Milyen gyakran találsz rá a megfelelő emberre? Egyszer

Az elmúlt hetekben sok helyen olvashattunk arról, hogy egy cseh énekes/zongoristanő, Markéta Irglová Grammy, illetve Oscar jelölésig jutott egy film betétdalával. A film a John Carney rendezésében készült Once, a dal címe pedig Falling Slowly. – VIDEÓ

A film pár hete végre hozzánk is elérkezett, a minap sikerült is egy kedves barátommal megnéznem, és hát fülig húzta a szám. Nem lehet úgy írni róla, hogy „az elmúlt évek leg..”, vagy hogy „még soha nem láttam ilyen…”, ennek ellenére úgy érzi az ember, hogy valami olyat látott, hallott, ami hosszú ideig megtapad az emlékezetében.

A sztoriról röviden: Dublinban vagyunk, ahol az ír utcazenész férfi, aki részmunkaidőben apját segíti a porszívójavító-műhelyében, az egyik este, miközben saját szerzeményeit pengeti (igazából saját magának), találkozik a cseh bevándorló lánnyal. Rövid terefere után a lány kierőszakolja, hogy a fiú javítsa meg az elromlott porszívóját. A film egyik legkedvesebb és legkomikusabb jelenete, amikor másnap kicsit váratlanul az utcán gitározó fiú előtt megjelenik a lány a kis „háziállatával” és egy kis győzködés után együtt kattognak tovább az apuka műhelyéig. Időközben a közös nevezőjüknek, a zenének köszönhetően a szimpátián felül valamiféle vibrálás is megjelenik köztük, és bár a filmen egy ártatlan puszin kívül semmi nem csattan el köztük, mégis érezhető, hogy összetartoznak.

A Once-ot sok helyen musicalként kategorizálják, ám itt a szereplők nem a műfaj követelményei miatt énekelnek és zenélnek, hanem az a történet folyamához hozzá tartozik, és ezek nélkül nagyon üres lenne a film, hiszen ezek a legerősebb jelenetek (például mikor a hangszerboltban ketten eljátszák a Falling Slowly című dalt), legtöbbnek közülük sikerül beleolvasztania a moziszékbe.

A film fapados látványvilága egyrészt az alacsony költségvetésből adódik, másrészt viszont a kézikamerás felvételek tudatosan a hitelességre építenek. Ezáltal jobban a középpontba is kerül a főszereplők visszafogott arcjátéka és gesztusai, és a nyirkos és kicsit rideg dublini helyszín még inkább felemeli ezek értékét.

John Carney 17 nap alatt, a filmes körökben szinte bukszából kifizethető 160 ezer dollárból forgatta ezt a filmjét, amely a tavalyi Sundance filmfesztiválon a közönségdíjig jutott. Az egyik főszereplő Glen Hansard, aki a The Frames nevű ír banda frontembere (amelynek mellesleg John Carney is tagja volt egykor), valamint a fentebb említett Markéta Irglová. Az általuk alakított személyek a filmben névtelenek (Fiú és Lány), amiből arra lehet következtetni, hogy saját magukat alakítják. Érdekesség, hogy a főszerepre eredetileg a rendezővel korábban már többször is együtt dolgozó Cillian Murphy-t (28 nappal később, Napfény) kérték fel, de ő pár héttel a forgatás megkezdése előtt lemondta a szereplést, így lépett a helyébe az egyik mellékszerepre szánt Hansard. Így utólag kitűnő a választás, hiszen így egyik arc illetve név se lett ismertebb a másiknál, ami esetleg az egyikük irányába billenthette volna a filmvásznon köztük uralkodó harmóniát.

Szilvási Tibi

16:07
Példakép-díj felhívás
A Femine Fortis – Erős Nők polgári társulás újabb felvidéki magyar női példaképeket keres.