Reginald von Ravenhorst

Mielőtt a nemesen csengő név viselőjéről ejtenénk néhány szót, idézzük fel egy pillanatra az egykori népszerű krimisorozatokat, főszereplőiket, Simon Templart, Poirot és Maigret felügyelőt, Kojak nyomozót, Derricket, akik világszerte milliókat vonzottak a képernyők elé.

Ebben a már-már klasszikusnak számító vonulatban – melyből azért Templar, az Angyal, kissé kilóg elcsábított gyönyörű filmbéli nőivel, csodás autóival és látványos verekedéseivel – ott a helye Columbónak, sőt valahol az élen. Évek, évtizedek múltán is őrzi emlékezetünk eme régi kedvencek arcát, gesztusait, előtűnnek jelenetek. Bezzeg manapság, amikor annyi a bűnügyi, helyszínelő és más különféle krimisorozat, hogy ha az ember igazándiból rájuk veti magát, fejében összemosódnak, mintha ugyanazt látná, amit az előbb a másik csatornán, vagy tegnap! És ezt aligha csupán a bőség zavara okozza, inkább a hollywoodi szalaggyártás kísérőjeként az igénytelenség, a rutinná sekélyesedő profizmus. Egy kaptafára megy minden történet, hiányoznak a karekteres nyomozók. A kevés kivétel közül kiemelhető Walkert, a texasi kopót, az egyes epizódok sematikus, olykor gyermeteg cselekményszövésénél fogva tegyük ezúttal félre.

Reginald von Ravenhorstot viszont nyugodtan besorolhatjuk a fennebb említett vonulatba! Persze, erre a névre csak a civil életben hallgat, a világ Rex felügyelőként ismeri a szép, okos,  ebtanodát végzett, nem mindennapi képességekkel megáldott német juhászkutyát. Miatta érdemes nézni a róla elnevezett német-osztrák sorozatot, ha a veszélyes jelenetekben dublőröket vetnek is be helyette, nehogy megsérüljön. Beszédes tekintetével és fejmozgásával egyedi jelenség a filmtörténetben, akárcsak korábban Lassie, az Eric Knight által életre hívott skót juhászkutya vagy Jack London bernáthegyi és juhászkutya keveréke, Buck A vadon szavának megfilmesített változatában. Így él majd bennünk az időközben nyugdíjba vonult Reginald von Ravenhorst akkor is, ha Rex felügyelő szerepében utóda, Rhett Buttler ugrik keresztül az ablaküvegen.