Köszönöm, jól – szlovákiai magyar rendező filmje a mozikban

Prikler Mátyás "Köszönöm, jól" című filmjét – ami februárban került a szlovákiai mozikba –, rendkívül jól fogadta a szlovákiai kritika. Mindennapi világunkat, szenvedéseinket, útkereséseinket mutatja be egyszerű realizmussal, néha kegyetlenül, szereplőit a szlovák-magyar együttélés közegébe helyezve. Prikler Mátyás a pozsonyi filmművészeti főiskolán végzett rendezői szakon. Első, egész estét betöltő filmjének bemutatóját Rotterdamban, a nemzetközi filmfesztiválon tartották.

Hogyan kerül ki egy elsőfilmes szlovákiai rendező a rotterdami nemzetközi filmfesztiválra?

Úgy, hogy elküldünk egy DVD-t a fesztiválnak és vagy beválogatják a fesztivál válogatói, vagy nem. Nekünk szerencsénk volt.

Magyarországon az idén először elmaradt a Filmszemle, mivel egyetlen új magyar film sem készült 2012-ben. A napokban több szlovák film is a hazai mozikba került. Nem feltételezem, hogy a szlovákiai filmipar jobb kondíciókban lenne, mint a magyar. Hogyan lehet ma pénzt szerezni filmkészítésre Szlovákiában, milyen a finanszírozási rendszer és az új filmes generációnak milyen lehetőségei vannak?

2010-től lehet pályázni Szlovákiában a Filmalapnál (Audiovizuálny fond). Bár nem működik hibátlanul, de azt lehet mondani, hogy plusz mínusz egy európai normák szerint működő intézmény. A másik lehetőség a közszolgálati TV, de az egy problematikusabb dolog, mert sajnos eléggé átláthatatlan, és gyakran cserélődnek az emberek.

Az új filmes generációnak relatíve jó lehetőségei vannak, ha például a mai Magyarországgal hasonlítjuk össze.

Azt, hogy elmarad a Filmszemle Magyarországon, nagyon sajnálom. A rémisztő a dolgokban az, hogy akár 4 évvel ezelőtt ezt senki sem tudta volna elképzelni. Amikor Szlovákiában gyakorlatilag nem volt filmgyártás, akkor Magyarországon kb. 20-30 film készült évente. Az a baj ezekkel az országokkal, hogy ilyen módon, rendkívül gyorsan meg tud változni a rendszer bármilyen irányban.

A napokban került a szlovákiai mozikba a "Köszönöm, jól" című filmed, ami elsősorban az emberi kapcsolatokról szól. Zuzana Mauréry, a film egyik főszereplője a bemutatót követő sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy ez a film a kegyetlen valóságot mutatja be. Szerinted tényleg ilyen depressziós, rosszkedvű, őszintétlen világban élünk, ahol mindenki mindenkinek hazudik, ahol a gyerekek és a felnőttek csak bántják és megalázzák egymást, ahol a felnőtt gyerekek nem hajlandóak semmiféle áldozatra a szüleik kedvéért, ahol normális a kettős élet?

Zuzana Mauréry azt is mondta, hogy ez a film olyan, mint az élet, és nagyon fontos, hogy van a filmnek humora. Mi ezt a filmet úgy írtuk, hogy körülnéztünk a világban, és csináltunk egy filmet. Szerintem maga a film nem depressziós, ahogy az élet sem az. Az ember azért jól gondolja meg, hogy miről és minek csinál filmet, mert az kb. 3 év munka és sok pénz. Nyilván el lehetne itt beszélgetni arról, hogy a lehető legjobb világban élünk, meg bármi más. Ahogy régen Tarr Béla mondta a Családi tűzfészek c. filmje kapcsán, nem akart kopogtatni, hanem be akarta rúgni az ajtót. Ezzel mi is így voltunk.

Egy pozsonyi szlovák szociológussal beszélgettem a filmedről, aki azt mondta, neki az volt az egyik legérdekesebb élménye az alkotás kapcsán, hogy megint tudatosította, a szlovákiai magyaroknak és szlovákoknak teljesen egyforma problémáik vannak, és ezekre azonos módon is reagálnak. A mentalitásuk is azonos. Kizárólag abban különböznek, hogy más nyelvet használnak. Ezt te is így látod?

