Óriási változások a kormánypolitikában – valahol biztosan, csak nem Szlovákiában

Robert Fico Pellegrini-kormánya ahelyett, hogy egy ideig kissé meghúzva magát előadná itthon és nyugaton a Megjavultunk és mindent megváltoztattunk c. abszurd lélektani drámát, gátlástalanul köpköd a nép szemébe.

Óriási változások a kormánypolitikában – valahol biztosan, csak nem Szlovákiában
Fotó: TASR

Bár az új miniszterelnök bemutatkozó útjain mindenkinek minden szépet megígér, az édeskevés, ha legalább szimbolikus tettekkel nem támasztja alá ez a garnitúra a szalonképessé tisztulás reményét.

A külügy nem hajlandó az óvatoskodásnál messzebbre menni a Szovjetunió külföldön, sőt nyugaton vígan gyilkolászó reinkarnációjával szemben.

A hadügy most készül megduplázni a radarvásárlást, csakhogy közbeszerzés helyett közvetlen kormány-kormány biznisszel. Mintha teljesen süket lenne a nép átláthatóságot és korrupció-felszámolást követelő hangjára.

A régi belügyér saját lelépése alkalmából teátrálisan szétoszt prémiumokra 400 ojrót koponyánként a reszort összes alkalmazottjának, csak a pedagógusokat hagyja ki. Utóbbi is szemtelenség, de az előbbi ripacs fennhéjázás.

A új belügyér még mindig fontolgatja, mi legyen a rendőrfőnökkel, tépkedi a tavaszi virágok szirmait: szeret – nem szeret… Vagy micsoda… És nem elég neki, hogy sorra szöknek meg az épp – nem könnyen, de legalább hosszan – elítélt maffiózók. Lásd most épp Okoličányi. Nem valami kismiskáról van szó, hanem olyan személyről, akiről köztudott volt minden, s mivel évek óta tartott a per, elvileg figyelték is. Hát, itt a füleki faluvégen akármelyik anyóka több infót kifigyel az ablakból, mint ez a „közeg”…

De a kedvencem – nézze el nekem a nyájas olvasó, hogy már megint oskolaügy – amikor egy kormány két minisztere diametrálisan mást mond és tesz is. Még szerencse, hogy az oktatás prioritása a kormánynak, különben el se tudom képzelni, mi lenne itt… A cuciális miszter szerint ugyebár arra vannak a iskolák, hogy kiszolgálják a munkaerőpiac és a nemzetgazdaság érdekeit (pfuj, micsoda perverz egy szakmaiatlan gondolat az ötéves tervek évtizedeiből…). Az oktatási tárca vezetője ugyanakkor a finn modell bevezetéséről papol, amelyik viszont tartalmában és céljaiban gyökeresen különbözik Richter elvtárs álmaitól. Utóbbinak akár örülhetnénk is, ha nem lógna ki a lóláb: az egész csak parasztvakítás. Ugyanis a finn modell egyik alapja, hogy minden iskola ugyanazt a szintű szolgáltatást kell nyújtsa minden gyermeknek, akárhol is van és akárki is a gyermek. Tehát ezek szerint a 100-lakosú Ipricsomfalva 6 fős kisiskolája ugyanúgy minden személyi, tárgyi és sötöbö feltétellel rendelkezik, mint egy pozsonyi elitgimi. Ami egyfelől nincs így, másfelől soha a büdös életben nem lesz így. Azért, mert a cuciális kormány soha a büdös életben nem adna „fölöslegesen” annyi pénzt Ipricsomfalva 6 fős kisiskolája számára, amennyiből a „legjobb iskola a legközelebbi iskola” jelszó teljesíthető lenne. Nem beszélve a szabadidős oktatásról, vagy a bölcsiről, vagy a… akármiről. Hazudik a miniszter asszony. Ha nem hazudna, a nyelve hegyére se merné venni a finn oktatást, amíg az ország nem biztosítana annak megfelelő GDP-arányos finanszírozást ennek az álomnak. Ami persze még mindig kevés volna, mert nálunk az eddigi lemaradást is pótolni kellene, mert ugye itt lemaradás van, ott meg iskolaügy. Ott fejlesztésekkel, itt esetleg túléléssel. A legjobb akarattal és finanszírozással is másfél évtized múlva látnánk az emberkísérlet első, nem biztos, hogy sikert bizonyító eredményeit… Sőt, mivel az SNS politikai agendája közismerten nemzeti-ultrakonzervatív horror, a finnek sosem ismernének rá az eredeti mintára…

Nem is sorolom tovább Fico Pellegrini-kormányának eddigi győzelmeit. Csak megjegyeznék egy politikailag lényegtelennek nem mondható dolgot: anno a Kuciak-gyilkosság előtti idők felelősségéből a Híd „kimosta” magát. Hát most már azzal, hogy tudatosan a kormány része maradt, épphogy felelősséget kell vállalnia az új kabinet MINDEN tettéért és elvárt, de meg nem tett lépéseiért is. És a fenti, csupán hevenyészett felsorolás nem olyan, amiért bárki szeretne felelősséget vállalni. A helyzet pedig – látható – nem készül javulni, hanem csak romlani fog, főleg, ha a rendőrfőnök még egy hetet maradhat tussolgatni az ügyeket. Mert mi mást is tenne mostani pozíciójában?

Hát kellett ez a Hídnak?

Nekik?

Kinek kellett ez?