Tájkép EP-választások után

Letudtuk ezt is, legyinthetnének a politikusok a hétvégi EP-választások eredményeinek tudatában. Amely eredmények szlovákiai viszonylatban mindössze a részvételi arány tekintetében jelentettek némi meglepetést.

Meglehetősen kellemetlent annyiban, hogy Szlovákia, csakúgy, mint a legutóbbi EP-választásokon, ezúttal is negatív csúcsot produkált. A 13 százalékot alig meghaladó országos részvételi arány persze számos egyéb jelzővel is minősíthető. Mivel viszont a voksolás előtt elég plasztikusan megtörtént a szóban forgó minősítés ITT, maradjunk annyiban, hogy kis hazánk lehetséges választói ismét bizonyították, hogy többségben vannak köztük a tulkok. Konkrétabban azok az emberek, akik által, mintha magasról és vastagon „le lenne minősítve“ az Európai Unió.

De vigyázat, mindez csakis a látszat! Ha ugyanis belegondolunk, vajon miért épp Szlovákia lett megint az EP-választásokon a közöny bajnoka, előbb-utóbb rá kell ébrednünk, hogy ez a közönyös viselkedés, a választások ignorálása egyáltalán nem elsődlegesen a választópolgárok miatt történik! Akik lényegében önhibájukon kívül lettek tulkokká…

Azért, mert leginkább ebben az országban undorodtak meg az emberek a közélettől, a politikai osztálytól. Miközben a nép közérzete soha nem kollektív, urambocsá! nemzeti, netán faji alapon szokott volt leromlani.

A közélet, a politikai osztály iránt érzett undor kiváltói mindenütt és minden esetben csakis maguk a politika művelői, a politikusok. Akikről előbb vagy utóbb mindig kiderül, hogy szarul végzik a munkájukat.

Egyrészt, mert totálisan alkalmatlanok és semmi keresnivalójuk nincs a politikai színtéren. Másrészt, ami a politikusi ostobaságnál sokkal borzasztóbb állapot, bizonyos idő elteltével olyan alávaló gazemberekkel telítődik a közélet, akikről ordít, hogy csakis és kizárólag zsákmányszerzés, vagyis a féktelen zabálás/zabrálás céljából spekulálták be magukat a politikusi pályára. Ha pedig az ilyen paraziták olyannyira elszaporodnak ottan, hogy már csak ők látszanak, hiába akadnak köztük elvétve tisztelendő kivételek, a választó törvényszerűen hátat fordít azoknak is.

Szlovákiában ez történhetett. Amit tényszerűen bizonyítanak azoknak a választásoknak a részvételi arányai, amelyek a hétvégi EP-választásokig az utóbbi tíz évben zajlottak az országban. Nincsen tehát semennyi meglepetés abban, hogy a hétvégi EP-választások adatai országos csődként virítanak majd a vonatkozó krónikákban. Már csak azért sem, mert az Európai Parlament a szlovákiai választó számára sajna legalább olyan messze van, mint, mondjuk Burkina Faso. Illetve kb. annyit tud róla. Persze ez sem csak a választó sara, hanem azoké a politikusoké, akik itthoni sikereiket sunyi módon az Európai Unió ellen folytatott harc eredményeként igyekeznek eladni, kudarcaikat, dilettantizmusukat, vereségeiket pedig ugyanerre az EU-ra igyekeznek rákenni.

És már helyben is vagyunk, hogy nyugodt szívvel megkérdezzük: Érdemes mindezen tények tudatában azon siránkozni, hogy olyan lett a választási részvétel és az eredmény, amilyen? Megéri csak egy másodperc erejéig is komolyan venni azokat a pártokat, amelyek vezetői győzelemként hirdetik, hogy sikerült képviselőket juttatniuk az Európai Parlamentbe?

Már hogy lenne érdemes siránkozni. Az önmagukat ünneplő politikusok bohóckodásán meg inkább röhögni kötelező! Ha ugyanis szemrevételezzük, mennyi szavazatot kaptak az EP-választásokon mandátumot, mandátumokat szerző pártok, egyértelmű, hogy szinte kizárólag azokat a választókat sikerült az urnákhoz csábítaniuk, akik egy-egy párt bizonyos politikusainak a családi- és baráti köréből kerültek ki. Illetve olyan fanatikusok közül, akik akkor is leszavaznának az általuk szentszékként kezelt pártok listáira, ha azokon kísérleti egerek, kóbor macskák, esetleg élettelen madárijesztők vagy gumimacák stb. szerepelnének…

Aki mindebben kételkedik, legalább két percet szánhatna a Magyar Közösség Párta és a Híd választási „eredményeire”… Rögtön rá lehet jönni, hogy mindkét egylet lehetséges szavazótáborának legfeljebb egyharmadát volt képes mozgósítani. Az MKP-nak csak azért többet valamicskével, mert több benne a csökött pártkatona, mint a Hídban. Ilyen alapon aztán teljesen okafogyott és kirívóan mulatságos Csáky Pál önfényező csúsztatása, miszerint pártja javára vannak változó félben az arányok Dél-Szlovákiában…

Ugyan már! Nem az derült ki a hétvégén, nem is olyan véletlenül, hogy az előző EP-választásokhoz képest elvesztett egy mandátumot az MKP?! Ami végleg nem mellékesen a ZELLENSÉGÉ, a Híd párté lett? Méghozzá azoknak a magyaroknak a szavazatival, akik Csákyval ellentétben bizony magyar formációnak tartják Bugár Béla pártját… És tegyük hozzá, legalább annyira utálják az MKP-t, mint amennyire az MKP-fanatikusok a Híd szereplőit...

Viszont Bugáréknak sem tanácsos ám különösebben rázni a rongyot és vigadni! Jelöltlistájukra ugyanis épp úgy kizárólag a párt politikusainak és holdudvarának rokonsága, baráti köre és kemény magja szavazott, mint ahogy az az MKP-lista esetében történt. Holott az MKP-val ellentétben a Híd parlamenti párt! És, ha parlamenti pártként csak ennyit tudnak, idővel úgy elmúlhatnak majd ők is, mint egy kamaszkori pörsenés…

Ugyanez vonatkozik a szlovákiai politikai osztály valamennyi jelenlegi szereplőjére. Hacsak nem sikerül majd valamilyen csoda folytán megteremteni a közélet hitelét. Ami az eddigi példátlan rombolás után szinte lehetetlen feladatnak tűnik. Ám, ha megvalósítható is, legkevesebb egy emberöltő (ha nem kettő) múlva lehet némi halovány eredménye a próbálkozásnak. De csak akkor, ha még ma este kötelezően tükörbe néznek politikusaink. És biztos, hogy nekünk, választóknak sem ártana…