Nagyjából igen. Nem vagyok szociológus, de valószínű, hogy nagyon kevés olyan két nemzet van Európában, amelyik ennyire hasonlítana egymásra. Történelmi, kulturális, vallási szempontból gyakorlatilag ugyanaz a kettő, csak nekünk van egy ufo nyelvünk. Ha csak a magyar kisebbségeket nézzük a régióban, akkor pl. Erdélyben sokkal kisebbek a kulturális, vagy akár családi átfedések a magyarok és románok között.

A film nem hagyományos filmeszközökkel készül. Pl. az esküvői jelenetet – ha jól tudom – lakodalmas videósokkal forgattátok. Természetes fényekkel, tehát többnyire világítás nélkül dolgoztatok és a kamerahasználat sem mindennapi. Miért ezeket az eszközöket választottad rendezőként?

Az esküvőt nem tudod pontosan, mert az egész jelenetet mi forgattuk, volt ugyan ott egy esküvői operatőr, de az ő anyagát nem használtuk fel és statisztaként volt jelen.

Nagyon fontos volt nekünk, hogy ne legyen a filmnek játékfilm szaga, ahol szépen bevilágított színészek elmondják a szövegüket. A kamera a színészekhez alkalmazkodott és nem fordítva. A szereplők általában nem tudták, hogy közeliben, vagy totálban vannak, vagy hogy éppen őket vesszük-e fel egyáltalán. Igyekeztünk szabad teret adni nekik. Az nagyon fontos volt, hogy az egész a lehető legautentikusabb legyen.

A filmben zseniális színészi teljesítményeket látunk, Mokos Attila, a munkáját és családját is éppen elveszítő kétségbeesett közép-európai figura pl. lehengerlő, minden mozdulatát, arcrándulását igaznak és őszintének látja a néző, de nagyszerű teljesítményt nyújt Zuzana Mauréry, a férjét halálosan unó feleségként, a nagyvállalkozó, két család között vergődő Miroslav Krobot, nem beszélve a gyermeke elvesztése iránti fájdalom elől az alkoholba menekülő Jana Oľhováról. Egy fiatal rendező hogyan győzi meg az ismert színészeket, hogy vállalják a munkát egy ilyen projektben?

Hát úgy, hogy én, mint rendező, felhívom és megkérem őket, hogy segítsenek. Ha tetszik nekik a dolog, akkor belemennek. Szerencsére nem volt ebben semmi komplikált.

A film szlovák-magyar kétnyelvű közegben játszódik, pontosabban a nagy családban vannak magyarok és szlovákok is. Ebből a szempontból azonban az alkotás semmiféle konfliktust nem vállal fel. A kétnyelvűség csak tényszerűen jelenik meg. Nem volt számodra csábító a forgatás során, hogy a kétnyelvűségből kiindulva megmutasd ennek a közegnek a belső feszítő erőit is?! Konkrétan arra gondolok, hogy pl. egy magyar ember, ha épp kidobja a szlovák felesége, akkor szerintem már csak dacból is szilveszter éjszakáján nem a szlovák, hanem a magyar himnuszt hallgatja meg, vagy legalábbis váltogatja a szlovák és a magyar csatornát. Vagy tudatosan nem mentél bele ezekbe a konfliktuselemekbe?

Az a verzió, hogy váltogatja a két himnuszt, fel volt véve, de végül nem volt igazán jó. De úgy is lehet értelmezni, hogy csak egy TV adót tudnak fogni a lakásban.

Ami fontosabb az, hogy szerintem abszolút benne van a szlovák-magyar kérdés, csak nem a kirakatban, a sorok között van nagyon jelen. Például az asszimiláció, a magyar kultúrfölény, a két ország összehasonlítása, a vegyes házasságok, stb. Ezek apró dolgok, például, amikor a pesti rokon a szlovák sógorral beszélget az esküvőn, ahol a gyerek a tolmács.

A másik dolog pedig az, hogy a kétnyelvűség általában a mindennapi életben is tényszerűen jelenik meg.

Amikor Galán Angéla megcsinálta a filmjét a szlovmagyarokról, te voltál az utolsó megszólalója. Az alapján, amit ott elmondtál, azt gondoltam volna, hogy téged egyáltalán nem érdekel a szlovák-magyar együttélés kérdése, és a filmjeidben sem fogsz ezzel foglalkozni, mert egyszerűen fölöslegesnek tartod. A munkádban ez mégis ott van, tehát izgat alkotóként a szlovák-magyar együttélés?

