Casting – Tímár Péter új filmje

A mától látható Casting minden című zenés film tehetségkutató énekversenye, a Sztárhangár ötletét a TV2 Megasztárja adta. Mégsem tévéshow-ról szól csak a film, noha Oláh Ibolya játssza a főhőst. A Népszabadság Tímár Péter rendezővel beszélgetett.

Ismét műfajt váltott. Legutóbbi filmje, A herceg haladéka filozofikus mű volt egy vígjáték (Le a fejjel!) után. Ez zenés, romantikus mozi.

– Profán magyarázat: fölkértek erre a filmre - noha magamtól is vígjátékot forgattam volna, most már ennél maradok. Losonczi Gábor producer hívott föl, hogy olvassam el a forgatókönyvet, mert Kern Andrással rám gondoltak rendezőként. Elolvastam, és csak annyit mondtam, néhány kiigazítással vállalom. A herceg haladéka című filmemben a sorssal és a halállal kapcsolatos kérdéseimet tettem föl. Régi, dédelgetett tervem ez, nehezen sikerült megvalósítani, és megkönnyebbülés volt, hogy elkészült.

A Casting nézésekor a sikeres Csinibabára gondolunk. Ott a hatvanas évek zenéjét halljuk, itt a hetvenes-nyolcvanas évekét. De míg ott ironizál a retró, itt nem. Elmarad a szereplők "tímárpéteres" groteszk mozgása is, viszont klipszerű a vágás.

– Némi alázattal kezdtem e munkához, hiszen fölkértek egy hagyományos könnyes-nevetős vígjáték elkészítésére. Két fő vonulata van a filmnek, a Kern András által játszott figura (Novai Rezső) lassú, konvencionális világa, és az énekversenyen szereplő fiatalok dinamikus, pergő élete. E kettő hullámzását, arányát kellett megtalálni, és ehhez a formanyelvet.

Amely azért is más, mert a Csinibaba a hatvanas évek kádári miliőjét tette nevetségessé a groteszk trükkmozgással, a Casting viszont egészében nem bírálja a mai világot, legfeljebb bizonyos elemeit pécézi ki.

– Ez karriertörténet, amire szerintem nagy szüksége van most a magyar közönségnek. Az Oláh Ibolya által játszott főhős (Ormos Kati) hátrányos helyzetből küzdi föl magát a csúcsra. Hogy létezik egyfajta "társadalmi megrendelés", arra először a Csinibabánál jöttem rá. A filmrendező legyen érzékeny az ilyen "megrendelésre". A Le a fejjel! esetében sajnos nem figyeltem rá eléggé.

Nincs tétje ennek a játéknak. Oláh Ibolyáról azonnal tudjuk, ő lesz a verseny győztese.

– De az életben nem Oláh Ibolya nyert! Igen, a néző tudja, hogy neki kell nyernie, és szurkoljon is érte.

De nem kéne jobban izgulnunk? Jók a versenytárs fiatal énekesek...

– Ez nem Oláh Ibolya filmje, hanem Kern lecsúszott, öregedő zenész-énekeséé! Az ő személyiségének átalakulásáról szól: elutasítja a segítséget kérő lányt, majd mégis elvállalja a korrepetálását, és közel kerülnek egymáshoz. Ez az ember őszinte, a segítségadást természetesnek veszi, ezzel példát mutat. E mellett nem lehet túlbonyolítani a másik szálat.

Az énektanár megszemélyesítéséhez valóban színész kellett, Oláh Ibolya viszont önmagát tudja adni.

– Ez nem ilyen egyszerű. Nem volt rögtön jó a forgatáson, de érződött, ahogy szívta magába az instrukciókat. Megtanulta, hogy mit jelentenek egyes gesztusok. Két nap alatt vált színésszé. Ha nincs kivételes tehetség a zsigereiben, nem tudta volna önmagát adni.

Miatta került egy kis rasszista motívum is a filmbe.

– Csak fölvetni lehetett a problémát, és egyszerű megoldással lezárni. De az érintett két lány épül abból, hogy átéli és megoldja a konfliktust.

Nem tart tőle, hogy lesznek, akik reklámfilmet látnak a Castingban?

– Nem létezik, hogy megússzam. Biztos, hogy ez is föl fog merülni. Megjegyzem, a Megasztárt már nem kell reklámozni, mert a múlté. Az emlékén meg nincs mit szégyellni, sokan szerették. De lehet reklámozni a nagylelkűséget, az érzelmeket, a türelmet is. És ezt vállalom.

(nol.hu)