Orosz-magyar Távirati Maszlag

Az Euromajdan óta, három éve tudni lehet, hogy a Magyar Távirati Iroda ukrán ügyekben – rendes hírszolgáltatása mellett – egy olyan csővezetékre is rá van kötve, amelyiknek a másik vége valamilyen FSZB-ellenőrzésű hírgyártó és -feldolgozó központban van. Ebből nyugodt időkben a szokott butításon túl igazán nagy bajok nem származhatnak, de amióta Donald Trump hivatalba lépett, a tágabb térségünkben, a Donyec-medencétől Koszovóig felpörögtek az események. Ha csak a magyar–ukrán viszonyt nézzük:

Orosz-magyar Távirati Maszlag
Szergej Ratusnyak

A kijevi parlamentben január 19-én benyújtottak egy javaslatot a nyelvtörvényre. Van még két másik, ám ez igen durva, Európában – és valószínűleg Ukrajnában is – elfogadhatatlan paragrafusok szólnak benne az ukrán nyelvű óvodai nevelés, alsó-, közép- és felsőoktatás kötelezővé tételéről. Az MTI-jelentés külön hangúlyozta, hogy három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtják azokat, akik „tiszteletlenek” az ukrán nyelvvel szemben. Valójában az történt, hogy az állam nyelvét bevonták a nemzeti jelképek körébe, és azok meggyalázásáért Magyarországon is szabadságvesztés jár.

Hogy miért szánta el magát harminc ukrán képviselő ilyen szélsőséges lépésre, az hosszú történet. Érzékeltetésül: Ukrajna ténylegesen hadban áll egy olyan állammal, amelyiknek a nyelvét – a lakosság 15 százalékát alkotó, és nem feltétlenül az „anyaországhoz” húzó orosz nemzetiségieken kívül még 40 százalék ukrán beszéli anyanyelveként, kizárólag, és további 30 százalék főként. (Ha valaki megkérdezi, hogy akkor miért akarnak mindenáron nemzet lenni, a válasz: azért, mert ez a nyelvi helyzet a Sztálinnal kezdődő, több mint fél évszázadon át tartó, brutális eloroszosítás terméke. A száz évvel ezelőtt életüket áldozó ír szabadságharcosoknak is angol volt az anyanyelvük.) Ukrajna ráadásul olyan állammal áll hadban, amelynek a katonai doktrínájába beletartozik az információs fronton vívott háború. A támadási felület nyelvi okokból hatalmas.

Ezen a törvényjavaslaton kívül, mondom, van még kettő, mérsékeltebb, és a végleges törvény még hosszú parlamenti viták után fog kijegecesedni, ahogy demokráciában szokás. Ukrán barátom azt mondta, hogy eszükbe nem jutott a magyarokat és a többi kis nemzetiséget „szívatni” (lásd a hír címét).  A nyelvtörvénnyel a többfrontos orosz hadviselés ellen védekeznek. Mondtam, hogy akkor ne adjanak fel labdákat Putyinnak és szövetségeseinek, mert csak maguknak ártanak.

A magyar és az ukrán kisebbségpolitikai gondolkodásmódot enyhén szólva nehéz kölcsönösen megértetni, de van remény. Remélem, mindkét oldalon. A törvényjavaslat ügyében azonosítható a forrás – a Fidesz-kegyenc kárpátalji magyar vezetők, és a magyar kormányzat reflexválasza is a szokásos, ideológiai hátteréről bővebben itt.

Amit viszont a magyar nemzeti hírügynökség tegnap produkált, az új és baljós. Bizonyos Szerhij (Szegej) Ratusnyak, volt ungvári polgármester Facebookon leírt szavait közvetítette:

„Ez (a hivatalos nyelvről szóló törvény elfogadása) konfrontációhoz és szembenálláshoz vezető út. Ha Kijev továbbra is ilyen törvényeket fogad el, nem marad számunkra más, mint az, hogy (Donald) Trump (amerikai elnök) stílusában krími, Donyec-medencei, csernyivci, odesszai, lembergi falakat építsünk, és eltávolodjunk a kijevi gyűlöletes hatalomtól”.

Az anyag nem az ingyenesen hozzáférhető részből van, tehát az MTI külföldi hírügynökségtől vette át (egyet, maximum kettőt lehet tippelni, honnan). Nem lehet tudni, hogy a hvg.hu cikkének címébe idézőjellel kiemelt, állításként olvasható mondat – „Kárpátalja elválik Ukrajnától, ha Kijev elfogadja a nyelvtörvényt” – benne van-e az MTI-szövegben, s melyik részében: ugyanis az idézett két mondatból pont a Kárpátalja hiányzik. Így az online újságban megjelent szövegből azt sem lehet érteni, miért akar ez a Ratusnyak, nem magyar létére, elválni Ukrajnától. És miért akar, milyen falakat akar építeni?

