, Dankónak mi volt ezzel a kötetlen eszmecserével a szándéka, mivel a szlovák házelnök részéről nem volt hajlandóság az egyeztetésre.

Mojto elismeri, hogy szükség van a közjogi méltóságok “nyakkendő nélküli”, laza találkozóira, de ez az egész egy elszalasztott lehetőség volt.

A kispályás és a political animal

Portálunk érdeklődésére, vajon a követség tartott-e attól, hogy Kövér később lenyúlja a témát és a magyar sajtóban Danko gesztusgyakorlásaként tálalná a találkozót, igennel válaszolt a kilépett külügyér. Főleg amiatt, mert ez a találkozó sebtiben lett összehozva, ami nélkülözte az említett jelképhez fűződő szofisztikált gondolatmenetet. De Kövér végül is nem élt vissza a szimbolikával, ami a becsületére válik.

Mojto itt jegyezte meg, hogy a magyar házelnök minden hájjal megkent öreg rókának számít a közéletben, akinek a vérében a politika, egy igazi “political animal”, míg Danko laikus, személyiségében és politikailag egyaránt, és ezeket a tényezőket számításba kell venni a diplomatáknak. Elmondta azt is, Kövér reakciójánál is jobban tartottak Danko viselkedésétől.

Mert bár igaz, hogy az SNS elnöke előszeretettel hangoztatja pozitív viszonyát Magyarországhoz, de ugyanakkor egy olyan emberről van szó, aki korábban nyíltan felvállalta a korábbi pártelnök, Ján Slota hagyatékát. És hát a goromba, ostoba, primitív soviniszta Slota az a személy, akit a legjobb lenne teljesen kitörölni az emlékezetből. Így a meglehetősen kiszámíthatatlan Dankóval kapcsolatban a diplomatáknak preventív módon ébereknek kell lenniük. A nagykövetség konkrétan attól tartott, hogy a szlovák parlament első embere valami égbe kiáltó soviniszta badarságot mond majd. Hiszen nem is sejtik, ilyen összefüggésekben mit is gondol Danko valójában. Mert ilyen esetben Mojtoékra hárult volna a kárelhárítás, az úgynevezett damage control feladata, ha valami meggondolatlan kijelentéssel bezavart volna a jó kapcsolatok kiépítésébe. Elvégre a hazai politikusokat a külügy teljesen realistán, pragmatikusan kezeli, és mindig igyekszik minimalizáni azok lehetséges kicsapongásait, tompítani a gyenge oldalukat azzal, hogy a tartalmat, a programot valamint a protokolt hozzáigazítják az adott személyhez.

Felvidék történelméhez a magyar nyelv a kulcs

Mojto helyére tette az interjúban elhangzó, megrökönyödést kiváltó megjegyzését is, ami az agyonelemzett esztergomi találkozóval kapcsolatban úgy hangzott, hogy az említett emléknap dátuma „semmit sem jelent számunka”. Rastislav Káčer egykori helyettese kifejtette, ez csak az írás terjedelmi okai miatt hangozhatott így. Valójában arra gondolt, hogy a laikus szlovák közvélemény számára kevés mondanivalója van április 12-ének. Mojto felesége komáromi illetőségű, ezért ő tisztában van a kulturális jelképekkel. Viszont rengeteg olyan barátja, ismerőse van, akik nem rendelkeznek semmilyen magyar háttérrel. Sokan vannak tehát olyanok, akik nem is sejtik, hogy léteznek olyan témák, amelyek az ország lakosságának nagy részét foglalkoztatják, viszont ezekről a kérdésekről az előbbi csoport tagjainak fogalma sincs. Ez pedig nem is teremti meg a párbeszéd lehetőségét. Arról van szó szerinte, hogy

a többségi társadalom képviselői megőrizték az 1989 előtti viselkedési mintákat, abban az értelemben, hogy alig ismerik a kulturálisan velük teljesen kompatibilis szomszédjaikat. Ez sajnálatos dolog. Ez a megállapítás természetesen nem érvényes Szlovákia déli területeire, beleértve Pozsonyt is.

Úgy véli tehát, ezért van az, hogy az emberek néhány alapvetést furának találnak, még ha azok teljesen természetesek is. Mint például az, hogy a magyar nyelv éppen úgy az ország nyelve, mint ahogy a szlovák is, és ez igaz akkor is, ha nem csupán a magyar származásúakról beszélünk. Magyarnyelv-tudás nélkül például képtelenség kutatni Szlovákia, vagy ha úgy tetszik, a Felvidék történelmét, hiszen a történelmi Magyarország múltja az ország históriája is. Még szerencse, hogy vannak olyan személyiségek, akik ezt az értelmezést láttatják. Ilyen értékes embernek látja Mojto például Karol Wlachovský műfordító is, akinek Mikszáth Kálmán fordításait kötelező olvasmányként kellene forgatni, hogy magunkat tágabb összefüggéseiben szemlélhessük.

(sárp)