Parlamenti kabaré, avagy aki hülye, az is marad?

Négy perc és negyvennégy másodpercen át kérdezgette Dezső András, a Hvg.hu riportere egy videóban a magyar parlamenti képviselőket.

Négy perc és negyvennégy másodpercen át gyakorlatilag egyetlen újra és újra megfogalmazott kérdésre várt választ, mégpedig, hogy mi a mikrofonvégre kapott képviselő pártja sikerének titka.

Négy perc és negyvennégy másodpercen át minden megkérdezett honatya(-anya) halálosan komolyan vette a kérdést.

Négy perc és negyvennégy másodpercen át minden megkérdezett honatya tudományos szinten nyomta a sódert pártja sikerének titkáról.

Négy perc és negyvennégy másodpercen át elhangzottak elcsépelt propagandaszólamok, melyeket bárhol, bárki, bármikor trombitálhat, aki képes elérni egy papagáj értelmi, bocsánat, helyesebben utánzási szintjét, négy perc és negyvennégy másodpercen át egyes esetekben azonban egyéni véleményekkel indokolták a tisztelt politikusok sikerüket. Ezekből azonban nem az derül ki, hogy miért is sikeres a párt, hanem az, mekkora barom az illető.

Négy perc és negyvennégy másodpercen át mindegy egyes megkérdezett függetlenül pártja jelenlegi állapotától és preferenciáitól elhitte, hogy a kérdés tárgya, azaz: pártja sikere, valóban tényszerű kiindulópontja egy releváns kérdésnek.

Négy perc és negyvennégy másodpercen át a szervezeti, politikai vagy az erkölcsi oszlás különböző stádiumaiban mindegyikük a sikerről papolt, akár egy messiás.

Négy perc és negyvennégy másodpercen át derült ki a választók számára, hogy a riporter nem talált képviselőt, aki ne hinne politikája sikerében, azaz ne élne virtuális valóságban, cseppet sem törődve a makacs, evidens tényekkel.

Négy perc és negyvennégy másodpercen át csináltak magukból a megtalálhatatlan DK-án kívül (?) a parlamenti pártok képviselői pofozógépet, s közben nem vették észre, mekkora pojácának mutatkoznak.

A legjobb válasz a mi a siker titkára: sikeresek vagyunk. Azért véli érteni ezt a dumát a tisztelt választók sikerben osztozó tömege, mert ugyanúgy nincs mit érteni rajta, vagyis nem terheli az agyukat, mint mondjuk a „Mitől édes a cukor? A cukor édes.” típusú logikai és nyelvi abszurdum? Vagy azért, mert szimplán csak zsigeri összetartozás alakul ki a pontagyú élőlények között, s IQ szerint szerveződnek biológiai csoportokba?

Az én kérdésem: mikor tiltja ki a médiatanács az Országházból Dezső Andrást? Válaszom: majd ha felfogja, mit és miért kérdez.

Négy perc és negyvennégy másodpercen át hahotáztam, pedig zokogni való a riport.

De megnézem még párszor a videót, mert bár tragikus, abszurd és groteszk egyszerre, ha már könnyeznem kell, legalább röhöghessek közben.

Ez után a négy perc és negyvennégy másodperc után a szüntelen nevetés miatt egy korai Móricz-novella utolsó sorai jutnak eszembe. Pedig az írás szereplői nem szellemi, hanem fizikai nyomorban élők és egymás iránti érzéseik, helyzetük helyes értékelése, valamint visszafordíthatatlanul tragikus sorsuk őszinte és kitárulkozó, nyílt megélése, vállalása okán kimondhatatlanul szimpatikusabbak a riportalanyoknál. Csak az a vég...