Segít az eredeti Facebook-bejegyzés:

Tehát itt magát ruszin anyanyelvűnek nevezi, és felsorol számos kisebbségi nyelvet, amelynek használatát a „banderisták” „megtiltanák” (így, kereken). Ezek: lengyel, román, bolgár, ivrit, orosz. A magyar hiányzik. Ennyit a magyar trianonisták számára. Kárpátalja (Kijev és Moszkva felől nézve „Kárpátontúl”) mint ruszin föld védené magát fallal a kijevi hatalomtól. Mielőtt Ratusnyakot egy picit bővebben bemutatnánk, itt kell megjegyezni, hogy ukrán források szerint hősünk egyszerűen nem tud ruszinul – amit Ukrajnában hivatalosan amúgy is az ukrán egy nyelvjárásának tekintenek –, hanem a hétköznapokban oroszul beszél.

Jellemző az is (ezt a bemutatás elébe), hogy az „ivrit” szót a mai izraeli héber nyelvre szokás használni. Vagyis az izraeli zsidók többségének anyanyelvére. Az ukrajnai zsidók anyanyelve sohasem héber, hanem jiddis, orosz vagy ukrán. Ratusnyak nyelvi kategorizálása tehát azt az orosz hivatalos képzetet tükrözi, hogy aki Oroszországban vagy Ukrajnában zsidó, az vagy izraeli kettős állampolgár, vagy legalábbis ügynök.

Ezek után társítsuk a nyelveket a városnevekkel. Lengyel – Lemberg. Csernivci, Odessza – román, „ivrit”, esetleg bolgár. Donyec-medence, Krím – orosz. A Donbassz és a Krím elszakítása megtörtént. Némi botrány származott 2014-ben abból, hogy Sikorski lengyel külügyminiszter kiszivárogtatta: Putyin már 2008-ban tervezte Ukrajna felosztását, és Lemberget Lengyelországnak szánta volna. Bukovina és Odessza nem az Oroszországgal ellenséges viszonyban lévő Romániának, hanem a szintén román ajkú, de várhatóan hűséges Moldovának jutna, amire Putyin finom célzást tett az új elnöknek ajándékozott Nagy-Moldva-térképpel.

Marad tehát a Kárpátalja. Igen, itt Putyinék a (mű)ruszinokra osztották a szakadárok szerepét, de a hazai trianonistákat megnyugtathatom: ebben bizony szövetségesük lett volna az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt. Aztán ki tudja, hogy alakul. Amint egy magyar politikus mondta akkor, amikor Ukrajna a legrosszabb helyzetben volt: „Könnyen lehet, mivel bármi megtörténhet, hogy eljön a mi időnk."

Egyszóval: Ungvár volt polgármestere azt fogalmazta meg bővebben, hogy Trump hivatalba lépésével újból lehetségessé válik Ukrajna feldarabolása. Örüljön ennek az, akinek ilyen a gusztusa.

De ki a fene ez a Ratusnyak? Az olvasóra bízom az eldöntését. Nyilván lesz, akinek szimpatikus, mindenkit szeret valaki.

Főbb fegyvertényei tömören, az orosz, ukrán és angol Wikipedia, valamint más források szerint: Az 1980-as évek végén, amikor még élt a COCOM-lista, félvezető-kutatással foglalkozott (sapienti sat). Aztán jól menő üzletember lett. Többek között az 1998-ban lelőtt munkácsi keresztapának, a Gesa becenévre hallgató Mihajlo Tokarnak is üzleti partnere volt. Aztán 1994-ben városi tanácselnök. 1998-ban nagy többséggel újraválasztiották, de miután az ügyészség devizabűncselekményt bizonyított rá, illetve cégcsoportjára, „külföldre” „távozott”, és lemondott  a polgármesterségről. A városi tanács nyomban tiszteletbeli polgármesterré választotta.

Ám hamarosan hazatért, legalább fél tucat pártban forgolódott. 2005-ben az ungvár–kijevi vonaton kegyetlenül összeverte a kárpátalji közigazgatás belügyi főfelelősét, Volodimir Pipast. 2006-ban újraválasztották polgármesternek. 2009-ben, miután megvert egy lányt, aki egy konkurens pártnak, a Változás Frontjának kampányolt, távozni kényszerült akkori pártjából, a Nemzeti Blokkból, melyet a Gongadze-gyilkosságba keveredő volt elnöki kabinetfőnök, Volodimir Litvin vezetett.

Ugyanebben az évben két antiszemita botránnyal vált még ismertebbé: „pimasz kis zsidónak” nevezte a Változás Frontja vezetőjét, Arszenyij Jacenyukot, az Euromajdan utáni első miniszterelnököt, és „elmebeteg ötletnek” tituálta, hogy az ungvári temetőben holokauszt-emlékművet állítsanak, továbbá közölte, hogy az avatásra érkező oroszországi főrabbinak egyirányú vasúti menetjegyet ajándékozna.

A 2010-es elnökválasztáson 0,12%-ot kapott, és ekkor már az ungváriak is megelégelték polgármesterségét. Csak sormintának: 2015-ben leordította a többszörös közlekedési szabálysértés miatt őt igazoltató rendőröket, majd faképnél hagyta őket a Mercedes Benzével.

Nagyszerű ember, számottevő politikus. Hiteles forrás. A közszolgálati Magyar Távirati Iroda az ő Facebook-posztját tartotta fontosnak és aktuálisnak Kárpátalja ügyében, és a szakmai előfizetőkkel meg is fizetteti ezt a becses információt. Nem etetnek orosz maszlaggal és uszítással, á nem.

 

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.