Abszolút érdekel a szlovák-magyar kérdés, és nem tartom ezt fölöslegesnek. Angéla filmjében azt próbáltam magyarázni, hogy ebben a kérdésben nálunk kicsit a józan ész hiányzik. Rólam mindenki tudja a filmes szakmában, hogy magyar vagyok, még külföldön is ez az egyik első dolog, amit megtudnak rólam egy fesztiválon. Azt, hogy magyar vagyok, mindig és mindenhol felvállalom, ha éppen megfeledkeznék róla, akkor azt úgyis nagyon gyorsan eszembe juttatják. Másrészt viszont része vagyok a szlovák filmes közegnek, ami azt jelenti, hogy teljesen a magukénak tartanak, de tudják, hogy magyar vagyok és szerintem ez így helyes. Harmadrészt pedig a magyarországi filmesekkel is napi szinten vagyok kapcsolatban.

Engem két kategória idegesít rettenetesen az itteni magyarok között, az egyik az, amikor asszimilálódik valaki a másik pedig a "hej magyar", aki lépten nyomon figyeli, hogy mikor bántják és nincs semmi kapcsolata a többséggel, nem hajlandó megtanulni szlovákul, stb.

Például az is érdekes, hogy ti is 12 nappal a világ és 5 nappal a szlovákiai bemutatónk után kerestetek meg. Pedig elsősorban szlovákiai magyar vagyok, mint a Paraméter is.

Lehet, hogy nincs igazam, de az az érzésem, hogy míg a cseh filmeseket mostanában elsősorban a múlt feldolgozása izgatja –  pl. a szudétanémetek problémáját mutatják be vagy Jan Palach történetét dolgozzák fel – , Szlovákiában elsősorban a mindennapi lét kérdései, gyötrelmei, öröme és bánata érdekli a rendezőket, ezek a filmek lettek sikeresek. Pedig itt is lennének érdekes, izgalmas, történelmi témák. Vajon készül-e majd film valaha a kitelepítésről, a Tiso-féle szlovák államról, vagy akár Csehszlovákia kettéválásáról?

Nem tudom. Szerintem úgy általában mindennek megvan a gyakorlati oka. Az utóbbi időben készült szlovákiai filmek (Dom, Až do mesta Aš, Môj pes Killer), amelyek fesztiválokon voltak sikeresek, általában olcsó filmek, amit egy történelmi filmnél azért nehezebb megcsinálni. Biztosan sok olyan téma van, amit fel kellene dolgozni, viszont 15-20 évig itt gyakorlatilag nem volt filmgyártás, ezt pár év alatt nem lehet behozni. A másik dolog pedig az, hogy felnőtt egy rendezői generáció, akiket az érdekel, hogy mi folyik itt körülöttünk, és arról csinál filmet, amit nagyon fontosnak tart.

További filmjeid is ezt a kicsit dokumentarista jelleget fogják követni? Ez az a terület, ami szakemberként érdekel?

Nem tudom, hogy rendezőként mi lesz a következő filmem.

A szlovák közszolgálati médiának új vezetése van, és azt ígéri, pótolja az elmúlt évek lemaradását, egyre több saját produkciót szeretne külsős munkatársakkal. Látsz ebben lehetőséget? És mi a helyzet a szlovák TV magyar adásával? Úgy tudom, ennek vezetője konkrétan is megkeresett és együttműködést szeretne. Nem túl jó dokumentumfilmek is képernyőre kerültek az elmúlt évben a magyar szerkesztőség műhelyéből éppen azért, mert nem hozzáértők csinálták.

A közszolgálati TV-ben rengeteg változás és újrakezdés volt az elmúlt években, ezáltal alapvetően szkeptikusak vagyunk. Remélem viszont, hogy az új vezetőség betartja, amit ígért, és lesz esélye mindezt megcsinálni. A magyar adás vezetője nem keresett konkrétan, régen beszélgettünk kötetlenül.

Most milyen projekteken dolgozol ?

Konkrétan producerként dolgozom most három filmen. Az MPhilms nevű cégemmel gyártjuk Jaro Vojtek Gyerekek (Deti) c. első nagyjátékfilmjét. Kisebbségi koproducerként csináljuk Hajdu Szabolcs Mirage c. filmjét. Valamint producerként közösen Zora Jaurovával gyártjuk a Szlovákia 2.0 című filmet. Ez egy tíz tízperces film tíz rendezőtől arra a témára, hogy mi az, hogy Szlovákia.

Rudas Dóra