Prioritások,

avagy Beszélgetésem egy művelt ellenzéki politizálóval

Prioritások,
Illusztráció

– Elintézi, hogy az ország gazdasági és politikai függésbe kerüljön Putyin Oroszországától. Elég udvariasan fogalmaztam?
– El vagy rugaszkodva, Jánosom. Különben is, ez már nem az az Oroszország, és Putyin nagyon régen volt KGB-tiszt.

Putyin eszköze a Nyugat-ellenes infóháborúban.
– Konteó.

– Felszámolta a képviseleti demokráciát.
– Mért, az micsoda is? Jó az nekünk?

– Tönkreteszi a gazdaságot.
– ­Ugyan, hasítunk, a GDP évente akár 2 százalékot is nő 5 százalék uniós támogatás beledöntésével. Én nem szeretem, de el kell ismerni, jól csinálja. Hülye közgazdászok meg okoskodnak.

– A mi életünkre véglegessé teszi az ország lemaradását.
– Nem olvasunk nemzetközi statisztikákat. „Kis hazugság, nagy hazugság, statisztika”, hehe, de szellemes.

– A te saját családod, vállalkozásod elöl szívja el a levegőt, a siker lehetőségét, a pénzt, ha még nem felejtetted el, mik ezek. Kilopja a szemedet.
– Jé, tényleg ha jobban belegondolok. Ez felháborító. Háb, Háb. [Tíz perc múlva:] De azt olvastad, hogy mi jelent meg az agyamelszáll.hu-n az Andy Vajnáról? Háb.

– Bejelenti, hogy Magyarország mindig agrárország volt és az is marad, azaz közli, hogy a harmadik világban a helyünk, ott is maradunk.
– Ez a hülyeség hogy jött össze neked? Én igazán nem szeretem, de ebben az egyben igaza van. Az áldott magyar föld! A biotarhonyával majd letaroljuk a világpiacot. És ott a világhírű magyar találékonyság! Rubik-kocka! Golyóstoll!

– Az oktatás tudatos és gondatlan szétverésével nyomorra ítéli a következő generációkat.
– Szakpolitikai kérdés, széles összefogással megbuktatjuk, visszaállítjuk az aranykort, minden rendbe jön. Különben is, honnan lehet tudni, hogy mi lesz tíz év múlva? Aludj nyugodtan, Jánosom.

– Kiejtette a száján azt a szókapcsolatot, hogy etnikai homogenitás.
– Ez azért már több a soknál, elárulta magát, náci pokolfajzat, mondjon le!

– Nem fog.

 

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.