Teleshopshow

Hát nem magyar szó a cím, az biztos, de elemeire bontva, és így, egyben is érthető olvasóm számára, legalábbis manapság már, meggyőződésem. Mindazonáltal elnézést kérek érte, és bármennyire furán hangzik, saját magamtól is.

Tudniillik pályám elejétől igyekszem kerülni az idegen szavakat, újabban pedig a szójátékok, szóviccek ugyancsak egyre inkább zavarnak, annyira elszaporodtak. Néha az a benyomásom, gondolatszegénységet takarnak, vagy éppen miattuk születik egy-egy cikk, illetve ők hívnak életre írásokat, hogy elsüljenek bennük. Persze, dőreség volna valamiféle purizmus jegyében teljesen elzárkózni a jövevényszavaktól, édes anyanyelvünket szegényítenénk csak, gátolnánk fejlődésében, s ugyanúgy szabad és kell is játszanunk a szavakkal, a bölcsőtől a sírig.

Ami a fenti címet illeti, Horst Fuchs, a sok országban megjelenő televíziós kofa hozta elém, akit hosszú idő után láttam újra a képernyőn. Az egyik Teleshopban még mindig azt az autóápoló kenceficét reklámozta, akciós áron kínálva természetesen, mely ujjnyi vastag galambpiszkot, lángnyelvek és lövések nyomait tünteti el a kocsiról. A kabaréfigurának sem utolsó Fuchs úr, de a többi hasonló kofa is ezen a piacon – elmaradhatatlan, ugyanakkor utánozhatatlanul bambán csodálkozó és kérdező hölgyek társaságában – szaunaöv, elektromos seprű, szeletelőkészlet, sőt olyan turmixgép megvásárlására próbál rábeszélni, mely, ó, uram, láss csodát, főzni is képes. S tálalják ezt a show-t a magyar televíziók harsány szinkronhagon, természetellenes hangsúlyokkal és hanglejtéssel szétszaggatva a magyar nyelv dallamát, hogy az emberfia gyorsan továbbkapcsol. Hacsak nem csinibaba „árusít” például popsirázó masinát, közelképen is, némi erotikus beütéssel.

De félre a szexszel! Nem teleshop-e a Hal a tortán meg a Vacsoracsata? Szerintem igen. Pusztán annyi a különbség, hogy szereplői celebek, akik shoppingolnak, wellcome-drinket isznak, s a legmodernebb konyhában sem használnak olyan elketromos kütyüket, melyeket Fuchs úrék kínálnak.

Gyakran egy rendes késük nincs.