Reakció a dunaszerdahelyi cukorgyár megszűnésére – másként

A pozsonyi Kunsthalle kiállítóterem ad otthont a dunaszerdahelyi születésű Munkácsy-díjas képzőművész, Németh Ilona kiállításának. 

Reakció a dunaszerdahelyi cukorgyár megszűnésére – másként
Fotók: Cséfalvay Á. András - további képekért kattints!

A projekt témája a hazai cukorgyárak megszűnésére reagál, a látogatók a cukorsüveg-manufaktúrában pedig maguk is belekóstolhatnak a  cukorgyártás rejtelmeibe. Németh Ilonát a csütörtöki megnyitót követően kérdeztük a kiállításról.

Miért éppen a cukorgyárak és a cukorgyártás a fő témája a legújabb kiállításának?

Dunaszerdahelyen születtem és ott élek jelenleg is, az elhatározás tehát egyrészt onnan ered, hogy a régióban a legnagyobb és legmodernebb cukorgyár működött. Másrészt az elmúlt hét évben a nacionalizmussal foglalkoztam. Állandóan azon gondolkoztam, hogy miért erősödik a nacionalizmus és az extrémizmus, miért virágzik a populizmus. Közben rájöttem, hogy ennek részben gazdasági okai vannak. Ilyen lehet például a munkahely elvesztése, és annak helyettesítése ideológiával.

Azt gondolom, hogy a szélsőséges ideológiákkal a valóságos problémákat igyekszünk eltakarni. Ezért kezdtem el foglalkozni a cukorgyárral.

Dunaszerdahelyi lévén tudom, hogy milyen veszteséggel járt együtt a cukorgyár bezárása: nemcsak megváltozott a város sziluettje, hanem rengeteg munkahely megszűnt – nemcsak a gyári munkásoké, hanem a mezőgazdaságban dolgozóké és azoké is, akik a cukorrépát szállították. A régió életét és gazdasági működését is befolyásolta a gyár bezárása.

A pozsonyi Kunsthalle kiállítóterme ideális helyszínnek bizonyult a projekt megvalósításához?

Először is felmértem, hogy a teret hogyan tudom átépíteni egy működőképes galériává, hogyan tudom a tér furcsa adottságait a magam javára fordítani. A központi részben nem csináltam mást, mint nyitottam két bejáratot. Ezen kívül a több mint ötven éve itt lógó lámpákat lejjebb engedtünk két és fél méterrel, ezáltal teljesen megváltoztattuk a tér arányait. Ravasz Marián építésszel és a Plural stúdióval közösen előkészítettük a teret. Kihasználtuk azt a furcsa adottságot, hogy a tér meg van törve, így egy mozit is létrehoztunk. Az archívumban az alacsony teret próbáltam felhasználni úgy, hogy olyat hatást keltsen, mintha belépnénk egy dobozba.

Hogyan válhatnak a látogatók interaktívan is a kiállítás részeseivé?

A manufaktúra nemcsak egy művészeti installáció, hanem egy működőképes „gyár” is.  A látogatók valóban részt vehetnek a munkafolyamatban. Megtanítjuk nekik, hogyan lehet süvegcukrot gyártani. Amennyit elkészít, annak a mennyiségnek a felét hazaviheti. Viszont nem a sajátját, hanem valaki által korábban elkészített süveget, már csomagolt formában. Ez számomra azért is szimpatikus, mert így egyfajta energialáncolat alakul ki a látogatók közt. De természetesen ha valaki ragaszkodik a saját süvegcukrához, akkor másnap visszajöhet érte, 24 óra elteltével ugyanis már elviheti becsomagolva.

A kiállítás a pozsonyi Kunsthalle kiállítóteremben, az SNP téren tekinthető meg július 15-ig. A belépés ingyenes.


(para)