Metált bírod?

Hargitai Bea ezúttal Szenyorita Szöszi néven Kolumbiába vitte bájait szerelmének, az Alehandrónak ejtett Alejandrónak, megrendezett szenvedések közepette.

Sejtelmem sincs, mikor döntött ágynak vírus, tegnap este mindenestre belém költözött egy sereg. Épp akkor, amikor a modellnek nevezett Hargitai Bea ezúttal Szenyorita Szöszi néven Kolumbiába vitte bájait szerelmének, az Alehandrónak ejtett Alejandrónak, megrendezett szenvedések közepette. Ömlött rólam a víz, mennydörgött a hasam, százhússzal vert a szívem, és olyan gyengének éreztem magam, hogy le kellett feküdnöm. Sőt a hálószobába vonultam, hátha ott gyógyító álom jön a szememre. Még a nyugtató sem szenderített el, pedig már a szőke hölgyet is rég elfelejtettem, amint lépten-nyomon fertőtleníti magát Bogota nyomornegyedében. És végképp nem zavart, hogy ott kellett hagynom eme telenovellaként, dokumentarista elemekkel elegyített valóságshowként beharangozott sorozatnak az első részét, melynek cápalelkületű, gátlástalan kiötlőin és alkotóin Józsi barát, azaz Joshi Barath /bocsánat a gyenge névjátékért/ sem tudna segíteni. Nehezen hiszem ugyanis, hogy a magyar szenyorita és a latin szappanoperasztár korántsem spontán kalandjaiból elővillan majd valami értelem, hogy ne mondjam, érték.

Nincsenek csodák az efféle televíziós tájakon. Kapcsoljuk hát be a rádiót. Hajnali fél három, és mit ád isten, a rádióban is a tévéről beszélnek, jelesül a táplálkozásunkat befolyásoló reklámokról, mint kétélű fegyverekről. Szabaduljunk meg a fölösleges kilóktól, éljünk egészségesen, fogyasszunk zöldséget – az egyik oldalon. Szalonna, szalámi, csokoládé, alkohol reklámja a másikon. Íme étkezési zavaraink okozói. Én is megehettem valamit...? Aztán mégiscsak elaludtam, pedig lehet, hogy beszéltek az autós, intimbetétes, kenceficés reklámok szociológiai összefüggéseiről, talán Emeséről is, azaz Stefanovics Angéla színésznőről, a legszellemesebb bankos reklám főszereplőjéről, aki újabban pénztelen, egész nyáron át fesztiválozó szakállas kis motoros rocker fiúvá változott át. A bankember biztatja: sebaj, sőt. S a hálaként is felfogható poén a rockertől: „Metált bírod?” Egyetlen pillanatban mennyi báj, mennyi humor, mennyi tehetség!?

Szólássá érik, fogadjunk.